Képzeljetek el egy világot, ahol senki nem ugrál a gördeszkákkal, mert simán le lehet vele gurulni a lépcsőn. Hát itt van. A videóban. Tessék nézni.

Yes yes!

Mindig is csodáltam a tetováló művészeket, és ezt az egész kultúrát, de magamon valahogy nem tudom elképzelni komolyan. 

Szereti.

 Amikor elkezdtem játszani még általánosban a San Andreassal akkora megdöbbenést okozott, hogy sokkal nagyobb a játéktér, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. A Vice City is a maga nemében egyedülálló volt - és a mai napig az - de a terek szintjén az SA sokkal nagyobbat dobbantott.

Hülyén fog hangzani, de azért imádtam a játékot, mert lehetett benne kirándulni. Imádtam az az érzést, hogy egy motoron ülök és az erdős vidékeken hajtom a gépet, csak át a falvakon. Csodálatos volt, még ha csak a gép előtt ültem is. A KDST szólt, csak hogy meg legyen a hangulat is.

Azt hiszem azért vetemedtem erre, mert nekem soha nem volt motorom. Valószínűleg mostanában nem is nagyon lesz. Az álmai között elég előkelő helyen szerepel. Csak felülni rá és mindenféle kötelezettség nélkül menni vele, amerre csak akarok. 
A bringázást is ezért szeretem. Persze hülyén hangzik, hogy a kis bicajomon kimegyek - motor mellett - de fantasztikus élmény az, amikor az ember a naplementében teker és közben csak a zene szól a fülébe. Amikor pedig elfárad, akkor megáll a vízparton és mélyet szív a papírdobozból kipöccintett cigarettába. 

Felejthetetlen érzés. 

Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint ahogy a lányok itt longboardoznak. Kell.

A Way back home videót eddig nálam semmi nem tudta űberelni, de valljuk be, azért sok szép lány a naplementében hangulatos zenére azért igen közel állt hozzá. Egy kis niplslippel simán verte volna Danny-t.

Igazán hangulatos Down Hill videó. A zene és a vágás is stimmel. Tessék nézni és ámuldozni :D

 A kis erdei tanmese jól bemutatja, hogy sokszor milyenek vagyunk, ha ragaszkodni akarunk az igazunkhoz. A makacsság határtalan, pedig sokszor egyszerűbb lenne, ha engednénk az igazunkból.
Aranyos rajzokkal, csattanóval.