Ma alapvető problémára jöttem rá. Ha továbbra is ilyen csúnyán írok, és ilyen tendenciával számolunk az írásképem romlásához, akkor kb 10 percen belül nem tudom majd elolvasni, hogy mit írtam.
Ma már tényleg nagyon tanulni akartam, de a töri jegyzet karaktereinek felismerése teljes mértékben lenullázott. Gyakorlatilag nem figyelek oda, hogy mit írok. Ez kb az óra monotonsága miatt van, és ezért csak írok, írok, de baszok rá, hogy hogy.
Viszont arra is rájöttem, hogy így is jól lehet tanulni, mert ha egyszer kibogozom, hogy mit írtam le, akkor tuti, hogy egy életre megjegyzem..

 Megint megkezdődött, pedig a múlt heti 3 nap pont jó lett volna erre az évre. Igaziból kurvára nem csinálunk semmit. Továbbra is az egyetlen óra, amire érdemes bemenni, az töri, illetve a matek. Ezen kívül semmi. Tényleg semmi.
És az a legdurvább, hogy elvileg országosan elismert a sulink, és mi vagyunk a menők meg minden, de gecire semmit nem tanulunk. A legviccesebb az egészben, hogy ennek ellenére mégis nyerjük a versenyeket. Beszarás.
A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy már álmos vagyok és mennék aludni, pedig még csak 20:27 van. Lehet hogy be fogom vezetni, hogy korán fekszem, korán kelek. Igaziból reggel sokkal több időm van mindenre.
Ma is mindenre volt időm, pedig nem keltem korábban. Talán azért mert még nincs kapkodás, még nyugodt tudattal indulok suliba.
Mára ennyi a fecsegésből. Már csak kontent jön. 

 Megkezdődött az igazi iskolás élet. Ma volt az első komoly napunk a suliban, mert ugye az első nap mindig csak "kivel mitörtént". 
Természeten ez azzal járt, hogy már ma elindult a szervezkedés. 1 napja járunk suliba, de már rögtön ballagás, szalagavató, tánc, tabló, öltöny, stb.. Nekem kicsit furának tűnt, de sebaj. Én nem fogok táncolni, ha csak valaki nem fizeti a táncpróbák előtt az 5db Gin-Tonicomat.
Már van házim is holnapra, de nem sok. Meg is csinálom. Holnap csak négy óra, szóval frankó lesz :D Megyek is. Elég az egós csacsogásból..

 Minden blogon azt olvasom hogy már itt az ősz, az iskola, és most milyen szar nekünk. Szerintem ez hülyeség. Ez is csak része az egész éves szopásnak, szóval semmivel se lesz másabb a dolog, mint eddig volt, azzal a külömbséggel, hogy most majd lehet röhögni az osztálytársak hülyeségén is.
A nyár vége elég fosra sikeredett. Esik, fúj, és ráadásul van kb 15 fok, ami azért szeptemberben elég durva, na. A másik oldalról meg szerintem jól jártunk vele. Mennyivel szarabb lenne, ha 40 fok lenn.. Akkor meg azért menne a sírás, hogy "a nyáron szar idő volt" és most meg jó idő a sulikezdésre.
Szóval én bizakodó vagyok, és elhatároztam, hogy ebben az évben tanulni is fogok. Na persze nem sokat, de mondjuk megírom minden nap a házit rendesen. Akármily meglepő, nálam már ez is nagyon nagy előre lépés lesz.

Hamarosan jön laptopról is egy kis írás, hogy milyet vettem, mit tud, mit nem tud, hogy néz ki, stb. Most nem érek rá sajna, mert mindjárt jön hozzám unokatesóm, de este szerintem még írok egyet, kettőt hogy miként és hogyan.

Nyúltam nektek zenét is Yummieról. Tessék hallgatni és közbe Humant dícsérni.

