Isaac Salazartól is félhet minden valamire való író. Ő nem egészen arra használja a könyveket, mint a normális emberek Lehet, hogy ez is van olyan szórakoztató, mint egy könyv elolvasása.
A tovább után még képek.

 A mai nap kész csőd volt. Az ember azt gondolná, hogy a szünet az áldás, és örül neki és biztosan jó lesz majd - és jó is - de a mai nappal teljesen véget ért mindennemű szórakozásom. Ma már egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Eddig még itt volt Judit meg NFS meg ilyenek, de ma már ez se nagyon kötött le. Olyannyira, hogy ma megnézte egymás után négy F&F filmet. Ez már biztosan a vég jele - még ha szeretem is őket.

Az első Vonnegut könyvemet még Csabitól kaptam és meg kell hogy mondjam mély nyomokat hagyott bennem. Nem tudom igaziból, hogy miért. Azért mert tényleg ennyire jó, vagy azért mert Csabitól kaptam és nagyon sok dologban ráismerek a könyvből. Tényleg nem tudom, de az biztos, hogy mindig ott lesz a polcomon és tudni fogom, hogy honnan jött.

Soha nem voltam nagy olvasó. Nem tudom, hogy miért, mert igaziból én szeretek olvasni, csak rend szerint van jobb dolgom is. Vagy talán jobb úgy mondani, hogy van olyan tevékenység is ami végső soron szórakoztatóbb.
Kiskoromban még szerettem a könyveket, mert akkor még a mama olvasott nekem, olyanokat mint a Hohohó horgász. A legdurvább az egészben, hogy annyira szerettem azt a mesét a kis rajzaival együtt, hogy megtanultam kívülről. Az elején még csak nyitott lapokkal ment a mese - akkor még olvasni se tudtam, csak annyiszor hallottam a történetet - de később már akár úgy is felmondtam az egészet, hogy a könyv két szobával arrébb volt.
Azt hiszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy azok a régi szép idők..

A mostani könyvet már nagyon régóta megakartam venni, de mindig elmaradt, mert más ostobaságokra költöttem. A drogok és a kurvák mindig jobban kellettek...
Viszont van nekem egy barátnőm, aki fejben tartja ezt - helyettem is - és ő megvette nekem ezt a könyvet. Azért is örülök, hogy végre megvan, mert kétnyelvű.
Amúgy ha már az ajándékoknál tartunk: az idei év szar volt. Nem a kapott ajándékokra gondolok, hanem az adottakra. Idén senkinek nem tudtam olyan ajándékot venni, amilyet igazán szerettem volna. Ennek mondjuk több oka is volt. Van akinek azért mert egyszerűen nem volt rá pénzem. A többieket is próbálom ráfogni erre, de van olyan is, akit egyszerűen nem ismerek annyira mint szeretném.
Niki is valahol félúton itt van. Sőt a saját nővérem is. A legnagyobb baj, hogy sokan ismernek engem - akár csak innen is rengeteg dolgot tudnak meg - én viszont nem tudok róluk eleget.
Juditról tudom, hogy mit szeret, de mivel egyre kevesebbet találkozunk - nem annyit, mint amennyit én szeretnék - ezért nem tudom, hogy mire lenne szüksége a mindennapokban. Amit meg tudok, azt meg nem tudom megvenni mert egész egyszerűen nincs pénzem rá.
Niki azért egy kicsit más. Róla még csak azt se tudom, hogy mit szeretne. No ez nem feltétlen azt jelenti, hogy nem üzemel 100%-on a kapcsolatunk. Valami oknál fogva ő titkolja, hogy mit szeretne, vagy én nem is értem. Ez nekem bonyolult. Én férfi vagyok. Az emberek azt kapják tőlem, amit kérnek.
Persze kapott tőlem ajándékot, aminek örült is, csak az én tudatalattimat meg baszkurálja az, hogy vehettem volna neki valami sokkal praktikusabb ajándékot is.
Bár aztán lehet, hogy a nők praktikusnak találják a kozmetikumot és az ékszert is. Ettől függetlenül tényleg lehettem volna kreatívabb. Mint ahogy ő tette: egy rég várt könyvvel. De azt hiszem erről szól egy kapcsolat. Hogy fel kell találni magad és tudni kell. Na de itt kanyarodok vissza a könyvhöz.

Vonnegut ismét remeket alkotott és nehezen tettem le, de már leragadtak a szemeim. Most egy kicsit felfrissültem, szóval lehet hogy még bennem van 50-60 oldal. Azt szeretem legjobban benne, hogy az abszurd és komikus történetek mellett nem fukarkodik a történelmi és földrajzi ravaszságokkal sem - mondom én ezt úgy hogy általánosban majdnem kettes lettem földrajzból 7-ben, most meg 2,75-re állok töriből.

Elfogyott az ihlet. Ahogy látom a címhez nem sikerült teljesen passzítani a bejegyzést, de talán majd az elemző bejegyzésben. Most megyek aludni és majd holnap is - ma -mesélek valami érdekeset.

 Én magam, még nem olvastam a könyvet, de igaziból nem is nagyon tudom, hogy miről szólhat. Tényleg nem. Szóval akinek van ötlete, vagy esetleg már olvasta is - vagy még épp olvassa, az dobjon már egy kommentet, hogy mi is ez, vagy jó is ez. 
Aki meg még ott tart mint én, az meg nézze a kis reklámot, mert az viszont biztosan jó - és biztosan semmi értelme.

