Way down ride the metal

2011.12.08. 23:30

 Amikor elkezdtem játszani még általánosban a San Andreassal akkora megdöbbenést okozott, hogy sokkal nagyobb a játéktér, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. A Vice City is a maga nemében egyedülálló volt - és a mai napig az - de a terek szintjén az SA sokkal nagyobbat dobbantott.

Hülyén fog hangzani, de azért imádtam a játékot, mert lehetett benne kirándulni. Imádtam az az érzést, hogy egy motoron ülök és az erdős vidékeken hajtom a gépet, csak át a falvakon. Csodálatos volt, még ha csak a gép előtt ültem is. A KDST szólt, csak hogy meg legyen a hangulat is.

Azt hiszem azért vetemedtem erre, mert nekem soha nem volt motorom. Valószínűleg mostanában nem is nagyon lesz. Az álmai között elég előkelő helyen szerepel. Csak felülni rá és mindenféle kötelezettség nélkül menni vele, amerre csak akarok. 
A bringázást is ezért szeretem. Persze hülyén hangzik, hogy a kis bicajomon kimegyek - motor mellett - de fantasztikus élmény az, amikor az ember a naplementében teker és közben csak a zene szól a fülébe. Amikor pedig elfárad, akkor megáll a vízparton és mélyet szív a papírdobozból kipöccintett cigarettába. 

Felejthetetlen érzés. 

Valahogy úgy képzelem a dolgot, mint ahogy a lányok itt longboardoznak. Kell.

süti beállítások módosítása