Elért a végső pánik. Már itthon is azt csinálom, mint a suliban. Semmi semmi semmi. Ma annyi mindent terveztem, de gyakorlatilag nem sok minden lett belőle. A nyelvtan tételt befejeztem és el is küldtem végítéletre, majd meglátjuk mi lesz belőle. 
Terveztem, hogy tanulok majd töri tételeket, de eddig semmi, terveztem hogy írok közgáz beadandót, de szintúgy semmi, és terveztem, hogy tanulok irodalmat. Semmi.

Inkább dolgozgattam picit és van is némi előrelépés, majd meglátjuk mire lesz elég. De most már azon a ponton vagyok, hogy egyiket se akarom folytatni/elkezdeni. Igaziból hisztis vagyok. Szerintem elmegyek futni. Legutóbb Nikivel voltunk és mérhetetlen módon lenyugodtam tőle. Ez lesz a legjobb. Utána kitisztult fejjel állok neki megint a dolgoknak. Ha mázlim van, akkor addigra valaki tölt fel kidolgozott töri tételt. Ha nem akkor maradok a netes kramancoknál. 

Még másolok zenét a telómra, átvedlés és go! 
 

 A mai nap valami nagyszerű. Nem tudom, hogy hirtelen honnan jön ez a jókedv, de most valami eszméletlen módon örül ennek a kis napsütésnek. 
A mai nap amúgy valami gyalázat volt. A töri doga egyszerűen pocsék lett. A kettes megvan, reménykedünk a hármasban. (Szarul de büszkén) Magyarból felelnünk kellett volna, de kidumáltam magam. Viszont egyik oszttársunk beszólt a tanárnak, szóval két órán keresztül szöveget másoltunk a tankönyvből, illetve keddre fel is van adva ez az anyag és akinek még lenne egy kis szabadideje, azoknak jár még egy vers is - az überbrutál kategóriából. A rímet még hírből sem ismeri és 8 versszak. Oh hell jeah!
Közgázon is írtunk, mondjuk az az egész banda kipuskázta. No para, rexona. 

Mindezek ellenére most kurva jó kedvem van. Megcsináltam a szerződést boronatárcsát is, szóval este átjön Cinky és sütünk valamit. Mert hát ugye mégis csak fel kell avatni, ha már egyszer elkészült.
Holnap szerintem elviszem a fekete farmerem a kékfestőhöz (ahol feketére festik) és így tulajdonképpen lesz egy új farmerem. Igaziból az vele a baj, hogy fel lett hajtva a szára és ha most visszahajtom, akkor ott lesz egy fehér csík. Szóval most lehajtom, mert már ilyen sokat nőttem - mint egy kib óvodás - és elviszem. Amúgy is ráfér már mert ki van kopva. Még soha nem csináltam ilyet, de 1400Ft-ot megér. Ha jó lesz, akkor lesz egy szinte új gatyám, ha meg nem lesz jó akkor 1400Ft-ért vettem magamnak egy itthoni szerelős gatyát. Azt hiszem még ez sem olyan nagy tragédia. Viszont új farmert most biztosan nem akarok magamnak venni 10e forintért. Egy próbát megér. 
Azt hiszem kicsit túlsulykoltam  a témát. Most megyek előkészíteni a boronatárcsát a sütéshez.

 Úgy hozta a sors, hogy idén nekem is a kezembe kell vennem majd az egyik kötetét, mert ugye érettségi meg ilyenek. (Kérem megtartani a hülye kis fasz vagyok kommenteket, mert nyelvi előkészítős vagyok és így már egy évvel idősebb vagyok a fiatal kis köcsögöknél)
Ezért is akadt meg a szemem a Modoros blog egyik olvasói levelén, ami Varró Danival foglalkozik. Az írás egyszerűen csodálatos. Minden szavát ittam.

Egyébként nincs vele semmi bajom, biztos remek ember, és biztosan több rímet kreált életében mint én (még ha csak a jókat is vesszük) de akárhogy is nézem, ez a bejegyzés nagyon a helyén van. 
Idézek belőle pár sort, de a teljeset csak a Modoros blogon olvashatjátok. Have fun. A Varró Dani fanoknak meg no offense :D

Dani költészete dialogizál a teljes magyar lírai korpusszal, s nemkülönben a jelentős részben a Kosztolányi lírájában tetten érhető ludista tendenciák folytatójának tekinthető.

