Ma délután, épp miközben apuval építettünk hidat - erről majd később - jött egy telefon, hogy mit szólnék ha fél óra múlva találkoznék vele és mennénk könyvtárba, aztán meg árkádba. Az árkádot én vetettem fel, mert a mamának megígértem hogy hozok neki onnan mosóport - mert csak ott lehet levásárolni a kuponját.
Az eredeti terv szerint csak pár percet lettünk volna bent, de aztán találkoztunk Lucával is, meg kiderült hogy több az anyag, mint vártuk, ezért tovább fog tartani. Másfél óra - acctually 1 - könyvátárazás után végre elszabadultunk onnan. Fura ezt mondani egy könyvtárra, hogy elszabadulni, mintha büntetés lenne. Emlékszem kiskoromban elhatároztam, hogy majd én sokat fogok a könyvtárba járni, és majd akkor én is olyan okos leszek mint apu. Aztán közbe megutáltam a kötelezőket, és most már önszántamból nem nagyon járok. Szomorú. 
Amíg ott voltunk, kiolvastam egy csomó újságot. Szóval tisztában vagyok a belsőépítészeti fortélyokkal és az antenna építés rejtelmeivel is. Akinek ilyen téren vannak kérdései, az bátran keressen.

A könyvtár után elindultunk az árkádba, de soha nem értünk oda, ugyanis kedves Vanda nagyon elfáradt és nem volt kedve jönni. 
Miután kifejtettem neki a véleményem az irodalomról és a művészetekről, már pláne nem volt kedve - ilyen szakon van..
Feltettem a vonatra és irány az árkád.

Sikerült megvennem Niki ajándékát is. A boltba persze hülyének néztek, hogy minek nekem felfújható gumipasi, de hát ha ezt kért..? (remélem mindenkiben tudatosult, hogy csak egy gonosz vicc volt, és nem más!)
Aztán go az interspárba, ahol még rákérdeztem a biztonsági őrnél, hogy biztos elfogadják e az ajándékutalványt - amiről persze fingja nem volt az őrnek. Végül nem volt semmi gond. 4kg mosópor és 3 kávékrémpor.

Hazafelé fel is dobtam a mamához, ahol anyuval találkoztam. Természetesen megint megindult a nagy beszélgetés, hogy nekünk milyen szar a családunk - ebben egyet kell hogy értsek vele - és persze ez apu oka. Ez nyilvánvaló. Nekünk nincs igazunk, és mi csak az ő rosszát akarjuk - igaz. Az anyagi része meg: ő tart el minket. Nincs hozzáfűzni valóm. Mamával csak néha jelzés értékűen összenéztünk, hogy mekkora hülyeségeket beszél.

Tegnap amúgy jól kialudtam magam, szóval most elég pörgős a hangulatom. A nagy válság ellenére még iceteát is vettem. Áldozatok nélkül nincs győzelem. Még jövök.

 Nem győzöm hangsúlyozni hogy nem értem, minek járunk be. Ma a töri óra volt megint értelmes, meg talán a két magyar együtt kitett egy normálisat.
Tesi nulla, marketing nulla..

A mai feladat nadrág varrás volt. Van/volt egy elég durván trapézos nadrágom és mivel én utálom a trapéz nadrágokat, de az anyaga meg jó, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit átszabom.
A táska után ez már gyerekjáték volt. Csak felbontottam a régi varrást, és gyorsan végigszáguldottam raja 1cm-el beljebb, meg a legvégén a trapéz forma helyett répára vettem a figurát.
A siker teljese. Van még egy nadrágom, amit végre tudok majd használni.

Ma jön Judit is, meg Cinky is jön elvileg matekozni, meg most megyek mindjárt Petivel árkádba, mert kell cipőt vennem. Meg akartam várni a fizetés napot, mert anyu beígért egy kis segítséget a cipőbe, meg apu is, de aztán annyira szétment a cipőm a sarkánál, hogy muszáj vennem másikat, mert ázik be.
Szóval ma még új cipőm is lesz.

Megyek is mert nem érek oda időre, ahova kell.

 Ma voltunk Judittal árkádban, mert kellett neki venni nadrágokat, mert már annyira elfogyott, hogy leesnek róla a régi nadrágjai.
Rögtön a Zara felé vettük az irányt, mert oda volt kedvezmény kártyánk, de rögtön az első ruhapróbánál elborult az agyam, mert volt ott egy nő, aki egyfolytában túráztatta az ott dolgozó csajt. Szerintem nem feltétlen az a dolga egy ott dolgozó nőnek, hogy a vendég helyett összeszedje a ruhákat a boltból. Vagy ez akár lehetne a feladata, de nem 15-20 ruha esetén. Ez kb olyan, mintha beállnék a próbafülkébe üres kézzel, és szólnék az eladóknak, hogy hozzák be amit mondok. Mert gyakorlatilag ez történt.
Egyszer mi is odahívtuk a csajt, hogy segítsen, de mi csak kérdeztünk, de láttam a szemében, hogy ez az 1 perc beszélgetés is kész felüdülés volt neki - addig se kellett a hülye picsának a ruhákért rohangászni.

A pénztárnál ugyan várnunk kellett, de nagyon készségesek voltak, és mélyen elnézést kértek, hogy nem úgy működik a gép, ahogy kellene.
Igaziból ezt nagyra értékelem, akárhol vagyok, mert Magyarországon ez a legnagyobb baj, hogy az eladó baszik a vevőre, és már itt elrontja az egész vásárlás hangulatát.
Szóval kifejezetten örültem neki, hogy normális eladókat fogtunk ki.

