Azt hiszem az egész középosztály a média csapdájába esett, mert mindenki azt olvassa mindenhol, hogy mekkora durván jó lett ez a film és közbe meg nem. Igaziból a Con Air-hez tudnám hasonlítani. Azt is kb. 50-szer sorban egymás után meg lehetne nézni, és még akkor se unnád meg. Ez is pont ilyen volt.

A legnagyobb baj az volt ezzel az egésszel, hogy az egész magyar online sajtó azt hangoztatta, hogy a rendező egy isten, DiCaprio végre oscart cap és satöbbi. Ezen felbuzdulva ma leszedtem a filmet, hogy akkor most lessünk is rá, hogy mi fán terem a jó film és igaziból csalódottan ültem a stáblista végén, mert semmi újat nem mutatott. 

Kicsit azt érzem az egészből, hogy a színes, modern, nagyvilági életérzést lenyúlták az előző filmből, a nagy Gatsby-ből és mellécsapták a Betéve történetét.
Alapvetően szerintem ilyen sikersztorikat nem nehéz összehozni, mivel az emberek tipikusan így látják saját magukat is. A Jobs film is ugyan ezt az ívet futja be. Adott egy kisember, mint amilyen épp a néző is, és azt látja, hogy a semmiből hirtelen bátran elindul felfelé és nagylóvé nagy buli, és szép feleség ésatöbbi. 
Ez persze minden halandó ember álma, de azért a sorok között minden filmben előjön, hogy a nagylóvéhoz kurvanagy szerencse kell, vagy éppen meg kell rohadni a munkában - opcionálisan kicsit illegalitásba kell vonulni.

A sztori még nem kerek, rá kell döbbeni, hogy a régi élet nem megy. A fordulat el is jön, új feleség, még nagyobb ház, még több buli. A film vége felé pedig persze megrottyan az idilli családkép, mint egy figyelmeztetésként, hogy ha idáig eljutsz, azért figyelj a családra is - vagy még jobb: megnyugtat hogy a tyúkszaros élet is jó, merthát a szeretet többet ér, mint a pénz.

Na meg ugye a végét úgy kell drámába fordítani, hogy azért happy end legyen - elviszik a csúnya gonosz rendőrök a főszereplőt és összeomlik az egész élet munkája, mert túl kapzsi volt. A végén persze ki lehet mászni, de csak ha a régi haverokkal megint rosszba keveredünk (lásd Betépve) vagy feladjuk az összes régi cinkosunkat.

Kész a történet. 

Ettől függetlenül a film jó, a rendezés is tényleg, de a médiagépezet megint elhitette, hogy most ez egy akkora film lesz, amit még soha nem láttunk. Pedig egy jó Die Hard 3-at semmi nem tud űberelni. Lényeg a lényeg, hogy tényleg jó film volt, de ennyire?! 

Kinek mi..

Az előző két film alapján, de főleg a második rész után nagyon féltem ettől a filmtől. Tudtam, hogy a második igen magasra tette a lécet és pont ezért tartottam tőle, hogy a harmadik rész nem lesz olyan ütős, mint a korábbiak.
Pont ezért félve mentem a moziba is, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz jó. Kb. olyan érzés volt bent ülni, mint ha azt mondták volna a 6 éves önmagamnak, hogy ebben a két órában fog kiderülni, hogy létezik-e a Mikulás, vagy sem.

Nem csalódtam. A film tökéletesre sikerült. Sok olyan kritikát olvastam - még a film előtt - hogy nem lett olyan jó, mint a második volt, vagy hogy Nolan legrosszabb filmje, stb. Ezekkel abszolút nem értek egyet. A második rész talán összeszedettebb volt ennél, de én ezt nem a rendezésnek tudnám be, hanem hogy itt jóval körülményesebb volt a történet. Egyszerre kellett bemutatni, hogy mi történt az elmúlt 8 évben és hogy mi zajlik most Gotham városában.

Összességében én azt mondanám, hogy ez a harmadik rész tökéletes zárás volt a filmnek. Szerintem jóval drámaibb volt az egész film, mint a TDK és pont ezért sokkal jobban érezhető volt a nyomás, hogy mi a jelentősége Batman visszatérésének.
A drámai szálat erősítette, hogy Alfréd is elhagyja gazdáját. Azon a jeleneten konkrétan a fél mozi sírva fakadt. A lányok biztos - már aki ismerte az előzményeket is. 

