Mindig is csodáltam a tetováló művészeket, és ezt az egész kultúrát, de magamon valahogy nem tudom elképzelni komolyan. 

 Most mondjátok, hogy nem így van :D

 Tegnap volt szerencsém eme rendkívül nagyszerű - haha - filmet megtekintenem. A szarkazmust félretéve mondhatom, hogy eddig Zack Snyder minden munkája tetszett és  a maga nemében egyedülálló is volt, de ez a mostani valami egészen mocskos mód rosszul sikerült. Természetesen én egy szar szemét szar alak vagyok, mert nem értékelem. Na meg ugye ez egy elég szubjektív dolog és kritikáról lévén szó, nehéz is lenne objektívan hozzáállni.

Az alaptörténet ugye az lenne, hogy szegény Baby Doll hányatott sorsú szereplőnk egy otthonba kerül, ahonnan aztán meg egy bordélyházba (?), ahonnan ugye ki kellene szökni. 
A beilleszkedés gyorsan megy és már a második szóváltás után tudni lehet, hogy a legköcsögebb csajjal is majd spanok lesznek - azt hiszem ezzel még semmi nagy titkot nem árultam el.

Innentől kezdve teljesen elborul a film. Az első 15-20 perc egész ígéretesnek tűnt, de innentől kezdve minden száll szétesik és az események igaziból nem sok logikát követve jönnek egymás után. 
Az alap lényeg az lenne, hogy a csajok álmukban szereznek meg eszközöket, amikkel kijuthatnak a börtönükből. A dolog csak ott siklik félre, hogy nem álmukban kerülnek az álmukba - nem, ez nem Inception - hanem tánc közben kerülnek álomba, aminek meg aztán végképp semmi értelme.

Ezek után már meg se lepődünk olyan dolgokon, mint hogy 6 méteres robotszamurájok ellen győzhet egy 160 magas kislány. Vagy hogy a szamurájok ha kardal pöcögtetik a lányok, akkor semmi bajuk nem lesz, vagy hogy mit keres egy maciölő a szamuráj kezében. 

A következő elmerogyant kép az volt, amikor a németet a halott katonáikat gőzzel és gépekkel támasztották fel. Ez valahogy annyira abszurdnak tűnt, pedig ezt külön érdekesnek találtam volna, mint nagy BloodRayne fan.

Természetesen erre mindenki azt mondja, akinek bejött a film, hogy el kell fogadni, hogy a lányok álmodnak (DE NEM ÁLMODNAK, MERT TÁNCOLNAK!), de én mégis úgy gondolom, hogy azért vannak olyan határok, amiket mifelénk józan észnek hívnak.

A vizuális részével nem volt gond. A látvány rendben volt. Röpült, aminek röpülnie kellett, meg ilyenek. Az egyetlen negatívum ezen a téren a rendezés volt. Minden egyes tánc álom ugyan azzal a vágással indult el, ami nagyon sablonos lett egy idő után.

A sablonos részek után már csak a klisés részek voltak szörnyűbbek. Azt hiszem erre kár is szavakat pocsékolni. 

Az egyetlen pozitívum - ami igaziból kettő - annyi volt, hogy voltak szép lányok a filmben, illetve, hogy a zenék is faszák voltak. Ez hozza igaziból az egész film összpontszámát.
Talán azt is be lehet számolni, hogy a végén akartak belenyomni egy kis mögöttes, érzelmes tartalmat, de sajnos ez a löket már olyan későn jön a filmbe, hogy nem sokat segít az előtte lévő 80 percen.

A végső értékelésben nincs nehéz dolgom. Igaziból nagyon sokat vártam ettől a filmtől, de sajnos a hype áldozata lettem. A kampányhét erős volt, én meg elbuktam. A film alapból nálam egy gyenge 3-as lehetne max, de a lányok és a zene ezt feltornázta mondjuk 4,5-re. Még így is nagyon kegyes voltam, mert ha a legutóbbi filmre 6-7 körül adtam, akkor ez masszívan 2 körül lenne. Ez inkább egy ilyen szánalom pont.

 Aki eddig még nem nézte, az most tegye meg. Addig meg ámuldozni a lenti posztereken. A tovább után van még egy ráadás!

 Pontosabban ő is csinál egyet. Boris Vallejo művész körökben amúgy elég elismert. Aki még nem hallott róla, az most mélységesen nézzen magába és bánja meg ezt. Aki kíváncsi még több munkájára, az a honlapján még nézelődhet. Szeret pucér néniket is festeni, szóval fiúkáknak ajánlom. 
A bejegyzést pedig Juditnak ;)

 A tovább után van még..