Anyám ma reggel bejött a szobába pár kopogás után, aminek rendkívüli módon örültünk, mivel a barátnőm épp pizsamában (egyszáll tangában) ücsörgött az agyon és nem feltétlen akartunk komoly párbeszédet folytatni anyuval.
Kopogás után mégis csak beengedtük, mondván, már 2 éve együtt vagyunk, ennyi idő alatt pedig ha nem szokott hozzá anyu, hogy néha itt van Niki, akkor most már nem is fog.
Ennek ellenére azért nem gondoltuk, hogy 1 percnél többet fog beszélni - más embernek leesik, hogy ha ketten kevés ruhában vannak, még ha nem is akarnak semmit csinálni, akkor se zavarom őket túl sokáig, ha csak nem nagyon fontos.
Már 8 sor óta írom, hogy mi van, de a lényegig még nem jutottam el.
Bejött és elkezdte mondani, hogy ő most egy PICIT elmegy a városba. Az ebéddel ne várjuk, mert valószínüleg nem ér ide, de aztán 2-kor meg koncert lesz a városban, aztán meg 4-re megy a Széchenyi térre, szóval igaziból, tulajdon képpen, tehát, ő arra gondolt, hogy 8 előtt haza se jön.

Az elején még nem is kaptam észbe, aztán nekiálltunk számolgatni Nikivel és kijött, hogy legjobb esetben is 9 órára megy el - de erről ugye mindenki tudja, hogy lehetetlen..

A slussz poén az egészben, hogy a mamához azért nem jön (egy héten egyszer megyünk hozzá) mert neki dolga van - ezt mondta az anyjának.
Én azért megteszem a tőlem telhetőt és feldobom, hogy vajon, milyen lehet most a koncerten..? 

 Ma már nem lesz itt semmilyen móka. A ma esti program történelem tanulás lesz, mert hogy holnap témazáró. Mert hogy a mi üdülőközpontunkban még ilyen is van. De hogy minek..?
Ezért jelenleg a weinie4-es bögrémből kortyolgatom azt a teszkós kólát, ami a bor mellett pihent a hűtőben, hogy némi lendületet adjon az estéhez. 

Az én édes drága anyukámmal is volt egy rendkívül üdítő beszélgetésem. Azért ez is valahol nagyon vicces, hogy életem némely oly ritka pillanatában akar törődni velem a drága, amikor még a szokottnál is jobban leszarom. Sőt, továbbmegyek. Még idegesít is, de úgy isten igazából.
Én kis naív azt hittem, hogy a válás arra jó volt, hogy ezentúl legalább ilyen téren nyugalom lesz, hogy többet nem lesz az téma, hogy az "apád egy fasz", ha már egyszer elváltak.

Ide most valami nagyon frappánsat kellene írnom, de csak egy rövid interjú jut eszembe:
- Kedves Katalin asszony, ismeri ön azt a szólás-mondást, hogy aki kurvának áll az ne csodálkozzon, hogy basszák?
- Nem.
- Köszönöm az interjút.

Kifejezetten örülök annak is, hogy a születésnapomon -  amin kaptam egy csomó fasza dolgot is, és amiről írni is akartam, de így.. - sikerült ilyen kurva kibaszott mód elbasznia a napomat. 
Mindezek ellenére azért köszönöm a sok jókívánságot, a csokit, a kedves szót - ilyenkor döbben meg az ember, hogy mennyit ér, a weinie4-es bögrét, a kamerát, a kinder csokit és a levelet. Jó volt veletek ünnepelni.

 Most kb egy órája értem haza, de már most visszamennék. Pesten minden nyugisabb volt, rend volt, és otthon éreztem magam ott, nem úgy, mint az itteni, tényleg hivatalos otthonban. Ez picit furán hangzik, de gondolom értitek miről van szó.
El sem telt még 15 perc sem, de én már kikattantam anyutól. Ilyenkor a legrosszabb, mert az egyébként is szar humorát ilyenkor még jobban megspékeli és még vicceskedni is akar:" na ki aludt tegnap a Dani ágyában? Na ki.?" és hát persze hogy ő. Én meg már a tudattól is agyvérzést kapok. Inkább szarna az ágyamba egy csapat aprómajom...
Mindig neki van igaza. PL lebaszott, hogy hol vannak a nagy üveg bögréink. Az első dolog, hogy nem tud számolni, mert összesen 3db van, abból 2 kint volt a konyhában.. Magyarán nem hol vannak, hanem hol van az az egy darab, ami nincs meg. Persze megint én voltam, aki biztosan elrakta valahova és persze az is egyértelmű, hogy tőlem kell megkérdezni, hogy hol van, mikor én már három napja nem vagyok itthon.
Nem meglepő módon az ő szobájába volt. Ez mondjuk logikus azok után, hogy abból a fajta pohárból csak teát és/vagy tejet iszunk. És mivel apu nem ihat tejet, ezért nem is nagyon veszünk, a teát meg utálom - amit ő főz (nem azért mert én most csak azért se iszok anyuteát, hanem mert egyszerűen szar, ahogy megcsinálja) - ezért én azokból a poharakból nem nagyon szoktam inni. 
Ő persze meg van győződve, hogy a teája finom és issza. 