;

 Ma Csabin keresztül kaptam pár infót Esztertől, aki szintén kint volt Dániában, szintén Odderben és most nagyon bezsongtam.
Igaziból több dolog miatt nagyon jó lenne, de főleg a nyelvtanulás és hogy azt csinálhatnám, amit igazán szeretek. Ezekben az iskolákban nincs kötött tanterv, vagy vizsgák vagy ilyesmi, itt csak feliratkozol pár kurzusra/szakra, amit szeretnél és akkor azt tanulod fél évig.
Régen még teljesen ingyenes volt a dolog, most már úgy tudom hogy nem free, kell valamennyit befizetni 100-150e körül, de ha azt nézed hogy ezért fél évig kint vagy és kapsz belőle kaját, piát, szállást, és egy tanulmányi kirándulás Dánián kívülre, akkor azért ez elég jó.
A másik fő dolog az az, hogy már istenesen kivan a tököm az itthoni dolgokkal, meg úgy ala pack mindennel és jól lenne egy kis környezetváltozás - anyám nélkül.
A legnagyobb dilemmám jelenleg az hogy mikor menjek ki. Érettségi előtt még nem akarok, majd inkább utána. A kérdés már csak az, hogy maradjak-e ötödéven, vagy rögtön Dánia.
Még van egy évem kitalálni ;)

 Tegnap este voltunk Jedlikben megnézni a gólyatábort Judittal. Egész jó volt. Látványosabb és hangulatosabb volt, mint a délelőtti bénázások - a gólyák részéről.
Emlékszem mikor mi voltunk gólyák, de akkor nem volt olyan valamit nem csináltunk meg, vagy ilyesmi. Főleg azért mert féltünk a nagyobbaktól, meg mert fel se merűlt bennünk, hogy van olyan választás hogy "nem".
A mostani gólyák már nagyon nyomik voltak. Nem akartak résztvenni, bénák votlak, stb. Egyedül a gépészek és az elektrósok voltak normálisabbak de az infó és gazdinfó osztály szégyent hoztak a Jedlikre.
Nyilván sok múlik a szervezőkön is, mert hát valljuk be a szervező gárdában van egykét ember akitől nem hogy nem ijednek meg a gólyák, de ők röhögik őket körbe..
A másik dolog, ami külön szégyen, az az hogy külsős szervezők is vannak, akiknek kurvára smmi közük a sulihoz. Értem én hogy barátnő, meg mit tudom én, de akkor jöjjön be vendégnek, de ne szervezőnek. Viszont értem a másik oldalt is, hogy gyakorlatilag úgy kell összevadászni az embereket,akik hajlandók résztvenni a szervezésben.
Pont ezért döntöttem el, hogy jövőre én is szervezni akarok.

Jedlik után Judit feldobta, hogy menjünk el Bridgebe inni valamit. Egy Gin-Tonic bármikor jöhet, szóval azt ittunk, főleg hogy Judit még nem próbálta soha. Be is jött neki, mert hamar a második körhöz értünk. Természetesen annak is meg lett az eredménye hogy egész nap nem sokat ettünk, de azért nem volt komoly baj. Inkább csak egymáson röhögtünk.
Amúgy azon is sokat röhögtünk, hogy milyen emberek járnak oda szórakozni. Nem feltétlen gáz emberek, hanem inkább hogy mennyi féle. Ez természetesen magába foglalja a gázokat is. Icáék is befutottak (természetesen nem azért írom őket a gáz téma után mert gázok). Nem méltóztattak köszönésre se. Nem tudom kettőnk közül akkor ki a nagyobb paraszt. Én jót röhögtem rajta és igyekeztem ezt jól láthatóan csinálni. Elég gyerekes viselkedés ez - mindkettőnk részéről - de továbbra is úgy gondolom hogy nekem nincs miért szégyenkeznem ica - hoppá, kisbetű lett -  előtt.
A móka jó volt. Itthon már csak elfeküdni volt erőnk.

 a talpam alól a dolog. Ma már nagyon széjjel voltam. Telefonok ide-oda, ezt kell még módosítani, ez gy nem jó, közbe meg nem alszok és még Judittal is kell  foglalkoznom - nem teher. Közbe meg persze anyám is szépíti a napjaimat. Ma pl akart nekem keríteni két csajt, akik megtanítanak giátározni.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Baross úton talált két lányt kik gitároztak és elhívta őket egy kertipartira hozzánk, hogy az majd milyen jó lesz nekem.
#1) Faszért kell neki akármit szervezkednie az én nevemben és közbenjárásommal ha nekem nem szól? Történetesen ma délután 4-kor jelentette be, hogy ma 5 kor én fogok sütni a kertbe, és jönnek a "Horváthlaciék" is, meg az albérlők is.
#2) Barátnőm van, szóval nem kell beszervezni senki nekem plusszba, mert nincs rá szükségem.

