A legfaszább dolgok általában úgy keletkeznek, hogy a végtelenül egyszerű dolgokat összerakják az okosak egy helyre. Lásd pl. rántotthús! 
A lenti eszköz is pont ilyen, eltekintve attól, hogy kevesebb benne a hús és a prézli. Egy helyen minden ami egy bringásnak kellhet. 3, 4, 5, 6, 8-as imbusz, t25 torx, lapos és philips csavarhúzó, centírkulcs és persze sörnyitó. Ennél már tényleg csak akkor lenne jobb ha rántott hús lenne. Van még instrukció a tovább után is ;)

Mivel nagy bringás vagyok ezért néhány bringás blog is szerepel a repertoáromban, amiből szemezgetni szoktam és most tört rám a felismerés, hogy mi is folyik itt!
Ahogy elnézem itt ezt a nagy hipster lázat, úgy tűnik, hogy régi bringával járni menő. Én esküszöm nem értem ezt a dolgot. Nyilván olcsóbb, meg retró meg ilyenek, de hogy van az, hogy főleg a lányok imádják? Vagy nekik csak jobb a PR-juk és abból többet látunk?

Ennyi a mai agymenés - egyelőre.

 Amikor elkezdtem játszani még általánosban a San Andreassal akkora megdöbbenést okozott, hogy sokkal nagyobb a játéktér, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. A Vice City is a maga nemében egyedülálló volt - és a mai napig az - de a terek szintjén az SA sokkal nagyobbat dobbantott.

Hülyén fog hangzani, de azért imádtam a játékot, mert lehetett benne kirándulni. Imádtam az az érzést, hogy egy motoron ülök és az erdős vidékeken hajtom a gépet, csak át a falvakon. Csodálatos volt, még ha csak a gép előtt ültem is. A KDST szólt, csak hogy meg legyen a hangulat is.

Azt hiszem azért vetemedtem erre, mert nekem soha nem volt motorom. Valószínűleg mostanában nem is nagyon lesz. Az álmai között elég előkelő helyen szerepel. Csak felülni rá és mindenféle kötelezettség nélkül menni vele, amerre csak akarok. 
A bringázást is ezért szeretem. Persze hülyén hangzik, hogy a kis bicajomon kimegyek - motor mellett - de fantasztikus élmény az, amikor az ember a naplementében teker és közben csak a zene szól a fülébe. Amikor pedig elfárad, akkor megáll a vízparton és mélyet szív a papírdobozból kipöccintett cigarettába. 

Felejthetetlen érzés. 

Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint ahogy a lányok itt longboardoznak. Kell.

Igazán hangulatos Down Hill videó. A zene és a vágás is stimmel. Tessék nézni és ámuldozni :D

 Ma annyi nagyszerű deszkás videó jött szembe, hogy gondoltam, egy helyett, mindet megkapjátok. Van közte sima, trükközős, longboardos és még 3D-s is. Mindegyik igényes és fasza. Ha épp nincs más dolgotok, akkor nosza, a következő fél óra meg van oldva.
Ja meg közé keveredett egy bringás is, ha már a kultúráról van szó.

 Bevallom, kicsit erős túlzás tron bikenak  hívni, de talán még arra hasonlít a leginkább, vagy mondjuk a Moby -After fanklipre. Az viszont biztos, hogy nagyon látványos és teljesen egyedi.
Aki ilyen dologra vetemedne, annak nincs más dolga, mint beszerezni egy agydinamót és pár ledet. A videón látszik, hogy az agy oldalán oldották meg a tápellátást. Az ötlet zseniális, a színváltós rendszer pedig már csak hab a tortán.

 Elváltak a szülők és neki nem maradt más, mint a hobbija, a dirt, ezért épített egy pályát a kert mögé a haveroknak.
Imádom az ilyen történeteket, mert egyszerűen csodálatosak. Igaziból nem egy nagy álom, nem olyan, mintha űrhajós akarnál lenni (klisé), de ettől függetlenül még hatalmas dolog, hogy megcsinálta, és most a haverokkal róják a köröket. 
Külön öröm volt látni/hallani, hogy magyar rokonság lehet. 
A videó nagyon rendben van, minden percét élvezet nézni. Tegyetek ti is így!

 Soha nem tudok betelni, az ilyen lassított videókkal. Esküszöm ha azt vennék fel, hogy valaki hogy hány, még azt is megnézném, annyira megszépíti :D

 Amikor már nem bírom tovább és teljesen kivagyok akkor rendszerint egy bringázás szokott rajtam segíteni. Az egyetlen kritérium, hogy este legyen és tudjak közbe zenét hallgatni.
Az egész valahogyan nagyon nyugtató. Nincs más dolgom, mint tekerni és hagyni hogy a szél lefújjon a bicikliről. 
A legjobb amúgy dühből bringázni. Amikor már a fszod kivan az egész világgal, csak beraksz valami pörgősebb zenét - Placebo - Every Me Every You - és ütemre, erősen és gyorsan tekersz mint az állat. Nagyon felszabadít.
A legjobb, mikor annyira hajnalban mész, hogy mire végzel a bringázással, csak kiállsz a töltésre és nézed, ahogy feljön a nap. 

 Ahogy megláttam, hogy van új videó már alig vártam hogy betöltsön. Nagyon lelkes voltam, mert valahogy ilyen videók közvetlen megnézése előtt mindig a Way back home ugrik be. Legtöbbször persze csalódnom kell, mint ahogy most is történt, de szerintem ez csak azért van, mert a Way back home egy olyan mércét állított fel, amit nagyon nehéz lesz megdönteni.

Danny mostani videója nem annyira megérintő, kicsit vadabb, kicsit mindennapibbnak érzem. Fura lenne leírni, hogy miben más, de ha megnézitek rögtön érteni fogjátok. 
Talán az volt a baj, hogy most a Leica szponzorálta és más volt a rendező is. Az egyszer biztos, hogy ez a videó bohókásabbnak készült, mint az elődje. 
Tessék nézni, aztán véleményezni.
Aki nézne még videókat arról, hogy hogy készült, az látogasson el a Leica blogjára.