Mindig is csodáltam a tetováló művészeket, és ezt az egész kultúrát, de magamon valahogy nem tudom elképzelni komolyan. 

 Mindig is elcsodálkoztam azokon az embereken, akiknek tetoválásaik vannak. Nem azért mert micsoda dolog ez, vagy ilyesmi, hanem hogy milyen bátrak. (A deviza hitelesek mellett ugyebár.) 
Aki viszont egyszer magára varrat valamit az biztosan maradandó élményt kap. Kérdés, hogy 60-70-80 évesen hogy fog majd kinézni, vagy épp még akkor is büszkén viseli-e majd. 

A sablon körök lefutása után nem maradt más hátra, mint a művészek dicsérete, akik elkövették ezeket a csodálatos műalkotásokat. 
Aki pedig ilyen szépen összeszedte ezeket a portrékat, az nem más mint Mázas Anna.
A tovább után pedig még egy csomó kép.