Meg most gondolj bele, hogy ha téged leszólítanak akárhol, és elhívnak egy vadidegen házba, egy vadidegen nő, akkor te mit tennél? Biztosan nem szerepel a tervek között hogy elmegyek, csak igyekszem lerázni az idegbajos luvnyát.
Ráadásul anyu még telefonon is beszélt velük, hogy jönnek-e? Ez mondjuk felveti az alapvető kérdést, hogy ha megadták anyunak a számukat, akkor ők se százasok. Én tuti nem adom meg egy jött-ment akárkinek a számom, csak azért mert "van egy fiam és pont meg akar tanulni gitározni". Ami egyébként nem igaz. Se kedvem se időm nincs gitározgatni. 
Ha annyira kedveskedni akar, akkor vegyen egy laptopot. Születésnapomra úgy is akart venni, csak hát "nekem most nincs pénzem". Mondhatnám én is neki, hogy akartam neked venni egy házat, csak hát most nincs rá pénzem. Abszurd. Potenciálsi vásárlónak azt hívják, akinek fizetőképes. Ergó akkor ha van is pénzed megvenni a terméket. Ebbe most ne menjünk bele.
Igaziból azzal sikerült felkurnia az agyamat, hogy mindig szervezkedik, de nem megy neki. Ez a mai kertiparti is nagyon jól meg volt szervezve. Ma szólt, hogy akkor ki jön? Hogy hogy ki jön bazz? Ma délután 4 kor szólsz, hogy hívjak embereket, úgy hogy 5 kor kezdünk..? WTF?!
Akkor volt husi, de nem volt köret, szóval jobb híján kenyeret ettünk hozzá meg hamuban sűlt kruplit.
A másik baj az volt, hogy a melóval is elég jól haladunk és már bennünk van a hajrá, hogy minél gyorsabban a végére érjünk, ergó most nem annyira volt kedvem sütögetni. Kedvem az még volt pontosabban de holnap reggelre át kell küldenem 10db logó tervet Attilának. Jelenleg 0:51 van és még egy sincs meg, nem hogy 10..

Szóval ismét erős napot záártunk. Holnap megyek be Andiékhoz GT-re, remélem az majd feltölt picit. Igaziból tök jó lenne meló zárta után még egy hét nyugi, de utána meg kb suli lesz. Fail.
Még jövök kontenttel.  Próbálom utolérni magam.

 Ma reggel jött a mail a nagyszerű és utánozhatatlan Fürgediáktól, hogy milyen aktuális ajánlataik vannak. Azt hittem felrobbanok bazmeg! Március vége óta be vagyok regisztrálva több diákmunkát közvetítő cégnél, így például a Fürgediáknál is. Jelentkeztem egy csomó melóra náluk is, de basztak visszaírni. Még csak azt se mondták hogy fapapucs - azt meg főleg nem, hogy "bocsi, nincs meló..". A legviccesebb az, hogy miközben nincs meló a hírlevél az meg jön azokról az állásokról, amiket én is megjelelöltem. Akkor hogy is van ez..?

Azt meg nem hiszem el, hogy nem lehet küldeni egy kib. mailt, hogy bocs, még nincs melónk, majd lesz, vagy valami. Semmi gond. 

Kicsit megint elkapott a hév. 
Mostában észrevettem, hogy apró dolgokon fel tudom húzni magam. Majd kinövöm.

 Ma elég sűrü napom volt. Korán keltem, 7:30 kor, mert 8:30 kor Andival találkoztam, hogy együtt menjük a suliba megnézni az új elsősöket. 
Az idei elsősök elég normálisak, nem volt köztük talán egy gáz arc se - nem úgy mint a korábbiak között. Bár meg kell jegyeznem, hogy volt köztök pár nagyon raj is. Fux a nyakba, menő öv, baszunk mindenre, anyuci úgy is elintézi az iskolát..

Mi Andival - Andi - a biztosítást intéztük. Nagyon meglátszott, hogy a nép csóró. Mindenki az ingyenes biztosítást választotta, talán összesen 10 ember volt, aki kért fizetőset, és csak egy valaki, aki a 4000-es verziót kérte (legdárgább).
Suliba még pipáztunk egyet a doháynzóban. Az feelinges volt. Kuti mondjuk továbbra se szimpatikus. Nagyon nagy wanna be arc. 

