Azt hiszem ez kellett nekem. Most kezdődött meg az a hét, amikor még semmit nem kell csinálnom. És mindezt hivatalosan tehetem.
Az érettségi szóbeli részére még nem szántam rá magam, majd jövő héttől. Ezen a héten még pihenőt szavaztam meg magamnak.

A napok rendszerint parizással telnek. Amióta hazajöttem, azóta gyakorlatilag ugyan az megy, mint Németországban. Születésnapok, vagy akár csak simán szolid sörözések, esetenként ivászatok.
Reggelente  - délben - felkelek, benyomok valami fasza zenét és egyszál gatyában hangos zene kíséretében kimegyek a konyhába valami reggelit csinálni. 
Azt hiszem ez az élet hiányzott nekem. 
Az utóbbi években pont ez maradt ki, mert valaki mindig volt itthon, de most öntudtra ébredtem és élvezem, hogy itthon egyedül donáldkacsázhatok.

Tegnap este itt nálunk volt az összeülés, ma pedig máshova megyek. Holnap Niki, csütörtökön meg már kezdődik az imprófesztivál. 
Kaptam pár belső infót, szóval hamarosan jön ahhoz is egy kis hype. Tessék jönni és élvezkedni. 
My my mind was slow.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.