Nolan filmjei azért is voltak talán sokkal ijesztőbbek, mint az elődök, mert ezek a filmek egyszerűen reálisabbak voltak. Előbb elhisszük, hogy egy kigyúrt faszi csak szarul veszi a levegőt, mint hogy mindenféle vegyszerek hatására pillanatok alatt izmos lesz. 
A TDK-ban Joker alakításáról nem is kell szót ejtenem. Tökéletes volt.

Nem kívánok részleteket elárulni a filmből. Hátha van, aki eddig még nem látta. Tény és való, hogy az egyik talán legösszeszedettebb trilógia, amit valaha láttam. 
Nem mellékes infó, hogy Nolan 8 filmjéből 6 imdb top 250.

Nálam 10/10.

Az utóbbi időben egyszerűen elfogytak a sorozataim, amit néztem, vagy csak egyszerűen olyan minősíthetetlen minőség visszaesés történt, hogy nem néztem őket tovább. 
Ennek most vége, mert végre találtam egy olyan sorozatot, ami leköt(ött két napig). Igaziból nem volt ez olyan erős, mint mondták. Ha egész pontos akarok lenni, akkor pont olyan erős volt, mint mondták, mert azt mondták hogy nem rossz, elég jó.
Ez teljesen igaz rá. Mivel talán már mondhatom, hogy van sorozatos tapasztalatom bőven, így azért volt benne jó pár olyan jelenet is, ami mocskos mód klisé volt - de ezt azért elnézzük. Az viszont elég kellemetlen volt, hogy némely epizód után 2-3 részre előre lehetett tudni, hogy mi fog történni.
És nem azért mert láttam már, hanem mert klisé és logika mellett lehetett tudni.

Ettől függetlenül jó volt az első évad. Talán még a másodikra is be merek nevezni. Ti mit gondoltok, megérné? 

Szó szerint kritika lesz, bárki bármit mond, nekem nem tetszett, ezt most előre mondom. Kár is lesz objektivitásról beszélni, mivel ez egy teljesen szubjektív műfaj. Más dolog, hogy volt benne olyan is, ami kifejezetten tetszett. 
Az akció szerelmesei szemében továbbra is egy fasz leszek.
Lets go!

Ezt a bejegyzést most úgy írom, hogy én azon elvetemültek közé tartozom, akik a film előtt az összes trailer, teasert, sopotot, képet és karakterposztert látták. Már sok film kapcsán elhatároztam, hogy ez nem így lesz, mert az ilyenek mindig elbasszák a filmélményt, de mikor meg ott az újabb részlet, akkor nem tudja az ember megállni.

A film alapjában véve is nagyon durvának számított, és mindenki úgy várta már, mint egy falat kenyeret a hosszú koplalás után. Hát most végre itt van, kinek tetszik kinek nem.

Én a filmeket soha nem az alapján nézem, hogy mi 3D, meg hangzás. Ez egy faszság. A film akkor jó, ha 15", monitoron nézve is fasza. Ezt most az Avengerstől elhatárolva írom jelenleg. 
Ma rögtön megkaptam az egyik havertól, hogy " de hát IMDb-n is milyen fasza pontot kapott". Ezt kérem szépen akkor lehet mondani, ha mára film kint van fél éve és már DVD-n is kijött. Az a szám akkor mérvadó ténylegesen. Nyilván ha valami premier után is csak 4-5-6 körül karcol, akkor az később se lesz jobb, de az általános tendencia az, hogy amikor már nem csak a rajongók szavaznak, hanem szélesebb körben is ismerik, akkor ez a szám pár tizedet legalább, de akár egész számokat is mehet lefelé.

Visszatérve Avengersre: A film története nyersen szerintem nem volt olyan nagy durranás. Kb. ugyan az a helyzet, mint Avatarnál volt. Ez így mindent el is mond a filmről, amit kell, meg majd a poszt végén a pont.
Át is térek a pozitívumokra, és azokra a dolgokra, amiket a mai napig nem értek.

HIMYM Robyn nem tudom mit keresett a filmben. Reméltem, hogy lesz valami szerepe, hogy őt választották, de egy poénon és azon kívül, hogy jól néz ki más nincs.

Ami külön pozitívum volt, hogy minden szereplő megjelent a filmben, és nem csak Stark arcáról szólt az egész - amit mondjuk nem feltétlenül bántam volna, mert bejön a stílusa - de külön örültem, hogy meg tudták úgy oldani a dolgot, hogy mindenkire jutott pár sor és még örjöngeni is láttuk őket.

A következő érthetetlen pont számomra, hogy fekete özvegy miért van benn egy ilyen szuper ligában. Lehet hogy csak azért nem értem, mert nem olvastam a megfelelő dokumentációt - Marvel Univers - de a filmből végül nem nagyon derül ki, hogy miért is olyan nagyszerű kém a hölgyike.