 Nem, továbbra sem arról vagyok híres, hogy sokat olvasok. Őszintén szólva én szívesen olvasok, csak rendszerint, amit olvasnék az általában nincs meg, ha van boltba, akkor meg drága és sokallok rá annyi pénzt. 
Szóval egy smucig disznó vagyok, pedig a műveltségre nem kéne sajnálni.

De most nem ez a lényeg - hanem hogy de szóval nem kezdünk mondatot. De ez sem lényeg - haha - hanem az, hogy mivel most már mindenki írhat könyvet, mert az menő, meg mert azzal jól lehet keresni - ha nem ostobaságokat ír az ember. Mondjuk ez is olyan dolog, hogy ha Annácska tud könyvet írni, akkor én is. De volt már olyan könyv a kezemben, amiben csak faszság volt, és mégis jó volt - pedig nem vicckönyv volt.

Szóval - erről is le kéne szoknom - kitaláltam, hogy majd ha nagy leszek, és lesz felesleges egy havi fizetésem, akkor majd írok egy könyvet. És persze majd gazdag leszek és az én könyvem egy varázslótanoncról - azt már lelőtték - egy munkanélküliről fog szólni. Főleg azért, mert itthon abból sok van, és majd mindenki magára ismer, és majd viszik mint a cukrot. Ugyan az lesz az üzletpolitikám mint Coelho bácsinak. Ez a terv.

Aztán majd ha már lesz belőle 8 rész, akkor eladom az abc-nek és csinálhatnak belőle sorozatot. Aztán ha már az se, akkor meg egy 3D-s mozifilm. 
A pénzt meg eliszom és elkurvázom. Németországban. Ennyi.

Komolyan mondom nem térek magamhoz. Előbb még csak 19:45 volt és épp örültem a fejemnek, hogy milyen jó, tök hamar végeztem a kitalált feladataimmal, meg minden, most akkor majd megint tudok olvasni picit, és végre nem a gépe előtt leszek (igaziból de, mert a gép mellett szoktam olvasni), erre most felnézek, vagyis lenézek a sarokba az órára, mennyi van? 21:47!
Agyfasz!
De most már csak azért is olvasni fogok, holnap ugyse lesz első óra, ennyit igazán megérdemlek. Most már csak el kéne szakadnom innen. Szóljatok rám.

De egész nap. Reggel a fogászaton még csak csak elvoltam Klauval, de mire hazakeveredtem, hát addigra teljesen oda voltam meg vissza…
Kicsit aludnom is kellett dután mert 5 kor meg találkozóm volt Nikivel meg Ágival, és még tanultam is ma, szal tudtam h kelleni fog még ez a dutáni alvás adag. Kellett is, mert most végeztem, 9 van, de teljesen oda vagyok meg vissza.
Megírtam a magyart is. Pontosabban csak azt írtam meg, a közgázt majd holnap reggel megtanulom, vagy nem tudom, de lényeg, hogy az nem érdekel. Az az igazság, hogy már nem tudom komolyan venni offőt. Megírtunk 3 dogát, és ebből mindegyiket el akarja sumákolni, hogy ne kelljen kijavítani. Ő pont ugyan annyira nem akar dogákat irattatni velünk mint ahogy mi nem akarjuk megírni őket. De az azért meg már sok (nekem), hogy megtanulom, megírom, és akkor baszik kijavítani. Akkor mi a fasznak tanuljam meg? Jó persze, most jöhet az, hogy nem neki tanulok, hanem magamnak, meg satöbbi, de ez akkor is bosszantó. Meg ki van akadva, ha szar dogát írunk. Ha tudnám hogy az előző 3 dogám 5 lett, akkor basznék rá, ha viszont kiderülne hogy mind 3-as akkor csak összeszedném magam. Meg úgy tűnik csak a daginak nem logikus, hogy amíg benn van nála másik 3 dogánk, addig nem iratok másikat. Na mind1, ezzel most megint jól felkurtam az agyam.
Ma Someszről is megoszlott a vélemény. Tegnap ugye lekapott minket a 10 körmünkről, ok nélkül (tényleg ok nélkül), már persze a fél osztály (no offense, csak én nem értek egyet) bedurcizott rá, hogy mekkora egy fasz. Az is, csak én úgy látom, hogy nem még jobban magunkra kéne haragítani, hanem foglalkozni vele, talán kiderülne, hogy mi a baja, és akkor nem faszozással vezetné le az osztályon. Én elhívnám valahova egy sörre, vagy nem tudom.
Holnap talán lesz egy nyugis napom. Hamar vége a sulinak, jövök haza, pihenősdi talán nekiállok rendesen az új könyvemnek, amit kivettem könyvtárból (html, css, xhtml, stb..). Most eléggé érdekel ez a dolog, és elhatároztam, na meg Béla már pár éve sulykolja belém, hogy nyomassam csak, mert jó lesz, szóval most elértem arra szintre, hogy tudom is, hogy jó lesz és még könyvet is vettem ki az anyaghoz.
Na de tényleg ennyi, elfáradtam, megyek alukálni.