E véleményeknek kétségkívül igazat kell adnunk úgy szakmailag, mint emberileg, hisz’ hogy is lehetne ne szeretni egy olyan költőt, aki olyanokat ír, hogy

 „Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla”,

 vagy hogy

  „míg végül elvágjuk a csomót, a gordiuszit, / és adunk egymásnak egy puszit, / az indulatok minél messzebbre ragadtak, / annál nyelvesebbet és vadabbat”

 Mindezt egy olyan kötetben, aminek az a címe, hogy Szívdesszert, s melyben a versek arany betűkkel vannak nyomtatva... hát hogy is állhatnánk ellent egy ilyen irodalmi csemegének? Ezt a véleményt a kortárs irodalom számos véleményformáló vezéralakja is osztja, kijelenthetjük tehát, hogy a cukiság a magyar irodalmi életben olyan perdöntő szempontnak számít, hogy kellő következetességgel történő alkalmazása esetén egyenes út vezet a József Attila-díjhoz, és az érettségi tételekbe való bekerüléshez, tehát kvázi a halhatatlansághoz. 

 A mai napomat megint sikerült elbasznom. Kivételesen ezt most én kurtam el. Ma volt ugyanis az ominózus témazáró töriből. 
Tegnap este 1:30 ig tanultam is rá - megjegyzem, hogy sokat ugyan nem használt - de egy gyenge hármast azért megkockáztattam volna. Hajnalban még fel akartam kelni egy kicsit tanulni, vagy legalábbis egy órával korábban, de egész egyszerűen nem ébredtem fel a telefonra. 
Ez mondjuk talán nem meglepő, mivel ha az ember épp 3. órája alszik, akkor rendszerint az már elég mélyen történik.
Az én édes drága anyukámnak nem tűnt fel, hogy én nem vagyok ébren, szóval nem keltett fel. Ennek következménye képpen majdnem 11-kor keltem fel.

A legszörnyűbb nem is ez az egészben, hanem az, hogy Somesz most kb egyszemélyes hadjáratot indított azok ellen, akik hiányoznak ma. Nagyon komolyan veszi ezt a dolgot és ahogy a facebookos kiírásokból kiveszem, szombaton szopni fogunk rendesen.
Az egyetlen pozitívum, hogy ez alatt a pár nap alatt talán fel tudom tornászni a tudásom mondjuk négyesre. Az megint más dolog, hogy ha nagyon akar, akkor úgy is tud olyat kérdezni, amire nem tudjuk a választ.

 A mai nap után már biztosan mondhatjuk, hogy József Attila összes verse létösszegző. Ne is vitatkozzunk ezzel, ezek kész tények.

A mai nap másik nagy történése volt, hogy verset mondtunk a suliban. Ez meg karakterformáló és fegyelem fejlesztő. Ebben mondjuk látok rációt, de szerintem ha a gyerek 19-20 éves korára nem tanult egy kis fegyelmet, akkor pár verstől ez nem nagyon fog változni. Legjobb példának talán Balázs tudnám felhozni - no offense at all. Ő egész órán dumál és játszik és elvan, ennek ellenére szeret olvasni, színházba járni és verset is sokat tanult, de szerintem ez van a legkisebb hatással a magatartására. De említhetném akár a Gábort is, aki szerintem több verset tanult kilencedikben, mint az egész osztály együttvéve, de hogy úgy mondjam, ő se a feltétlen kitűnő magatartás mintapéldája.

A nap folyamán azt is megtudtuk, hogy ha egy pizzéria 5,8km-re van tőlünk, akkor onnan csak 9 pizzát rendeljünk, mert ha már tízet rendelünk, az már nem éri meg. Vagy valami ilyesmi.

Arra is fény derült, hogy a közgázórák kifejezetten alkalmasak arra, hogy az ember elintézze a banki ügyeit és/vagy virágot vegyen.

Konklúzióként talán elmondhatjuk, hogy ez is egy közepesen szar nap volt.

 Lehet, hogy csak én vagyok nagyon hülye és kötözködős, de most szeretnék felvázolni egy esetet, és mondjátok meg ti, hogy most akkor hogy is van ez.