Nálam sajnos a végső harc is nagyon fura volt. Én meg voltam győződve, hogy Loki serege azért komolyabb lesz, és majd rendesen elhúzódik a harc, ehhez képest a pár Avangers simán lenyomta őket. Gyakorlatilag Loki szuper seregét lenyomták egy délután, majd mindenki boldogan élt, míg meg nem halt.

Ez nálam elég is volt a bűvös 6/10-re, amit a presztizs értéke miatt hajlandó vagyok felhúzni 7/10-re, meg mert Hulk kurvára lezúzta Lokit. Ja a 6/10 azért is jár, mert Amerika kapitány jelmeze továbbra is gáz. De hát végül is divatja múlt.

Romantikus film, a filmvilág jelenlegi talán két leginkább manipulatív főszereplőjével és még tényleg azt vártuk, hogy majd jó lesz? A film bizony jó lett. Romantikus filmnek egész kiválló, film-filmnek viszont siralmas.

Az emebr alapvetően általában cél nélkül ül le romantikus filmet nézni, mivel pontosan tudja már hogy mi lesz a vége. Az első olyan film, ami nem happy end volt, talán a 500 days of Summer volt, de végső soron annak se lett drámai vége, mert hiszen jött a várva várt Ősz.
Justin Timberlake az évek során a cuki kis előadóból férfivá lett, ami persze ahhoz vezet, hogy az eddigi 13-18-as rajongó korosztályt sikerült kitolni egészen a 30-as hölgyekig.
Mila Kunis pedig Mila Kunis és akkor is minden faszi odaág lenne érte, ha 10 évvel idősebb lenne. Igzaiból rá nem lehet konkrét példát mondani, hogy miért és milyen korosztály nézi. Egy fasza csaj és pont. Mindenki dugná szereti.

A filmben a legnagyobb csel az volt, hogy nem simán kliséket alkalmaztak, hanem fordított kliséket. Ennek az a lényege, hogy pár percig még el is lehet hinni, hogy most akkor ez nem egy olyan szokásos amerikai film, amiben a végén összejönnek. Aztán másfél órával később rájössz, hogy de, ez pontosan egy olyan filmt. 
A vége már csak vigyázat spoiler hab volt az egészre, mikor egy flashmobon kéri meg a kezét, ja nem nem kéri meg, mert az ma már nem menő.

Justin Timberlake amúgy szerintem tehetséges, Mila Kunis meg eyecandy. Végső soron kaptunk egy tökéletes vasárnapi filmet (ott basztam el, hogy még csak szombat van), amit pont meg lehet nézni a kedvenc barátnőnkel és lehet röhögni a szex poénokon, ami ugye senki nem csinál - vagy csak tagadja. 

Az egyetlen szereplő, akin sokat és jókat lehetett röhögni az Woody Harrelson volt. A buzi simán megy neki. Mondjuk a színészi tehetségéről már a Zombieland-ben tudomást szerezhettünk. A filmben egyébként megjelenik Richard Jenkins is, aki itt is hozza a formáját. 

Összeségében kaptunk egy normálisnak nevezhető romantikus filmet, ami nálam továbbra se elég 4/10-nél többre. 

 Ma volt szerencsém végre megnézni a hőn hypolt nagyszerű filmet. Igaziból nagyon kíváncsi voltam már, és a sok trailer meg poszter után már kíváncsi voltam, hogy mit lehet kihozni ebből a dologból.
Tudni kell, hogy a történet, nem a viking istenekről szól, hanem ez a képregény adaptáció, aminek semmi köze nincs ehhez.

A Marveltől már megszokhattuk, hogy a történetek nem túl földhöz ragadtak, de ennél a résznél ez különösen igaz. Még most se értem, hogy IMDb-n hogy kaphatott annyit, amennyit. 
A történet szerintem rém sablonos - már amennyire ezt el lehet mondani, egy földre szált kalapácsos félistennél, aki robotokat gyilkol. 
De tényleg ez a helyzet. Vagy nem is a sablonossal jellemezném, inkább a kiszámíthatóval.

A történet annyi, hogy van két testvér, akik majd ha felnőnek átveszik apjuktól a trónt. Természetesen vita lesz, hogy kié legyen, és már csak robbangatni kell, és persze kiderül, hogy az egyikük még kapzsi is és hataloméhes.
Ha ez még nem lenne elég, akkor lesz benne szerelem is, meg icandy, amit most Natalie Portman vállalt fel.