Na mindegy. Mennék innen már el, messzire. Akár Pestre, akár csak 2 utcával odébb.

 A héten nem voltam túl aktív. Nincs erre komolyabb magyarázatom hirtelen, csak ilyen baszni bele hangulatom volt egész héten és inkább csak Californication-t néztem, meg egyedül boroztam, miközben a felhalmozott filmjeimet irkáltam lemezekre.
Azt is mondhatnám, hogy mozgalmas volt a hét. Múlt szombaton kiderült, hogy anyámék elválnak. Azt hiszem erre szokták US barátaink azt mondani, hogy fucked up situation. Én meg azt mondanám inkább erre hogy. Hát nem tudom. Most ide valami kurva frappánsat akartam írni, hogy mennyire örülök valahol ennek.

Nyilván ez tényleg egy elég fucked up situation, és biztosan nagyon szar lesz, de az a tudat, hogy van rá remény, hogy nem kell anyámmal egy háztartásban élnem, ez olyan erőt, mint semmi más.
Gondolkoztam azon is, hogy majd írok valami vicceset erről elválokapádra is, de aztán annyira nem volt ihletem az egészhez, hogy nem lett belőle semmi. 
Mivel lassan a végéhez közeledik érthető okokból a blog - az elválokapádtól - majd azért biztosan lesz rajta búcsúposzt vagy valami.

Most megyek. A lelki állapotomra való tekintettel elszívok egy szál cigit. Fuck the system!

 17:32
"... nekem nincs pénzem ilyenekre. Már apádnak is megmondtam, hogy fél éve nem voltam fodrásznál. Azt hiszi, hogy nekem van tízezer forintom, mert annyiba kerül egy fodrász. Ha ad ennyit, már itt sem vagyok.."

20:28
- Holnap akkor már szabin leszel?
- Aha..
- És akkor délelőtt..
- NEM leszek itthon.. Fodrászhoz megyek 10-re.

- Tisztelt Katalin asszony, tisztában van vele, hogy amit csinál az összefüggéstelen és ahelyett, hogy mindenkivel elhitetné a hülyeségeket, csak magából csinál idiótát?
- Nem.
- Köszönöm az interjút.

 Most értünk haza egy nagy családi vacsoráról/összejövetelről. Elég érdekes volt. A fő probléma mindig az, ha a nagybátyámékhoz megyünk, hogy ők a jobb család. Náluk minden jól megy, jó munkájuk van, szeretik egymást, a gyerekek okosak, és minden úgy történik ahogy annak történnie kell.
Anyám meg persze utálja ezt, mert nálunk meg semmi nem úgy van, ahogy kéne, és kurvára böki a csőrét, hogy a testvérének bejött az élet neki meg nem. Mindig próbál felvágni valamivel, de persze ez soha sehova nem vezet.
A lényeg nem is ez, hanem az hogy ma azért mentünk át, mert a nagynénémnek - Barbinak - és a két kis gyerkőcnek névnapja volt, és hát most volt egybe megtartva az egész.
Barbiék külön meglepetést is tartogattak. Egyszer csak fel kellett öltözni és le kellett menni egy szintet. Mint kiderült megvették az egyel lejjebbi lakást mert az nagyobb volt, és így lehet külön szobája a gyerkőcöknek. 
Természetesen a lakás gyönyörű és a legújabb és legszebb dolgokkal van felszerelve. Öröm volt látni, ahogy körbevezeti a rokonokat és újságolják, hogy már csak két hét és költöznek. A gyerekek is mutogatták, hogy kinek melyik lesz a szobája és még minimaxot is néztünk az új tévén. 

Aztán ahogy elindultunk tőlük, megindult a furakodás, a bezzeg ők milyen jól élnek, meg "nem is megy olyan rosszul a bolt". Igaziból nem értem, hogy miért fáj az nekünk, hogy nekik most jó. Persze nekem is böki a csőrömet, de nem azért mert a galád családnak jól megy, hanem mert tudom, hogy ezt bárki elérhetné.
Nálunk persze nem ez van, hanem a "bezzeg nekik", őket mindig meghívja a mama vasárnap ebédre.. Biztosan azért vettek egy másik házat, mert a mama ingyen vendégül látja őket ebédre nem? 
Szánalmas ez az egész és valahol rohadt undorítónak találom, hogy ilyenek vagyunk. Mert ilyenek vagyunk. Az nem számít hogy nekik jó. Ha nekünk nem jó, akkor rohadjanak meg ők is. 

