Most értünk haza egy nagy családi vacsoráról/összejövetelről. Elég érdekes volt. A fő probléma mindig az, ha a nagybátyámékhoz megyünk, hogy ők a jobb család. Náluk minden jól megy, jó munkájuk van, szeretik egymást, a gyerekek okosak, és minden úgy történik ahogy annak történnie kell.
Anyám meg persze utálja ezt, mert nálunk meg semmi nem úgy van, ahogy kéne, és kurvára böki a csőrét, hogy a testvérének bejött az élet neki meg nem. Mindig próbál felvágni valamivel, de persze ez soha sehova nem vezet.
A lényeg nem is ez, hanem az hogy ma azért mentünk át, mert a nagynénémnek - Barbinak - és a két kis gyerkőcnek névnapja volt, és hát most volt egybe megtartva az egész.
Barbiék külön meglepetést is tartogattak. Egyszer csak fel kellett öltözni és le kellett menni egy szintet. Mint kiderült megvették az egyel lejjebbi lakást mert az nagyobb volt, és így lehet külön szobája a gyerkőcöknek. 
Természetesen a lakás gyönyörű és a legújabb és legszebb dolgokkal van felszerelve. Öröm volt látni, ahogy körbevezeti a rokonokat és újságolják, hogy már csak két hét és költöznek. A gyerekek is mutogatták, hogy kinek melyik lesz a szobája és még minimaxot is néztünk az új tévén. 

Aztán ahogy elindultunk tőlük, megindult a furakodás, a bezzeg ők milyen jól élnek, meg "nem is megy olyan rosszul a bolt". Igaziból nem értem, hogy miért fáj az nekünk, hogy nekik most jó. Persze nekem is böki a csőrömet, de nem azért mert a galád családnak jól megy, hanem mert tudom, hogy ezt bárki elérhetné.
Nálunk persze nem ez van, hanem a "bezzeg nekik", őket mindig meghívja a mama vasárnap ebédre.. Biztosan azért vettek egy másik házat, mert a mama ingyen vendégül látja őket ebédre nem? 
Szánalmas ez az egész és valahol rohadt undorítónak találom, hogy ilyenek vagyunk. Mert ilyenek vagyunk. Az nem számít hogy nekik jó. Ha nekünk nem jó, akkor rohadjanak meg ők is. 

Én nagyon örülök, hogy nekik ilyen jól megy, és tényleg egy középosztálybeli szintet tudnak tartani és fejlődnek valahova. Nekem csak egy bajom van. Látom hogy a mi családunk kurvára nem tart sehova. És ez így is lesz egy darabig. Sajna ez a helyzet. Nálunk olyan apró dolgok is problémát okoznak, mint a rend. Anyu gyakorlatilag több éve ígéri, hogy rend lesz. De most megmondtam neki, hogy ha nem lesz rend kiszórok mindent az ablakon. 
Szóval aki dec. 23-án egy kis testmozgásra vágyik, azt szeretettel várom egy kis kacatszórásra/vásárlásra. 300Ft/kg. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.