Hát akkor most gyönyörködünk.

Én nem tudom, ti mennyire vagytok Swarovski fanok, de ez akkor is csodaszép volt. Nem vagyok nagyon otthon az ékszerek világában, de ahogy észrevettem most nagyon megy ez a dolog. Mindgenki ilyen ékszereket kap, meg vesz. 
Mondjuk ez talán azért van, mert itthon a sok megfizethetetlen ékszer közül ez talán az egyik, amit még meg lehet fizetni és van neve. 
Itthon is mindenki tudja, hogy mi az a Swarovski és persze rögtön elámulnak a rokonok, ha egy egész gyűjteményed van. 
Ennyi volt a mai okfejtés.

 Megint feljöttem Pestre, mert Juditnak segítenem kell költözni. Már kimértünk mindent, és megnéztük, hogy esetleg még mit kell venni, szóval talán nem lesz gond.
Már kora délután feljöttem, pontosabban akkor indultam Győrből, de fél 5-re már itt is voltam. Azóta voltam a Sugar Shopban is Szaszuékkal, ami egy kib kurva király hely, szóval majd írok is róla, amint lesz egy kis érkezésem rá.
Holnap is korár reggel indul a nap, szóval nem si nagyon leszek már este, de holnap azért igyekszem majd alkotni valamit.

 Tegnap annyi minden összejött, hogy nem volt időm írni. Tegnap egész nap videót vágtam és csak este 7 körül végeztem vele. Utána volt 20 percem összeszedni magam és elindulni Nikihez, mert náluk volt ilyen összeülős. Geryék is átjöttek és szolidan beboroztunk. Pontosabban Ágival mi ittunk, Nikinek meg elég volt az a két pohár bor, amit megivott.
Ma még itthon van Judit, délután megyünk mamához, késő délután jön Niki, este pedig törit kell tanulnom. De szerintem megint az lesz belőle, mint eddig mindig, hogy majd az első 4 órában megtanulom, amit kell.
Most még kaptok mindenfélét, kárpótlásul a tegnapi hatásszünetért.

 Nem kell aggódni, még élek és virulok, csak egyszerűen annyira sok a történés itt, hogy nincs időm még ide is írni, de ígérem, hogy ma késő este behozom a lemaradásom. Most is csak suttyomban vagyok itt, mert egyébként borítékokat kell címkéznem, meg levélpapírt hajtogatnom. 
Este megyünk valami török helyre kajálni, meg talán lesz új melóm is. Judit egyik kedves barátja is szeretne új honlapot és Judit volt olyan kedves neki megemlíteni, hogy én meg egészen véletlenül pont foglalkozok ilyenekkel. Szóval ma este vele is találkozok, aztán megbeszéljük, hogy lesz-e munka, vagy sem.

Amúgy egyelőre úgy tűnik, hogy nem ma megyek haza, hanem majd csak holnap este. Judit is mondta, hogy maradjak, meg ugye ez a melós dolog se lenne rossz ha összejönne. 
Szóval majd csak holnap fél 10 körül érek vissza. 
Holnap talán lesz egy kis szabadidőm írni. Tervezek még Morison'sról is írni, meg amúgy az itteni történésekről is.
Ma pl. találkoztam Lynettel. Voltunk Ikeázni is meg minden. Vettem Nikinek meglepetést. Semmi komoly, de olyan jól nézett ki, hogy megvettem :)

Most megyek, mert a levelek maguktól nem bújnak be a borítékokba, és zárásra kész kell lennünk. (Halott ügy. 880 levelet kell megcsinálni, és jelenleg kb 250-nél tartunk, úgy hogy egész délután ezt csináltuk. Egy óra múlva meg zárunk.. FAIL!)
 

