A múlt héten végre sikerült összehozni egy általános iskolai osztálytalálkozót. igaziból azért megdöbbentő ez, mert az utóbbi években már többször tettünk rá kisérletet, de eddig mindig kudarcba fulladt. Mindig volt 3-4-5 ember, aki tudott volna jönni, aztán így soha nem jött össze.

Most viszont!

Valahogy mindenkinek jó lett, a mai napig se értem hogy hogy. Mire odaértem a banda nagyrésze már ott volt és tök fura volt megint belépni ebbe a körbe. A sulis légkör teljesen megváltozott, hogy eltelt közben 7 év. A korábbi klikkekből semmi nem maradt. Mindenki egyenrangú volt. 

Az este vége persze az lett, hogy mocskos mód beittunk, de közbe annyi emléket idéztünk fel, amennyit csak lehetett. Előkerült persze az összes történet, hogy a tanárokkal hogy voltunk - vagy inkább hogy sem. 

Épp az imént néztem meg egy csodás videót, amit az index.hu csapata hozott össze a parlamentben. A videót nem kívánom mellékelni, inkább csak a magam megnyugtatása végett írok most.
A legcsodálatosabb ebben az egész felsőoktatás dologban az, hogy velünk tavaly ilyenkor basztak ki, mikor 250-re csökkentették az államilag támogatott közgazdasági szakokat - mesterképzéssel együtt. Így, akik nem tudtak bekerülni a támogatott részbe, abban bíztak, hogy majd jövőre talán megjön az esze a kormánynak. 

Nekem sajnos családi okok miatt nem adatik meg, hogy fizetősre menjek, sőt, egyáltalán az se hogy egyetemre. Az egyetlen dolog, ami játszik az a levelezős. 

Őszintén sajnálom azokat, akik most még jobban pofára esnek mint mi, tavaly. A képviselők meg csak azt hajtogatják, hogy de hát nem kell fizetni, mert ott a diákhitel. Nincs mit mondanom. 

Az egész internet azzal van tele, hogy egy merész diák puskázott az érettségin és ez milyen következményekkel járna, ha fény derülne, hogy ki is volt ő valójában.
A legviccesebb nem is ez, hanem hogy ezt úgy állítják be, mintha a puskázás olyan nagy számba menne.

Emlékszem nálunk is az osztály fele okostelefonnal ült be és mindenki szépen leadta az 5 évvel régebbi még monochrome kijelzős nokiáját. Még a tanárok is kérdőre vonták - megmosolyogták - hogy hirtelen mindenkinek milyen régi lett a telefonja. Volt aki olyan telefont adott le, ami láthatólag használhatatlan volt. Be volt törve a kijelzője és nem volt benne aksi. Ezek után nyilvánvaló volt, hogy ha a kitett 30 telefonból 25 10 éves, akkor nyilván a ma használatos telefon még mindenki zsebében van.

És az is biztos, hogy akinek a telefonja mondjuk nem régebbi 3 évnél, de mondhatok akár 5-öt is, az legalább a txt-t kezeli és olyan és annyi puskát ír bele, amilyet akar.
Az más kérdés, hogy aki novellát elemezni nem is nagyon lehet puskából, ott inkább alapelveket kell megjegyezni és azokat alkalmazni.
Az viszont tény, hogy mondjuk szóbelin konkrét tétel vázlatokat és egyebeket lehet kiírni a telefonokból.

Szerintem ezeken a puskázós dolgokon csak az van felháborodva és megrökönyödve, aki nem volt az oktatás közelében az elmúlt pár évben. Akár tanárként, akár tanulóként.
A tanárok is pontosan tudják, hogy a diák puskázik. Más dolog, hogy órai keretek között szigorúbbak, de aki olyan hülye hogy megbukna, vagy legalábbis szarul szerepelni érettségin, azt inkább szánalomból hagyják.

Emberek! Vegyétek észre, hogy milyen a világ! Lehet meglepődne mindenki, ha számszerűsítenénk, hogy kinek milyen diplomája van, amiben van egy kis copy-paste. 

