A múlt héten végre sikerült összehozni egy általános iskolai osztálytalálkozót. igaziból azért megdöbbentő ez, mert az utóbbi években már többször tettünk rá kisérletet, de eddig mindig kudarcba fulladt. Mindig volt 3-4-5 ember, aki tudott volna jönni, aztán így soha nem jött össze.

Most viszont!

Valahogy mindenkinek jó lett, a mai napig se értem hogy hogy. Mire odaértem a banda nagyrésze már ott volt és tök fura volt megint belépni ebbe a körbe. A sulis légkör teljesen megváltozott, hogy eltelt közben 7 év. A korábbi klikkekből semmi nem maradt. Mindenki egyenrangú volt. 

Az este vége persze az lett, hogy mocskos mód beittunk, de közbe annyi emléket idéztünk fel, amennyit csak lehetett. Előkerült persze az összes történet, hogy a tanárokkal hogy voltunk - vagy inkább hogy sem. 

Gondolta a tudatlan kis diák, mikor megcsinálta az érettségit, hogy majd jó helyen lesz még itt a középiskolában, mert hát hatodéven (nyelvi előkészítő miatt, már a 6.) biztosan nem lesz semmi dolga. 
Ehhez képest úgy tűnik, hogy még ez az évünk lesz a legbutább, mind közül és ennek tetejébe még  a pontrendszert is megváltoztatták, ami alapján jelentkezhetnék egyetemre. 

Aki esetleg még nem értesült volna róla, annak most mondom, hogy eddig ha tantárgyakat vittél, akkor 5-nek bármit beszámíthattál, most viszont csak természettudományos tárgyat (fizika, kémia, föci, bio). Megmondom őszintén, hogy amikor megláttam, kicsit befostam, mert utoljára 5 éve találkoztam ezekkel a tárgyakkal, és abban sem voltam biztos, hogy milyen jegyekkel zártam a tanulmányaim. Hála istennek jól zártam, mert már akkor is ilyen rendkívül tehetséges voltam, hogy nulla tanulással képes voltam jeles lenni.

Mindezek ellenére azért elég nagy szopatásnak tartom ezt az egyik napról a másikra bevezetjük dolgot. Nekem most ugyan pont jó, mert nekem jók a jegyeim, de sokan nem készültek erre, mint ahogy én/mi se, és csak abban bízhattunk, hogy négy éve jól sikerült. 
Tulajdonképpen már 4-5 évvel ezelőt tudnunk kellett volna, hogy akkor a négy tárgyból egy majd be fog számítani - vagy kettő. Mondjuk mentségükre legyen mondva, hogy 4 tárgyból csak van 2 ami ötös lett, akár csak egy-egy éven. És ha mégsem, akkor az érettségivel még mindig lehet rajta javítani.  

Pozitívum viszont, hogy az emelt érettségi jobban számít, mint eddig. Ez mondjuk azért bosszantó, mert azt is illene rakni, de akkor a 3 szakma mellé még angol, matek és még valami érettségit idén is kéne nyomatni. Ezt neked lazítás..

 Az igazat megvallva, már nem jut eszembe semmi normális cím, egy ilyen bejegyzésnek, mert már minden poénosat ellőttem, na meg ugye már kicsit megkésett a dolog, mert a normálisabbaknak már múlt héten megkezdődött. 
Most már csak azok voltak hátra, akik még érettségiztek.

Megvolt, túlestünk rajta, sikerült, nem haltunk bele. Igaziból utólag már nagyon vicces az egész. És abban is biztos vagyok, hogy ez így is fog maradni. 
Több mint egy hónapunk volt felkészülni a nagy megmérettetésre, és őszintén szólva örülök neki, hogy nem töltöttem el az összes időt tanulással. Azt nem vitatom, hogy 3 napnál tanulhattam volna többet is, és akkor nem lett volna a szívem a torkomban, de azt hiszem én jártam jobban azzal, hogy volt egy extra hónapom arra, hogy azt csináljak, "amit csak akarok, azzal akivel csak akarom". (aki megmondja, hogy miből idéztem az kap egy baráti vállveregetést)

Igaziból az egész dolognak a mentális része volt nagyon megviselő. Főleg az elmúlt pár nap, amikor már ténylegesen tisztában volt az ember vele, hogy nem fog tudni minden tételt megtanulni 100%-ra. 
A tanárok talán nem is gondolnak bele, hogy micsoda terhet rónak ezzel a diákok nyakába. Nem magamról beszélek, mert én mondjuk magasról tettem az egészre, de van elég olyan ismerősöm, aki masszív nyomás alatt volt, mert minden fél százalékokon múlt. 

