Akinek normális családja van az nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy milyen sokat jelent egy normális hétvége. Végre elértem ide is. Anyu nincs itthon, még csak azt sem tudjuk hogy hol van, mert elvileg Siófokon van, de nekem azt mondta hogy Pestre megy, Juditnak meg azt, hogy Szentendrére.. Gyanús.. De most még ez se érdekel.
Apuval vagyunk itthon, közösen főzünk, elmentünk a városba sétálni meg dumálni és még kicsit pakolásztunk is.
Igaziból sokkal nyugodtabb vagyok, jobb a közérzetem. Tényleg.
Azt szokták mondani, hogy van olyan hogy valaki belebetegszik valakibe, annyira szereti. Hát ez alapján van ellentéte is nem? 

Tegnap volt itt Cinky is és egy elég laza esténk volt. Megittunk 2 üveg bort, elszívtunk 3-4 pipát, és kidumáltunk mindent. Kurva jó volt. Olyan igazi régi-idők feeling.
Ma pedig Bojki volt itt ebédre. Vele is régen találkoztam már, szóval jó volt dumálni.
Holnap pedig jön Niki ;)

Azt hiszem minden rendben lenne, ha így maradna. Aztán beleér a kezem a bilibe..

 Na ilyenkor száll el az agyam, mikor úgy vesznek nekem valamit, hogy nem tudok róla és persze a végén se nem tetszik, se nem jó. Ezt természetesen rendszeresen eljátsza velem a rokonság, és még mindig nem tanultak belőle.
Aki nagyon jól ismer, annak oké, hogy úgy vesz ajándékot, hogy nem kérdez meg, de az olyanok, akik nem ismernek - anyám -, azok ne vegyenek.

Ma kaptam egy táskát, mert ugye látták, hogy varrok, meg minden, erre most kaptam egy ugyan olyat, mint ami eddig  volt. Ezzel tulajdonképpen nincs sok baj csupán az hogy:
- pont ugyan akkora mint az előző, ergó pont az nem fér bele, aminek kéne - laptop.
- még rondább, mint az előző, tehát biztosan nem is hordanám, még ha jó is lenne
- ráadásul sokba is került, szóval kidobott pénz

Most persze megint én vagyok a hangulatrontó, mert nem lett jó a táska. Anyu meg: dehát ő nem tudta hogy mekkora kell.. Na most logikusan gondolkozva, ilyenkor nem az az első hogy felhív, hogy mekkora táska kéne, ha volna? Vagy milyet szeretnék? (Mert ilyet nem szeretnék)

A legnagyobb gond mégsem ez, hanem az hogy nem rendes boltban vette, hanem a piacon. Ami még minidig nem lenne gond, ha nem délután 2 kor érne haza, mert most már hiába megyek vissza, nincs piac.
Szóval összeségében most van egy táskám, ami kicsi is, szarul is néz ki, sokba is került, és még csak nem is fogom használni. Szóval akinek kicsi ronda fekete táska kell, annak olcsón eladó.

De hányszor elmondtam neki, hogy ne vegyen úgy semmit, hogy nem tudok róla.. hányszor?! És a legbosszantóbb tényleg az, hogy ilyenkor már nem lehet mit csinálni. Értem én hogy kedveskedni akart, de meggondolatlanul ne tegye. Most beljebb lennék 4e forinttal a Zarás táskámhoz - meg be kéne még fizetni osztálypénzt, dsk, póló pénz, laptop törlesztő - de neki nincs pénze - mert nekem vett táskát. Ergó fizethetem én az összeset, és persze a boltba is én járok, és már ott tartunk, hogy -15e be vagyok ilyen szarságok miatt, amit nem nekem kéne fizetnem, hanem a szülőknek (a laptopot nyilván nem, de mondjuk jó lenne ha nem nekem kéne bevásárolnom - meg a Juditnak) Bazz de utálom ezt.

