Most kb egy órája értem haza, de már most visszamennék. Pesten minden nyugisabb volt, rend volt, és otthon éreztem magam ott, nem úgy, mint az itteni, tényleg hivatalos otthonban. Ez picit furán hangzik, de gondolom értitek miről van szó.
El sem telt még 15 perc sem, de én már kikattantam anyutól. Ilyenkor a legrosszabb, mert az egyébként is szar humorát ilyenkor még jobban megspékeli és még vicceskedni is akar:" na ki aludt tegnap a Dani ágyában? Na ki.?" és hát persze hogy ő. Én meg már a tudattól is agyvérzést kapok. Inkább szarna az ágyamba egy csapat aprómajom...
Mindig neki van igaza. PL lebaszott, hogy hol vannak a nagy üveg bögréink. Az első dolog, hogy nem tud számolni, mert összesen 3db van, abból 2 kint volt a konyhában.. Magyarán nem hol vannak, hanem hol van az az egy darab, ami nincs meg. Persze megint én voltam, aki biztosan elrakta valahova és persze az is egyértelmű, hogy tőlem kell megkérdezni, hogy hol van, mikor én már három napja nem vagyok itthon.
Nem meglepő módon az ő szobájába volt. Ez mondjuk logikus azok után, hogy abból a fajta pohárból csak teát és/vagy tejet iszunk. És mivel apu nem ihat tejet, ezért nem is nagyon veszünk, a teát meg utálom - amit ő főz (nem azért mert én most csak azért se iszok anyuteát, hanem mert egyszerűen szar, ahogy megcsinálja) - ezért én azokból a poharakból nem nagyon szoktam inni. 
Ő persze meg van győződve, hogy a teája finom és issza. 

Na mindegy. Mennék innen már el, messzire. Akár Pestre, akár csak 2 utcával odébb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.