Suli után mentem mamához kajálni. Már jó volt normális kaját enni. Mármint úgy értem, hogy az elmúlt napokban nutellán éltem és most jó volt valami ami nem kenyérre kenhető. Milánói volt - vagy bolognai, soha nem tudtam melyik a gombás és melyik nem. Én gombamenteset ettem. Jót dumáltunk megint és kaptam egy kis aprópénzt is tőle az érettségimre. 
Igaziból nagyon jól esik, hogy valaki örül neki, mert itthon nem sok jót hallok. Én is tudom, hogy az angol lehetett volna jobb is, de igaziból nem vagyok csalódott. Csak apunak még a hatos jegy se lenne elég, anyu meg azt hitte, hogy évzáróról jövök mikor az érettségi bizonyítvány osztó volt. Szóval az ő szava meg kurvára nem ér semmit.. Ebbe most nem megyek bele, de lenne még mesélni valóm ezzel kapcsolatban.
Mama mindig örül a jegyeimnek, és ha nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, akkor is felbiztat, hogy majd lesz jobb is. Jól esik na.

Mama után hazajöttem egy kicsit pihenni, mert hát olyat is kell néha. Főleg hogy a kaja után alig bírtam megmozdulni, így csak a vízszintes jöhetett szóba.
Ébredés után Andival beszéltem még, és kiderült hogy árkádba megyünk, mert végre van olyan mobil, amit kinézett magának, és mentünk megvenni.
Miután már minden rendben volt és már szinte a kezünkben éreztük a mobilt, kiderült, hogy valami mégsem jó a szerződéssel. A részleteket bonyolult lenne most, de a lényeg, hogy nem jött össze. Nagyon sajnáltam Andit, mert már egy hete erre várt, erre végre a kezében volt már, és akkor mégse jó. A bürokrácia közbe szólt. A nagyon asszem így mondják. 3 nap várakozás és megyünk vissza.

Árkádból vissza. Niki már itt volt, ami mondjuk meglepetésként ért. Andi teljes letargiában indult haza. Próbáltam maradásra bírni, de nem akart maradni. Kikisértük és irányt vettünk a bolt felé, majd literes üdítőkkel felszerelkezve megindultunk az aranypart felé. Mindent jól megbeszéltünk, hogy kivel mi történt. Kiderült, hogy közbe jött valami és mégse vasárnap-hétfőn megyünk Balatonra, hanem hétfő-kedden. (Úgyhogy Judit hétvégén itthon vagyok veled és akkor hétfő kedden elmennék Balatonra. Bár ha ilyen ütemben változik a program...) De szerdán már itt vagyok és akkor még tudunk nyomulni :)

Ennyi a mai történés. Még jövök.

 Ma megvolt a nagyszerű érettségi bizonyítvány kiosztó is. Igaziból csalódott vagyok, mert azt vártam, hogy majd mi is kapunk ilyen menő kiskönyvet, amivel majd lehet itthon villogni, de nem. Kapunk viszont helyette egy menő nyomtatott lapot, amiben az a jó, hogy ahogy kijösz a teremből el tudod ejteni, le tudod inni, vagy épp és le is tüsszentheted, hogy aztán később taknyossan mutathasd be, hogy arról tőltsék ki az "igazi" bizonyítványt.

Szilágyi kollégának sikerült kb 15 lépés után lekóláznia a lapot. Semmi baj. Nem is vártunk mást. 
Hazafelé a megkönnyebülés vett szárnyai alá. Nem voltozott semmi a tegnaphoz képest sem, sőt, igaziból az egész évhez képest sem. Jöttem már ki a suliból öltönyben, meg 30 fokban, de ez most egész más volt.
Ez az a tipikus mostantól baszok az egészre. Na nem úgy, mint az eddigi évzárók után, vagy mondjuk a bizonyítvány osztás után. Nem. Ez annál sokkal több. Már istenesen ki volt a faszom az egész hóbelebanccal, szóval már igazán ideje volt. 

A suliban is a sok kurva menő ember.. Soknak az osztályból is nagy arca van, de nem hiszem, hogy be kell őket mutatnom, 4 éve ismerjük őket.
Aztán ha épp nem az arcoskodás ment, akkor ment helyette a sírás rívás olyan problémák miatt, amit őszintén megvallva még legsúlyosabb perceimben sem mondtam volna problémának.

Hát ez van. Valakinek a pap, valakinek a paplan, valakinek meg wifi. Kac kac. Remélem szeptemberig nem látom azokat, akiket nem kell.