Állítom, hogy ha nem tudná a diák, hogy a jövője múlik rajta, akkor jobban teljesítene. Ez mégiscsak egy kibaszott felelet, amit ugyan komolyan kell venni, de meg vagyok győződve, hogy kisebb stressz alatt, jobban menne.

Lényeg a lényeg, hogy most már vége és most már tényleg csak a nyár jön. Ma reggel még a rántotta is jobban ízlett, mint korábban, szóval azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy igazán tudjam élvezni az egészet. 
Most megyek és hangos zene társaságában alkotok. Legyetek jók és mosolyogjatok!

 Azt hiszem ez kellett nekem. Most kezdődött meg az a hét, amikor még semmit nem kell csinálnom. És mindezt hivatalosan tehetem.
Az érettségi szóbeli részére még nem szántam rá magam, majd jövő héttől. Ezen a héten még pihenőt szavaztam meg magamnak.

A napok rendszerint parizással telnek. Amióta hazajöttem, azóta gyakorlatilag ugyan az megy, mint Németországban. Születésnapok, vagy akár csak simán szolid sörözések, esetenként ivászatok.
Reggelente  - délben - felkelek, benyomok valami fasza zenét és egyszál gatyában hangos zene kíséretében kimegyek a konyhába valami reggelit csinálni. 
Azt hiszem ez az élet hiányzott nekem. 
Az utóbbi években pont ez maradt ki, mert valaki mindig volt itthon, de most öntudtra ébredtem és élvezem, hogy itthon egyedül donáldkacsázhatok.

Tegnap este itt nálunk volt az összeülés, ma pedig máshova megyek. Holnap Niki, csütörtökön meg már kezdődik az imprófesztivál. 
Kaptam pár belső infót, szóval hamarosan jön ahhoz is egy kis hype. Tessék jönni és élvezkedni. 
My my mind was slow.

 Ma konkrétan fél 11 kor értünk haza, szóval a mai progi elég húzós volt. Ma voltunk a Merci múzeumban is, ami nagyon durva volt. Több emeleten keresztül csak csodaszép autók. Egyszerűen nem tudtunk betelni velük. 
Voltam autószimulátorban is, amit 6db pneumatikus henger mozgatott és így vitt végig minket egy pályán. Rázott, mint az állat.
Este pedig beültünk egy jól megérdemelt sörre és pizzára a főtérre. Nagyon feelinges volt. 
Most hirtelen nem nagyon van energiám többet írni, de van egy csomó kép, amit lehet nézni. Have fun!
Mára amúgy asszem ennyi volt. Majd holnap igyekszem kicsit összeszedni magam, de gyakorlatialg reggel 7:45 óta talpon, és most volt egy fél órám gép elé ülni :)

Végre lement az érettségi, szóval most már hivatalosan is itt leszek és újra boldogítom majd a népet.
Igaziból azért nem írtam, mert annyira sokat tanultam, hogy egyszerűen nem jutott időm a blogolásra. Haha.
Az érettségi amúgy megdöbbentően egyszerű volt. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy én úgy készültem, hogy kevesebbet fogok tudni belőle. Ennek ellenére azért volt pár vicces példa a matekban, de majd kiderül.
Mivel maradok még egy évet technikusin, ezért nem oszt nem szoroz, hogy milyen lesz. Maximum jövőre is megyek. Nyilván nem a kettes a cél, ezért ha idén csak 60% körül lesz, akkor alap hogy jövőre is elmegyek egyre :)

Na de ne beszéljünk erről az egészről. Épp elég volt.
Voltam filmet forgatni, amit elvileg a készítőjének vasárnap kell leadni, szóval majd ha lesz belőle kész, nézhető verzió, akkor úgy is nyomom ki ide is :)
Ma meg megyek újságírós cuccra megint. De erről inkább a következő posztban.

Ez kellett már nekem, hogy végre legyen egy kis nyugalom. Mindenki az érettségi miatt aggódik, de engem valahogy abszolút nem izgat. 
Tegnap megvolt a nagy családi összeülés is. Jó volt mindenkit itt látni, ahogy beszélgetnek.