A filmenk amúgy pozitívuma a hölgy, meg az az egy-két poén, amit elnyomtak benne. Még Tonny Stark is előkerül benne - az komoly poén volt.
Sajnos nálam ennyi volt a pozitívumok listája.

A film végére olyannyira megsemmisülten néztem, hogy már azt se nagyon értettem, ki kivel van és akkor most nem az a lényeg, hogy kinyírjuk a főellenséget? Hát mint kiderült nem, mert a földi szerelem kioltja a rosszat az emberből és még az ellenségét sem akarja megölni. 
További fordulat persze, hogy ezért fel kell áldozni a szerelmet. 

Végső pontozásomban keményen mélyen végzett a film: 3/10. Ennyi, nem tudok rá többet adni. Tény és való, hogy hangulat kérdéses is, de nem hiszem, hogy ha vidáman néztem volna, akkor 4-nél többet kapott volna.
 

 Értékelőnek talán már késő lenne, mivel már szombat este (vasárnap hajnalban) lezárult az Első Győri Impró Fesztivál, de visszaemlékezésnek még lehet nevezni.

Épp a szervezővel, Nándival beszélgettem és arra a következtetésre jutottunk, hogy a fesztivál név, azért kicsit erős volt, de az elkövetkező években talán kinövi magát a dolog és jogosan lehet fesztiválnak nevezni majd.
A három nap nagyon erős volt. Az első nap a helyiek mutatták meg, hogy hogyan is kell megmozgatni a rekeszizmokat a nézőtéren, a második napon pedig a Play Grund mutatta meg, hogy ők miként játszanak. 
Az előadásuk egészen más volt, és egészen frenetikus.

A harmadik napon pedig jött az impró csata. 5 vegyes csapat egymás ellen. Ugyan mindenki kíváncsi volt, hogy melyik banda az erősebb, de talán jobb volt, hogy vegyes csapatok játszottak, mert így azt is láthattuk, hogy a különböző játékosok hogy értenek szót egymással.

Az est lezárása után pedig jött a közös ünneplés. A Vendelinben volt a móka, ahogy az lenni szokott. Egészen zárásig, sőt még utána is maradtunk. A végén már sötétben ültünk. Fél három körül sikerült a Vendelint elhagyni, majd átmentünk a Csillagba még fél négyig. Amikor itt is véget ért a parti, mentünk volna tovább, de már semmi nem volt nyitva, ezért még fél óra baromkodás után a Széchenyi téren, elmentünk hamburgerezni. 

Akinek van lelki energiája, vagy épp szeretné magát viszont látni, az keresgéljen az Impró picasa akkján. Have fun!

 Tegnap volt szerencsém eme rendkívül nagyszerű - haha - filmet megtekintenem. A szarkazmust félretéve mondhatom, hogy eddig Zack Snyder minden munkája tetszett és  a maga nemében egyedülálló is volt, de ez a mostani valami egészen mocskos mód rosszul sikerült. Természetesen én egy szar szemét szar alak vagyok, mert nem értékelem. Na meg ugye ez egy elég szubjektív dolog és kritikáról lévén szó, nehéz is lenne objektívan hozzáállni.

Az alaptörténet ugye az lenne, hogy szegény Baby Doll hányatott sorsú szereplőnk egy otthonba kerül, ahonnan aztán meg egy bordélyházba (?), ahonnan ugye ki kellene szökni. 
A beilleszkedés gyorsan megy és már a második szóváltás után tudni lehet, hogy a legköcsögebb csajjal is majd spanok lesznek - azt hiszem ezzel még semmi nagy titkot nem árultam el.

Innentől kezdve teljesen elborul a film. Az első 15-20 perc egész ígéretesnek tűnt, de innentől kezdve minden száll szétesik és az események igaziból nem sok logikát követve jönnek egymás után. 
Az alap lényeg az lenne, hogy a csajok álmukban szereznek meg eszközöket, amikkel kijuthatnak a börtönükből. A dolog csak ott siklik félre, hogy nem álmukban kerülnek az álmukba - nem, ez nem Inception - hanem tánc közben kerülnek álomba, aminek meg aztán végképp semmi értelme.

Ezek után már meg se lepődünk olyan dolgokon, mint hogy 6 méteres robotszamurájok ellen győzhet egy 160 magas kislány. Vagy hogy a szamurájok ha kardal pöcögtetik a lányok, akkor semmi bajuk nem lesz, vagy hogy mit keres egy maciölő a szamuráj kezében. 

