A hétvége sem volt semmi, mert itthon volt Judit és hát nem sok olyan percünk volt, amikor nem röhögtünk. Szinte már beteges volt, amit itthon műveltünk. Komolyan, mint két óvodás. Apu többször is ránk szólt, hogy maradjunk már nyugton mert két szobával arrébb is azt hallja, hogy sikongatunk meg röhögünk.

A mai nap már kevésbé volt fényes. Tanultunk is meg nem is. 5 órán keresztül semmi, aztán meg közgáz doga. A holnapot talán sikerül nyugisan letudni, de még nem lehet tudni. A szerda alapból is nyugis, a csütörtök meg zűrös lenne, de megyek vért adni, szóval talán nem lesz semmi gáz.

A héten nekiállunk Cinkyvel a crossboardnak is. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz belőle. Ezt most nem akarom elsietni. Hajlamosak vagyunk összecsapni - ami persze nem azt jelenti hogy nem működik - csak szarul néz ki. Ezt a darabot nem akarom kiadni a kezem közül, amíg nincs rendbe téve és lefestve. Jó lenne még addig használni, amíg jó idő van.