Nálunk a tankönyvbefizetés rendszerint úgy zajlik, hogy tavasszal megkapjuk az új tankönyvek listáját, amiről ki tudjuk válogatni, hogy akkor most mind kell nekünk, vagy csak a fele kell, vagy fele nem kell, vagy nem is kell egy se. 
Hozzáteszem, hogy az is hülyeség, hogy megkérdezik, hogy kell-e, mert miért ne kellene? Ha kis tesónak megvan, vagy a nyolcadunokatestvéremnek, akkor is kelleni fog, mert nyilván ő már kitöltötte. De ettől függetlenül, ez akár még logikus is lehet, hogy megkérdezik, hogy kell-e. Nem ez a lényeg. Az sokkal inkább fontosabb, hogy milyen könyveket rendelünk, de erre majd inkább a végén térek ki.

Megvan a lista, be is jelölök mindent, hogy ez is kell, meg az is kell, stb. Pár héttel/hónappal később megkapom a listát a tankönyvek árával együtt. Ezen például legyen egy 2341 sorszámú angol tankönyv 1300Ft.
Ki is van adva, hogy meddig kell befizetni. Ez rendszerint augusztus eleje szokott lenni.

Majd kb. augusztus 20-25 körül mehetünk átvenni a kért tankönyveket, amihez csatolnak egy számlát. Értelem szerűen, aki nem fizetett, az egy könyvet se kap, max egy lebaszást, hogy miért nem fizetett eddig, és hogy fürge malac vágtában, most rögtön menjen el befizetni.
Aki fizetett az a tankönyvek mellé kap egy elszámoló számlát - mint azt már említettem - amelyen szerepel az iskola teljes neve, címe, elérhetősége illetve szerepel rajta a diák elérhetősége/neve is.

A számlán fel van tüntetve a 2341 sorszámú - tehát ténylegesen ugyan az a tankönyv - angol könyv, a már leegyeztetett 1300Ft-os áron. A számlát mindkét fél aláírja és mindketten - iskola és diák - kapnak belőle egy példányt.

Itt jön a csavar. Mikor már azt hitted, hogy minden rendben, akkor sulikezdés után kb 1 hónappal szólnak, hogy "bocsi, de többe kerül a tankönyv" és felszólítanak még +400Ft befizetésére. 
Ez abban az esetben nem lenne gond, hogy ha már a számla is erre a névértékre lenne kiállítva, mert azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a májusi rendelés és az augusztus végi szállítás között lehet árdifferencia. De ekkor se lenne semmi gond, mert akkor azt mondják, hogy bocsi, 400-al több, rajta van a számlán is, két héten belül be kéne hozni, ha kell a könyv. Ha nem kell, akkor írunk egy másik számlát, amin nincs rajta a tankönyv, és akkor megveszed onnan, ahonnan akarod és nincs harag.

Ehelyett leordítják a fejed, hogy hogy képzeled azt, hogy te nem hozod be az árát. Kérdem én: mégis milyen alapon kéne nekem behoznom azt a 400Ft-ot? Írásos szerződésünk van (számla aláírva), hogy én 1300Ft-os áron vásároltam meg azt a könyvet. Innentől kezdve engem nem érdekel, hogy két hónappal később mennyibe kerül, vagy hogy az épp aktuális tankönyvfelelős még 1 hónapot ült a pénzen és csak aztán utalta és közben mondjuk emelkedett a tankönyvár - mondjuk ezzel a 400Ft-tal.

Ezen a ponton jönne az, hogy a kollegina azt mondja az iskolaigazgatónak, hogy ezt elkurtuk (elkurtam), de nem kicsit; nagyon! Erre jobb esetben az igazgató azt mondja, hogy "na mennyi is az annyi? .. csak 5000Ft, akkor azt kifizetjük mi." Rosszabb esetben azt mondja, hogy "Maris, azt te basztad el, gazdálkodd ki az uzsipénzedből."
És persze természetesen ezt mondja, mert ugye nincs ennyi pénze az iskolának, de a Maris se hülye. Inkább azt mondja a gyerekeknek, hogy bocsi, de még 400Ft. A sok balga meg behozza. 

Félreértés ne essék, nem a 400Ft-on vagyok fennakadva. Csak ha most ezt végigvesszük egy 800 fős iskolán, akkor ez egy elég nagy összeg. Ha a példa nem tankönyvről szólna, hanem mondjuk ékszerről, és minden mögé odaírnánk még két nullát, akkor még jobb lenne a példa.

Természetesen ez egy kitalált történet, és bármilyen nemű egyezés a valósággal nem véletlen. Csókoltatom a tankönyvfelelőst.