 Mi tartozik az alap műveltséghez is mi nem? Nyilván az embereknek van egy kialakult képe arról, hogy mi tartozik az alap műveltségbe, és arról is hogy mi nem. De kinek tiszte eldönteni, hogy hol húzódjon meg a határ.

Nyilván nem kell nagyon messzire menni, és a józan és is határt szab a dolognak valamelyest, de például miért nem tanulnak az emberek közgázt, vagy jogot, vagy marketinget?
Nyilvánvalóan azért, mert valakinek érdeke - vagy épp csak nem előnyös neki - hogy az átlag pór nép tisztában legyenek ilyenekkel. Sokszor pedig hasznos lenne, ha a köznép is tisztában lenne azzal, hogy miért is bajos felvenni deviza hitelt - eső után..

A fórumon a kérdéses probléma az volt, hogy vajon az emberek miért nem tanulnak más számrendszerekről is, és miért csak a 10-es az, ami elterjedt? Nyilván a halandó (nem programozó és grafikus) emberek nem használnak mást és nem is nagyon van rá szükségük. A többiek meg amúgy is tanulják és használják. Arról viszont már kevés szó esik, hogy a "látókörünk bővítése" miért nem terjed ki a fent említett dolgokra.

Természetesen nem lehet mindent tanulni. Ez az általános probléma az iskolákban is. A diák egyébként sem tanul - tisztelet a kivételnek - de ha mégis tanul, akkor azt az időt is felosztja arra, amire feltétlen kell. A tanárok ezzel ellentétben rendszeresen hangoztatják, hogy  "de hát csak egy óra kell rá a délután, meg átnézni témazáró előtt majd". Na ez most gyakorlatban úgy néz ki, hogy nekem egy nap 8-10 órám van, tehát előtte nap akkor közel ennyit kellene készülnöm rá. 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Dalban jól hangzik, de hogy napi 16 óra tanulás. Szerintem ember a talpán az, aki ezt hosszú távon bírja. De nem is kell, mert ugye nem tanulunk. És ha ezt még megspékeljük azzal, hogy "meg még a témazáró előtt egy kicsit átnézni" ez virágnyelven azt jelenti, hogy meg tanuld meg szóról szóra az elmúlt 2 hónap anyagát, mert bármit kérdezhetek.

Ezért aztán jogos a probléma, hogy miért van egy kialakult "általános műveltség". Arról viszont nem esik szó, hogy miért szerepelnek benne olyan dolgok, amik ráadásul abszolút nem is hasznosak. 
Amint leérettségiztem, az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lesz, hogy nem lesz több irodalom órám. Soha nem értettem, hogy miért kell tudnom, hogy mit gondolt a költő - ami egyébként is nonszensz. A másik meg hogy miért kell tisztában lennem olyan költők munkásságával, akik már több száz éve meghaltak. A hazai költészet ismerete nem vitás mondjuk 3-400 évre visszamenőleg, de többnek nem látom értelmét. 
Most persze szidnak a magyarosok, de ez igaz a fizikára is, vagy akár a kémiára is. 10. év vége óta egyszer sem használtam az elektronkötéseket, vagy bármi egyebet. Az nem árt ha tisztában vagyunk a gyakori elemekkel, de ennyi.

Ezért nem tanulunk kettes számrendszert az általánosban és ezért nem tudja senki otthon bekötni a villanyt, vagy vízvezetéket szerelni, mert akkor mit tenne a szakmunkás, ha mindenki értene mindenhez professzionális szinten. 

Sokak szemében ez a nap inkább fontos, mint a januári. Már főleg azért is, mert itt még csak részeg sem lehet(ne) az ember, de párnak azért csak sikerült összehozni már első napra.

Ilyenkor persze mindig nagy a kavarodás, ilyenkor derül ki, hogy 41 fő nem fér el egy 20 fős nyelvi terembe és hogy a matektanár nem is az, akit mi akartunk - és ráadásul nem is az, akit ők akartak, de az órarend már kész, nincs mit tenni.
Ezekkel persze nincs is gond, vagyis nem kéne, hogy legyen. Mit számít az, hogy most utolsó éven, amikor amúgy se fog senki bejárni semmire, akkor milyen tanár lesz a matektanár? Jóformán 2 évente cseréljük, akkor meg nem oly mindegy? Hát nem!