 Ma feljöttem Pestre egy hirtelen gondolat folytán. Pár napja kitaláltam, hogy nekem igaziból fel kéne jönni, mert egyrészt régen voltam már Juditnál, másrészt meg mert ma van Szaszunak a születésnapja.
Egyébként ha bárki kérdezi, akkor rendkívül beteg vagyok. 
A mai program az lesz, hogy délután megyünk megnézni Judit új lakását, meg aláírjuk a szerződést. Este meg megyünk mókázni a Morisons2-be. Remélem jó lesz. Pontosabban jó lesz! Pesten még úgy se voltam rendes buliban :)
Most megyek mert megy a heppöning Judittal :)

 Ma voltunk mamánál ebédelni és előkerültek régi fényképek. Egészen régiek is voltak köztük, még olyanok is, amin az ő nagymamája szerepelt.
Egészen meghatódtunk, és persze voltak olyan képek is, amin csak nevetni tudtunk. A legtöbb kép talán a 70-80-as évekből volt. 
Nekem, mint mai gyereknek talán a divat volt a legfurcsább. Mindenki a feltűzdelt hajkoronájával, az egyen-divatos kabátok, és a bajszos palik mindenhol. Nagyon durva volt.

El is határoztam, hogy egyszer majd beszkennelem őket és akkor talán még szépíteni is lehet rajta egy picit, mert a képek többsége már vesztett egy kicsit a színéből. Mama is biztos örülne ha előhívatnék neki pár feljavított képet.

 A mai nap kész csőd volt. Az ember azt gondolná, hogy a szünet az áldás, és örül neki és biztosan jó lesz majd - és jó is - de a mai nappal teljesen véget ért mindennemű szórakozásom. Ma már egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Eddig még itt volt Judit meg NFS meg ilyenek, de ma már ez se nagyon kötött le. Olyannyira, hogy ma megnézte egymás után négy F&F filmet. Ez már biztosan a vég jele - még ha szeretem is őket.

Az első Vonnegut könyvemet még Csabitól kaptam és meg kell hogy mondjam mély nyomokat hagyott bennem. Nem tudom igaziból, hogy miért. Azért mert tényleg ennyire jó, vagy azért mert Csabitól kaptam és nagyon sok dologban ráismerek a könyvből. Tényleg nem tudom, de az biztos, hogy mindig ott lesz a polcomon és tudni fogom, hogy honnan jött.

Soha nem voltam nagy olvasó. Nem tudom, hogy miért, mert igaziból én szeretek olvasni, csak rend szerint van jobb dolgom is. Vagy talán jobb úgy mondani, hogy van olyan tevékenység is ami végső soron szórakoztatóbb.
Kiskoromban még szerettem a könyveket, mert akkor még a mama olvasott nekem, olyanokat mint a Hohohó horgász. A legdurvább az egészben, hogy annyira szerettem azt a mesét a kis rajzaival együtt, hogy megtanultam kívülről. Az elején még csak nyitott lapokkal ment a mese - akkor még olvasni se tudtam, csak annyiszor hallottam a történetet - de később már akár úgy is felmondtam az egészet, hogy a könyv két szobával arrébb volt.
Azt hiszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy azok a régi szép idők..

