A mai nap egyszerűen felhőtlen volt. Sőt talán még a holnapi is az lesz. Ma kellett verset mondanom, pontosabban már egy hete kellett volna, de most voltam azóta először irodalom órán és akármennyi is nem szerettem volna memoritereket tanulnom, nem volt más választásom. Szokásos módon izgultam persze, de aztán végül sikerült. Mondjuk az első dolog, ami eszembe jutott, az Balázsnak az anyukája volt, mikor először elakadtam.

Délutánra nem maradt más dolgom, mint itthon pihenni és semmi tenni. De ez nem olyan semmit tevés, mint máskor. Ez olyan semmit tevés, mint nyáron, amikor tudod, hogy tényleg nincs semmi dolgod, mert másnapra se kell tanulni. Mert ugyebár holnap megyünk Pest citybe megnézni a Terror házát. Igaziból kíváncsi vagyok, mert ennyi év után, én még mindig nem voltam. Jó móka lesz. Főleg, hogy spanokkal megyünk.

Ja és a legnagyobb szenzáció az volt, hogy ma voltam bringázni is. Délután olyan szépen sütött a nap, hogy gyorsan pakoltam fel tekerős zenét, és már indultam is a naplementében. Úgy éreztem kicsit magam, mint a Danny MacAsskill videó közben. Világ kikapcsol, zene bekapcsol, csak a hangok, a fények és a finoman sercegő barázdák az aszfalton. Valami csodálatos volt. 

Hazafelé meg vettem bodzaszörpöt a boltban. Aki nem tudná, annak most mondom, hogy a bodzaszörp közel egy szinten van a Tesco-s icetea. És aki még így se tudja, hogy mi a tuti, annak mondom, hogy a Tesco-s icetea a világ legjobb itala. Természetesen a citromos.

Szóval most megyek és vígan töltök magamnak egy pohár bodzaszörpöt a szépszemű karcsú poharamba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.