 Már nem nagyon tudok, milyen címet adni a Jedlik üdülőközpontban eltöltött napjaimnak, mivel lassan már a blog.hu is visszadobja a Semmi címeket, mondván, hogy az összes s, e, m és i betűjüket erre használtam el és egyszerűen nem lehet többször leírni már.
Tudni illik, hogy a hétfői napomon egyetlen olyan óra van, ami megér némi figyelmet, ez pedig a történelem. Lévén, hogy én már múlt órán feleltem, ezért ma abból se kellett.
Ezt megerősítendő, még óra elején rákérdezett, hogy ugye nekem már van jegyem, és mivel a válasz természetesen igen volt, ezért békén is hagyott az óra hátralevő részében. 

Tehát tulajdonképpen a nap egyetlen izgalmas pontja az az 5 perc volt, amíg nem vált nyilvánvalóvá, hogy ma se fogok felelni. Innentől kezdve persze ott se csináltam semmit - még ha akartam se tudtam volna, mivel feleltette a többieket, akiknek meg persze nem volt jegyük.

Most hogy már mindenki tisztában van az én nagyszerű életemmel és az eget rengető és rendkívül izgalmas napommal, már nyugodtan hajthatom a buksim a párnámra. 
A lófaszt! Még videót vágok. De ne sajnáljatok, mert kivételesen ezt pl. imádom csinálni. Ha majd lesz konkrét anyag belőle, akkor úgy is kapjátok majd ide is.

Amúgy ha valaki azt mondja nekem mondjuk 5 éve, hogy én abból fogok élni, hogy videókat vágok és photoshopban művészkedek, tuti képen röhögöm. Ezért szoktam azon is elszörnyülködni, mikor azt mondják, hogy egy kurva vagyok..

 Ma elég mozgalmas napom volt. Suli ugye, meg utána még plakátolás, meg aztán még bank és végül fotózás. Pontosabban a fotózással kapcsolatban még volt egy köröm.
Ma végre sikerült elintéznem a netbankingot is. Már korábban is volt a számlámhoz rendelve, de most végül tudom is használni.
Még akkor csináltuk meg, mikor középiskolás lettem és a mai napig nem használtam semmire a számlámat az éves tankönyvpénz átutaláson kívül.
Most azonban, hogy egy kis mozgolódás van a számlán, praktikusnak tűnt rákérdezni a netbanking dologra. 
Azért nagyon megdöbbentő, hogy ma már szinte mindent el lehet intézni neten. Még pizzát rendelni is neten szoktak páran a baráti körből. De talán még jobb példa, hogy a villany és gáz számlát is simán nyomon lehet követni neten. BESZARÁS!

Most pedig megyek és eszek valamit, miközben lesem az új Dr. House-t. Addig ti is kaptok valami izgit.

 Tegnap este végre befejeztem a melómat és most megint kezdem magam kicsit utolérni. A tegnapom egészen jól sikerült. Reggel még úgy mentem be, hogy na megint egy ilyen fostalicska nap lesz, aztán végül suli után simán jókedvem lett. 
Délután még találkoztam "Szandival" és egy jót beszélgettünk. Rábeszélt - nem kell sokáig a kinti mínuszok után - hogy én is igyak forró csokit. Mint kiderült a Vendelinben igen is tudnak jó forró csokit csinálni. 
Hazafelé még találkoztam Esztivel, aki "rokonnal". A kolesz kaja után nagyon örül egy kis házi húslevesnek itthon. Na meg persze én is, mert jobb idő se lett közben.

Este még befejeztem a melómat és most igen büszke vagyok magamra. Szerintem elég jól sikerült, de az öndicséret mindig büdös.. 
Olyan szempontból is volt az este, hogy én alapvetően éjszakai életmódot élek - mint ahogy tegnap is - és ez meg ugye nem annyira egyeztethető össze azzal, hogy másnap meg iskolába kéne járni. 
Ma nincs első három órám az ürülőközpontban, szóval most 9:22 van, de még lesz időm hajat mosni, enni és laza tempóban elindulni a suliba.
Rájöttem amúgy, hogy az nagyon sokat dobna a dolgon, ha csak 9re vagy 10re kéne suliba járni. Az emberek többsége amúgy sincs fent 1-2 után már, és így akkor még ki is tudnánk magunkat aludni. 
Mindegy. 

Most megyek is, de azért még kaptok fasza eBay reklámot ;)