A mostani könyvet már nagyon régóta megakartam venni, de mindig elmaradt, mert más ostobaságokra költöttem. A drogok és a kurvák mindig jobban kellettek...
Viszont van nekem egy barátnőm, aki fejben tartja ezt - helyettem is - és ő megvette nekem ezt a könyvet. Azért is örülök, hogy végre megvan, mert kétnyelvű.
Amúgy ha már az ajándékoknál tartunk: az idei év szar volt. Nem a kapott ajándékokra gondolok, hanem az adottakra. Idén senkinek nem tudtam olyan ajándékot venni, amilyet igazán szerettem volna. Ennek mondjuk több oka is volt. Van akinek azért mert egyszerűen nem volt rá pénzem. A többieket is próbálom ráfogni erre, de van olyan is, akit egyszerűen nem ismerek annyira mint szeretném.
Niki is valahol félúton itt van. Sőt a saját nővérem is. A legnagyobb baj, hogy sokan ismernek engem - akár csak innen is rengeteg dolgot tudnak meg - én viszont nem tudok róluk eleget.
Juditról tudom, hogy mit szeret, de mivel egyre kevesebbet találkozunk - nem annyit, mint amennyit én szeretnék - ezért nem tudom, hogy mire lenne szüksége a mindennapokban. Amit meg tudok, azt meg nem tudom megvenni mert egész egyszerűen nincs pénzem rá.
Niki azért egy kicsit más. Róla még csak azt se tudom, hogy mit szeretne. No ez nem feltétlen azt jelenti, hogy nem üzemel 100%-on a kapcsolatunk. Valami oknál fogva ő titkolja, hogy mit szeretne, vagy én nem is értem. Ez nekem bonyolult. Én férfi vagyok. Az emberek azt kapják tőlem, amit kérnek.
Persze kapott tőlem ajándékot, aminek örült is, csak az én tudatalattimat meg baszkurálja az, hogy vehettem volna neki valami sokkal praktikusabb ajándékot is.
Bár aztán lehet, hogy a nők praktikusnak találják a kozmetikumot és az ékszert is. Ettől függetlenül tényleg lehettem volna kreatívabb. Mint ahogy ő tette: egy rég várt könyvvel. De azt hiszem erről szól egy kapcsolat. Hogy fel kell találni magad és tudni kell. Na de itt kanyarodok vissza a könyvhöz.

Vonnegut ismét remeket alkotott és nehezen tettem le, de már leragadtak a szemeim. Most egy kicsit felfrissültem, szóval lehet hogy még bennem van 50-60 oldal. Azt szeretem legjobban benne, hogy az abszurd és komikus történetek mellett nem fukarkodik a történelmi és földrajzi ravaszságokkal sem - mondom én ezt úgy hogy általánosban majdnem kettes lettem földrajzból 7-ben, most meg 2,75-re állok töriből.

Elfogyott az ihlet. Ahogy látom a címhez nem sikerült teljesen passzítani a bejegyzést, de talán majd az elemző bejegyzésben. Most megyek aludni és majd holnap is - ma -mesélek valami érdekeset.

 Most értünk haza vendelinből. Impró elég erős volt. Matyi és Tyúkember messze vitte az előadást, de erről majd inkább egy rating posztban. Ott volt mindenki, Niki, Beni, Gery, Bojki és Persze Judit is.
A nap heppöning után átmentünk vendelinbe, ahol még helyet is szorítottak nekünk Nándi asztalánál. Marha jókat dumáltunk. Edéről kiderült, hogy hatalmas Tom & Jerry fan, szóval hamar volt közös pont.
Most megyek is, mert holnap reggel Juditot fel kell tenni az első vonatra. De majd jön a többi is ;)

 Nem szarozik Kylie néni, simán felpattan a műbikára - a mi legnagyobb (haha) örömünkre. A reklámot Judittól kaptuk, neki megy a tapsikolás ;)

 A hétvége sem volt semmi, mert itthon volt Judit és hát nem sok olyan percünk volt, amikor nem röhögtünk. Szinte már beteges volt, amit itthon műveltünk. Komolyan, mint két óvodás. Apu többször is ránk szólt, hogy maradjunk már nyugton mert két szobával arrébb is azt hallja, hogy sikongatunk meg röhögünk.

A mai nap már kevésbé volt fényes. Tanultunk is meg nem is. 5 órán keresztül semmi, aztán meg közgáz doga. A holnapot talán sikerül nyugisan letudni, de még nem lehet tudni. A szerda alapból is nyugis, a csütörtök meg zűrös lenne, de megyek vért adni, szóval talán nem lesz semmi gáz.

A héten nekiállunk Cinkyvel a crossboardnak is. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz belőle. Ezt most nem akarom elsietni. Hajlamosak vagyunk összecsapni - ami persze nem azt jelenti hogy nem működik - csak szarul néz ki. Ezt a darabot nem akarom kiadni a kezem közül, amíg nincs rendbe téve és lefestve. Jó lenne még addig használni, amíg jó idő van.