Mindenki köti az ebet a karóhoz és állítja, hogy neki van igaza. Van olyan is, aki egész nyáron nem basztathatott senkit, ezért már első nap kipécézi magának a 3 új osztálytársat. Szegény lány még azt se tudja miért jött a mi sulinkba, de már most utál ide járni. No de ez is mit érdekel engem, hiszen én is sokkal menőbb vagyok nála, mert hát én is már 6. éve járok egy suliba.

Természetesen ilyenkor derül ki az is, hogy nyáron mindenki sokkal részegebb volt a másiknál, és még kétszer annyira fetrengett az árokban volton/soundon/szigeten mint bárki más eddig a világtörténelemben. És idén nem 1 doboz sört loptak el, hanem két tálcát/ öt tálcát stb.

Ilyenkor aztán szégyenli magát az  ember, hogy mi idén se mentünk sehova, főleg mert nem volt pénz minden fesztiválra elmenni, meg mert nem is érdekelt az egész fesztivál kult szar.
Újra itt az iskola és 180 napra megint mi leszünk az okosabbak. 

 A mai nap elég mozgalmas lesz. Pár hete már volt róla szó, de most még konkrétabban arról, hogy mi is lesz ma a Gyermekek házában, és mi köze van ehhez a Műhelynek és mit is akarunk mi villantani a téren.

Győrben talán ez az eddigi leghosszabb ifjúsági fesztivál. A városban több mint egy hónapon keresztül lesznek programok fiataloknak. Reméljük ez nem olyan nagyszerű programokat fog magában foglalni, mint a Barokk esküvő és évenkénti Edda koncert. (Ígérem mostantól nem fikázom többet a városvezetés nagyszerű programjait.)

A győri Diákújságíró Műhely ma jelenteti meg a legújabb számát, aminek a témája az Emberi karambolok. Én már láttam is, a kész verziót és nem árulok el nagy titkot, hogy az utóbbi időben talán az egyik legjobb, amit láttam. 
Még mielőtt akármit is mondanánk a belsejéről, el kell mondani, hogy mi van kívül. Varju Nándor - aki a fő vezetője volt a mostani újságnak - elmondta, hogy az újság színes lesz és minőségi. És láss csodát ilyen lett!

A korábbi évek tapasztalata az volt, hogy lenyomtak több száz példányban egy újságot, ami se nem volt színes, se nem normális papírra került, és természetesen a nagy része meg is maradt. 
Pontosan ezért készült el a mostani kevesebb példányban, viszont jobb minőségben, szebb kivitelben.

Az újság belsejéről nem kívánok sokat szólni, szerezze be aki már kíváncsi. A Gyermekek házában kell utána érdeklődni. Annyit viszont elmondhatok, hogy csomó olyan téma van benne, ami az ifjúságot érinti - nem meglepő módon az ifjúsági napra készült.
Így például interjú Beck Zolival, cikk arról, hogy miért is nem működik az Ebigél program, a lógásról is lesz benne szó. Szóval lesz egy csomó izgi dolog benne. 

A napot egy hatalmas és őrült flash mob fogja megnyitni késő délután, 17:30-kor a Széchenyi téren. Az akció lényege az lesz, hogy sok idióta ember egyszerre lesz egy helyen. Mielőtt még félreértés adódna: ez nem sértés volt, a cél, hogy valami olyan elmebeteg dolog legyen nálad, ami senki másnál nincs. 
Amint megvolt a nagy villantás, a banda átcsoportosul a Gyermekek házában, ahol különféle előadások lesznek illetve mondható talán workshopnak is. 

A résztvevőket persze szívesen várják, és akinek még kérdése van az bátran kérdezhet a program facebook oldalán. 
A workshopon részt vesz a Mikró Impró társulat, a Fényfogók Fotós Műhely, a Rába Néptáncegyüttes, illetve az Arrabona Diákszínpad is.

Aki kedvet kapott az jöjjön el és nézze meg hogy milyen is ifjúnak lenni!