Mostanában már csak félévente írok ide a blogra, de talán jobb is ez így. Oda ért vissza a dolog, ahol elkezdődött.
Lementem  boltba tejért szintű bejegyzések, sose kell több. A munka megy. Lehet dolgozni, ha akarsz, ha nem. Hiányzik a blog. Sokszor elküldeném a világot a halál faszára. Azt hiszem ez a legnagyobb baj, hogy már a véleménynyilvánítás is smafu, és inkább kussolok. Az viszont tény, hogy soha nem lesz annyi időm, mint korábban volt a blogolásra. Jó? Nem jó? Szar. 

Azt hiszem végleg leszámoltam a régi életemmel. Mostanság nincs időm semmire. Ha elég tökös lennék, azt mondanám, hogy a faszom az egészbe, és megbaszhatja mindenki. De nem vagyok. Mennyivel jobb lenne napi 8 óra munka, nulla felelősség, csak megcsinálom, amit kell, aztán go haza. Nem megy. Nincs. Nem lehet.

Dizájn? Film? Kritika? Bymyself? Semmi. Ennyi maradt. Ha már a bymyselfből se maradt semmi az már jel. Itt tartunk. Cigi, sör. Smoke flyawa' 

Sziasztok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.