Én nagyon örülök, hogy nekik ilyen jól megy, és tényleg egy középosztálybeli szintet tudnak tartani és fejlődnek valahova. Nekem csak egy bajom van. Látom hogy a mi családunk kurvára nem tart sehova. És ez így is lesz egy darabig. Sajna ez a helyzet. Nálunk olyan apró dolgok is problémát okoznak, mint a rend. Anyu gyakorlatilag több éve ígéri, hogy rend lesz. De most megmondtam neki, hogy ha nem lesz rend kiszórok mindent az ablakon. 
Szóval aki dec. 23-án egy kis testmozgásra vágyik, azt szeretettel várom egy kis kacatszórásra/vásárlásra. 300Ft/kg. 

 Anyunak ajánlom a következő képet. Köszönöm.

 Ma délután, épp miközben apuval építettünk hidat - erről majd később - jött egy telefon, hogy mit szólnék ha fél óra múlva találkoznék vele és mennénk könyvtárba, aztán meg árkádba. Az árkádot én vetettem fel, mert a mamának megígértem hogy hozok neki onnan mosóport - mert csak ott lehet levásárolni a kuponját.
Az eredeti terv szerint csak pár percet lettünk volna bent, de aztán találkoztunk Lucával is, meg kiderült hogy több az anyag, mint vártuk, ezért tovább fog tartani. Másfél óra - acctually 1 - könyvátárazás után végre elszabadultunk onnan. Fura ezt mondani egy könyvtárra, hogy elszabadulni, mintha büntetés lenne. Emlékszem kiskoromban elhatároztam, hogy majd én sokat fogok a könyvtárba járni, és majd akkor én is olyan okos leszek mint apu. Aztán közbe megutáltam a kötelezőket, és most már önszántamból nem nagyon járok. Szomorú. 
Amíg ott voltunk, kiolvastam egy csomó újságot. Szóval tisztában vagyok a belsőépítészeti fortélyokkal és az antenna építés rejtelmeivel is. Akinek ilyen téren vannak kérdései, az bátran keressen.

A könyvtár után elindultunk az árkádba, de soha nem értünk oda, ugyanis kedves Vanda nagyon elfáradt és nem volt kedve jönni. 
Miután kifejtettem neki a véleményem az irodalomról és a művészetekről, már pláne nem volt kedve - ilyen szakon van..
Feltettem a vonatra és irány az árkád.

Sikerült megvennem Niki ajándékát is. A boltba persze hülyének néztek, hogy minek nekem felfújható gumipasi, de hát ha ezt kért..? (remélem mindenkiben tudatosult, hogy csak egy gonosz vicc volt, és nem más!)
Aztán go az interspárba, ahol még rákérdeztem a biztonsági őrnél, hogy biztos elfogadják e az ajándékutalványt - amiről persze fingja nem volt az őrnek. Végül nem volt semmi gond. 4kg mosópor és 3 kávékrémpor.

Hazafelé fel is dobtam a mamához, ahol anyuval találkoztam. Természetesen megint megindult a nagy beszélgetés, hogy nekünk milyen szar a családunk - ebben egyet kell hogy értsek vele - és persze ez apu oka. Ez nyilvánvaló. Nekünk nincs igazunk, és mi csak az ő rosszát akarjuk - igaz. Az anyagi része meg: ő tart el minket. Nincs hozzáfűzni valóm. Mamával csak néha jelzés értékűen összenéztünk, hogy mekkora hülyeségeket beszél.

Tegnap amúgy jól kialudtam magam, szóval most elég pörgős a hangulatom. A nagy válság ellenére még iceteát is vettem. Áldozatok nélkül nincs győzelem. Még jövök.

 Anyu vett nekem cipőt, amit én fizettem ki. Anyu holnap befizeti nekem az osztálypénzt, amit én fizetek ki. És anyu odaadta a sulikezdési támogatást, amiből elment Siófokra. És anyu már 2 hete boltba jár, amit én fizetek ki. 
A kérdés: ki fogja kifizetni az én laptopom, az öltönyöm, az osztálypénzeket? 
a,) deriválja anya tart utálat alapján
b,) integrálja és határozza meg a fennmaradó tőke eloszlását hónapokra lebontva
c,) ábrázolja!

Sok sikert ;)