 Már több éve keresek olyan kalapot, ami jól áll nekem - mások szerint is - és ma végre találtam. 
Bojkival voltunk vásárolni árkádba, mert neki kellett pár cucc még, és én is elmentem vele. Vettünk mindent, meg közbe én is nézelődtem. Azt kell hogy mondjam, nagyon büszke vagyok magamra amúgy, mert már több napja egyfolytában van pénzem és nem költöttem el. Itt vol a zsebemben és mégse mentem a Zarába hogy elverjem, és nem vettem cipőt, meg ilyesmit. Szóval tök ügyes vagyok, tessék megdicsérni.
Mindez természetesen máig tartott, de ma is okosan csináltam. Vettem egy inget, ami mellesleg kurva jól áll rajtam mindenhogyan. Okos, Smart, Sexy, SS (Smart&Sexy), illetve XSS verziókat különböztetek meg az alapján, hogy feltűröm az ujját, betűröm, kitűröm, kigombolom, begombolom, nyakkendővel/nélkül. Szóval mindenhogy jól áll. 
Amúgy egy csíkos hosszú ujjú ingről van szó.  Ő azért került a kosárba mert nagyon olcsó volt - 2000Ft - ami a többihez képest tényleg nagyon az. Egy kib. fehér ing 4e forint bazz! A színes az már 5+, ami meg mintás is, az már 6-7+.
A másik ok, az meg az volt, hogy volt a méretemben, ja és hogy slim fit szabású. Szóval minden passzol.

Ezek után láttam meg a kalapot. Pontosabban Bojek. Szidtam is érte, mert nem akaram többet költeni 2e forintnál, de végül úgy döntöttem, hogy mivel már két éve ilyet keresek és eddig nem találtam, ezért ez egy isteni jel, hogy most megvegyem.
Egy darabig kérettem magam, aztán megvettem. Tényleg elég jól áll, na. Főleg az új ingemmel, meg a menő körlencsés szemüvegemmel. 
Teljes siker. Tulajdonképpen a mai fizumat basztam el rá, de nem bánom. Megérte. Még mindig maradt pénzem balcsira, stelárra is.
 

 Ma elég sűrü napom volt. Korán keltem, 7:30 kor, mert 8:30 kor Andival találkoztam, hogy együtt menjük a suliba megnézni az új elsősöket. 
Az idei elsősök elég normálisak, nem volt köztük talán egy gáz arc se - nem úgy mint a korábbiak között. Bár meg kell jegyeznem, hogy volt köztök pár nagyon raj is. Fux a nyakba, menő öv, baszunk mindenre, anyuci úgy is elintézi az iskolát..

Mi Andival - Andi - a biztosítást intéztük. Nagyon meglátszott, hogy a nép csóró. Mindenki az ingyenes biztosítást választotta, talán összesen 10 ember volt, aki kért fizetőset, és csak egy valaki, aki a 4000-es verziót kérte (legdárgább).
Suliba még pipáztunk egyet a doháynzóban. Az feelinges volt. Kuti mondjuk továbbra se szimpatikus. Nagyon nagy wanna be arc. 

Suli után mentem mamához kajálni. Már jó volt normális kaját enni. Mármint úgy értem, hogy az elmúlt napokban nutellán éltem és most jó volt valami ami nem kenyérre kenhető. Milánói volt - vagy bolognai, soha nem tudtam melyik a gombás és melyik nem. Én gombamenteset ettem. Jót dumáltunk megint és kaptam egy kis aprópénzt is tőle az érettségimre. 
Igaziból nagyon jól esik, hogy valaki örül neki, mert itthon nem sok jót hallok. Én is tudom, hogy az angol lehetett volna jobb is, de igaziból nem vagyok csalódott. Csak apunak még a hatos jegy se lenne elég, anyu meg azt hitte, hogy évzáróról jövök mikor az érettségi bizonyítvány osztó volt. Szóval az ő szava meg kurvára nem ér semmit.. Ebbe most nem megyek bele, de lenne még mesélni valóm ezzel kapcsolatban.
Mama mindig örül a jegyeimnek, és ha nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, akkor is felbiztat, hogy majd lesz jobb is. Jól esik na.

Mama után hazajöttem egy kicsit pihenni, mert hát olyat is kell néha. Főleg hogy a kaja után alig bírtam megmozdulni, így csak a vízszintes jöhetett szóba.
Ébredés után Andival beszéltem még, és kiderült hogy árkádba megyünk, mert végre van olyan mobil, amit kinézett magának, és mentünk megvenni.
Miután már minden rendben volt és már szinte a kezünkben éreztük a mobilt, kiderült, hogy valami mégsem jó a szerződéssel. A részleteket bonyolult lenne most, de a lényeg, hogy nem jött össze. Nagyon sajnáltam Andit, mert már egy hete erre várt, erre végre a kezében volt már, és akkor mégse jó. A bürokrácia közbe szólt. A nagyon asszem így mondják. 3 nap várakozás és megyünk vissza.

Árkádból vissza. Niki már itt volt, ami mondjuk meglepetésként ért. Andi teljes letargiában indult haza. Próbáltam maradásra bírni, de nem akart maradni. Kikisértük és irányt vettünk a bolt felé, majd literes üdítőkkel felszerelkezve megindultunk az aranypart felé. Mindent jól megbeszéltünk, hogy kivel mi történt. Kiderült, hogy közbe jött valami és mégse vasárnap-hétfőn megyünk Balatonra, hanem hétfő-kedden. (Úgyhogy Judit hétvégén itthon vagyok veled és akkor hétfő kedden elmennék Balatonra. Bár ha ilyen ütemben változik a program...) De szerdán már itt vagyok és akkor még tudunk nyomulni :)

Ennyi a mai történés. Még jövök.