A következő elmerogyant kép az volt, amikor a németet a halott katonáikat gőzzel és gépekkel támasztották fel. Ez valahogy annyira abszurdnak tűnt, pedig ezt külön érdekesnek találtam volna, mint nagy BloodRayne fan.

Természetesen erre mindenki azt mondja, akinek bejött a film, hogy el kell fogadni, hogy a lányok álmodnak (DE NEM ÁLMODNAK, MERT TÁNCOLNAK!), de én mégis úgy gondolom, hogy azért vannak olyan határok, amiket mifelénk józan észnek hívnak.

A vizuális részével nem volt gond. A látvány rendben volt. Röpült, aminek röpülnie kellett, meg ilyenek. Az egyetlen negatívum ezen a téren a rendezés volt. Minden egyes tánc álom ugyan azzal a vágással indult el, ami nagyon sablonos lett egy idő után.

A sablonos részek után már csak a klisés részek voltak szörnyűbbek. Azt hiszem erre kár is szavakat pocsékolni. 

Az egyetlen pozitívum - ami igaziból kettő - annyi volt, hogy voltak szép lányok a filmben, illetve, hogy a zenék is faszák voltak. Ez hozza igaziból az egész film összpontszámát.
Talán azt is be lehet számolni, hogy a végén akartak belenyomni egy kis mögöttes, érzelmes tartalmat, de sajnos ez a löket már olyan későn jön a filmbe, hogy nem sokat segít az előtte lévő 80 percen.

A végső értékelésben nincs nehéz dolgom. Igaziból nagyon sokat vártam ettől a filmtől, de sajnos a hype áldozata lettem. A kampányhét erős volt, én meg elbuktam. A film alapból nálam egy gyenge 3-as lehetne max, de a lányok és a zene ezt feltornázta mondjuk 4,5-re. Még így is nagyon kegyes voltam, mert ha a legutóbbi filmre 6-7 körül adtam, akkor ez masszívan 2 körül lenne. Ez inkább egy ilyen szánalom pont.

 Tegnap volt szerencsém megnézni a Paul filmet. Pontosan azt kaptuk, amit vártunk, és amit már korábban láttunk - egy idióta akció-vígjátékot a szokásos Simon Pegg bandával.
Az alap történetet mindenki ismeri, mert ugye már látta a trailert - mert ugye látta mindenki! Aki mégsem, az a tovább után azt is megtekintheti a rating tartalmi részével együtt.

Simon Pegg és régi barátja Nick Frost hatalmas kockák és már rögtön a film elején a Comic Con-on vagyunk, ami természetesen az életük legboldogabb napja.
Elhatározzák, hogy elmennek az 51-es körzetbe és a Comic Con-on már látott UFOs dolgokat megpróbálják ott is lencsevégre kapni. Persze valahol mindketten tudják, hogy nem fognak találni semmit, ezért nagyon meglepő, mikor a sivatag közepén megszólítja őket Paul.

 Nem sokat nézek TV-t, mondhatni nem is, de a mostani azon kevés alkalmak egyike, amikor mégis.
Mivel mindkét csatornának rendkívül nagyszerű a műsorkínálat, ezért most a jobbikról szeretnék beszélni. Az első körben Való Világot néztünk, ami a kezdeti lelkesedésem után sem lett jobb. 

A Való világ után egy olyan nagyszerű film klasszikust tettek műsorra, mint a Daredevil. Egy darabig még csak csak elnéztem, hogy hogyan lehet üvegszilánkokkal embereket ölni és/vagy esőben látni vakon, de aztán olyan szinten elborzadtam a látványtól, hogy gondoltam inkább adok neki IMDb-n egy laza 1-2 pontot, de aztán az ott látott 5.4 annyira felbosszantott, hogy elhatároztam, inkább itt adom közre az utálatomat.

78 000 000 dollárból készült, és mégis sikerült egy közepesen szar filmet csinálni.  Nem elég, hogy rengeteg szar  - értsd látványilag és mindenhogyan máshogy - jelenet van benne, de még az egészet teletűzdelték olyan fennkölt gondolatokkal, mint: "..nem én vagyok a gonosz, nem én.."
Amikor már a szerelmi szál is beüt és a saját nője szúrja le, ott már nagyon szenvedtem. "nem én voltam.."

A végén pedig a bronxi nagyfőnök nagyon adja a félistent. Hála istennek megtudtuk azt is, hogy esőben még a vakok is látnak, mert minden egyes esőcseppet látnak és mint egy pontmátrixnak használva azt, még sokkal jobban látnak, mint egyébként, a normális emberek.

Rating: -5/10