Jelenleg ép sorozatot nézek, zenét hallgatok és végre van egy kis időm a blogra is. Délután megyek bringázni, mert bringapolisz lesz, szóval teljes kipihentség. 
Este elvileg jön Csabi is. Tökéletes nap lesz :)

 Kérem szépen itt a vége! Nincs több iskola! Nincs több tanulás, már csak a nyugalom lesz. Ami azt illeti nem is nagyon vágyom másra. 
Holnapra még rajzolnom kell irodalomra, de különben nincs más. Megdöbbentő módon egész jó kedvem lett ettől a tudattól, hogy már nem kell semmit csinálnom idén. 
Az érettségitől nem félek, szóval talán tényleg ennyi volt az idei év. Még itthon van egykét tennivalóm, meg kis meló, meg ilyenek, de azt hiszem talán révbe értem.

A mai program az lesz, hogy semmit nem csinálok, csak zenét hallgatok - végre már nem tanuláshoz - és csak filmezek, meg ilyenek. Pár napja már freeleech van nCore-on is, szóval azt hiszem estére lesz filmem is. 
Mit is mondhatnék még. Végre egy kis nyugalom!

 A mai nap egyszerűen felhőtlen volt. Sőt talán még a holnapi is az lesz. Ma kellett verset mondanom, pontosabban már egy hete kellett volna, de most voltam azóta először irodalom órán és akármennyi is nem szerettem volna memoritereket tanulnom, nem volt más választásom. Szokásos módon izgultam persze, de aztán végül sikerült. Mondjuk az első dolog, ami eszembe jutott, az Balázsnak az anyukája volt, mikor először elakadtam.

Délutánra nem maradt más dolgom, mint itthon pihenni és semmi tenni. De ez nem olyan semmit tevés, mint máskor. Ez olyan semmit tevés, mint nyáron, amikor tudod, hogy tényleg nincs semmi dolgod, mert másnapra se kell tanulni. Mert ugyebár holnap megyünk Pest citybe megnézni a Terror házát. Igaziból kíváncsi vagyok, mert ennyi év után, én még mindig nem voltam. Jó móka lesz. Főleg, hogy spanokkal megyünk.

Ja és a legnagyobb szenzáció az volt, hogy ma voltam bringázni is. Délután olyan szépen sütött a nap, hogy gyorsan pakoltam fel tekerős zenét, és már indultam is a naplementében. Úgy éreztem kicsit magam, mint a Danny MacAsskill videó közben. Világ kikapcsol, zene bekapcsol, csak a hangok, a fények és a finoman sercegő barázdák az aszfalton. Valami csodálatos volt. 

Hazafelé meg vettem bodzaszörpöt a boltban. Aki nem tudná, annak most mondom, hogy a bodzaszörp közel egy szinten van a Tesco-s icetea. És aki még így se tudja, hogy mi a tuti, annak mondom, hogy a Tesco-s icetea a világ legjobb itala. Természetesen a citromos.

Szóval most megyek és vígan töltök magamnak egy pohár bodzaszörpöt a szépszemű karcsú poharamba.

 Azt hiszem még soha nem örültem ennyire, hogy rám jött a cifra. Tovább nem is kívánom részletezni, főleg ebben a korai reggeli órában, mikor még mindenki reggelizik.
A vers amúgy már egész jól megy. Estére beraktam ismétlésre egy youtube verziót és reggel úgy keltem fel, hogy a dallam már simán, meg mondjuk a versszakok fele simán megy már fejből, a maradék 3 meg mondjuk akadozva. 
Mindenkinek ajánlom ezt a módszert. A lényeg, hogy előtte két és fél órát tanulod és aztán még 6 órát alszol vele és akkor nem lesz semmi gond. Ugyan mást nem tudsz csinálni egy fél nap, de végső soron már csak pár óra és tudni is fogok egy hét versszakos verset.

Valahol értem én, hogy ennek személyiségformáló hatása van, meg hogy fegyelmező eszköz, de valahogy nem látom értelmét annak, hogy 19-20 évesen memoritereket csináljunk. Azt hiszem ebben a korban, mindenki el tudja dönteni, hogy meg akarja-e tanulni, avagy sem. 
Mondjuk azt hiszem, hogy ez a büntetés lényege. Viszont az is biztos, hogy aki ennyi idős korára nem tanul meg verseket tanulni - mint ahogy én is, mivel egy (igaziból a lábujjaim is kellenek) kezemen meg tudom számolni, hogy hány verset tanultam meg életemben (hülye fasz műveletlen bunkó) - annak ez már semmit nem formál az alakján.

Na most akkor lezárom a témát mert át kell szaladnom a szomszédos kis helységbe..