 Az ember azt gondolná, hogy nyugalomban ki tudja mgaát aludni, már csak azért is, mert hát mindenki elmegy dolgozni és úgy se lesz semmi egész délelőtt.
Na hát ez ott bukott meg, amikor 6:20 kor betolatott az első szelektív szemeteskocsi az utcánkba.. Természetesen nagyon szolid tolató radarja van, amire kiválóan lehet aludni. Ha ez nem lenne elég akkor még az a kurva sárga villogó is körbe-körbe jár rajta. Mondhatom nagyszerű volt.
Ezek után jött az, hogy 8:20 kor felhívott valaki telefonon. A vezetékesen aminek elég jó hangja van. A telfon persze 5 méterre volt tőlem és csak azért se akartam felvenni. Aztán mikor már harmadszor kezdte el a fél perces dallamot akkor már nem volt őszinte a mosolyom.
Végre elhallgatott, már épp vissza aludtam volna, erre jött a másik szemetes kocsi. Ha ez még mindig nem lenne elég, akkor még a fejem is fáj és anyu baszott itthon hagyni pénzt kajára, szóval msot épp fogyózom. Mert legutóbb is én voltam boltba 3000Ft-ért, de hát ki számolja már..? (haha) és most már baszok rá. De komolyan mondom, legközelebb amit veszek berakom az én hűtőmbe!

-update-
Jelenleg a 3. kukás autó tolat be az utcába..

 Gyakorlatialg ez történik velünk. Ma anyu előállt azzal, hogy megint elvisz minket kajálni, mert ma kapott üdülési csekket, ami holnap lejár. Ezt persze úgy inkább tudom elképzelni, hogy már régóta megvan neki, csak eddig azt hitte, hogy talán még jó lesz Pestre, vagy valami. Most meg rájött, hogy holnap lejár és akkor "pazaroljuk el a családra".
Az alapvető probléma az volt, hogy hazajött és mondta hogy most azonnal megyünk. Apu meg persze ideges volt, hogy mi az hogy nem pakoltam ki a mosogatógépből.. Délután indítottam el, így akkor végzett mikor hazajött. De nem is próbáltam magyarázkodni. 
Aztán hamar abból lett vita, hogy miért nem mossa el rendesen a gép a cuccokat. Anyám persze rögtön elhordta a gépet szar-szemétnek (és ezzel aput, mert ő vette "tök feleslegesen"). 
Aztán mind a ketten kiakadtak rám, mikor finoman utaltam rá, hogy azért nem mossa el, mert okosan bepakolnak kétszer annyi cuccot egymás hegyére-hátára, hogy víz nem is éri; ergó nem mossa el.
Szóval hamar én lettem a hülye. Így a gépbe ment vissza az edények fele még egy körre.

Út közben is ment a cihelődés. Akármilyen téma volt, anyu rögtön apu ellen fordította, és úgy hozta ki hogy "apád egy fasz" és "ebben már megint nincs igazad". De kb olyan érvekkel sikerült a nézőpontjait alátámasztani, mint a már jól ismert " a hó azért fehér, mert fehér".
De ahogy odaértünk a helyre mindenki lenyugodott. Megitta mindenki a kis piáját és rögtön társalgó képes lett a banda. Érdekes módon, ahogy találtunk közös szidni való alanyt - történetesen a pincért, hogy miért nem hozza már a kaját - rögtön normálisabbak lettünk egymással.
Természetesen ez rögtön elmúlt ahogy hazaértünk. Semmi baj. Már van külön hűtőm a szobában, szal most már tényleg csak szarni járok ki.
Én így szeretem a családom. Ha-ha.

 A mai történés egy menetvágó körül zajlott. Dolgozom, dolgozom, egyszer csak jön egy telefon, hogy ki kell mennem a Vámosszabadi felé menő úti MOL kuthoz. Mert hogy ott hagytak nekem egy menetvágót, pontosabban apunak és hogy most rögtön induljak, mert mi van ha elkeverik. Mondhatom marhára örültem neki hogy mehetek, mert végülis Attila nem hivogatott egész nap munka ügyben. Lényeg hogy mindent it thagyni, elmenteni - mert anyám meg képest St Martin nézés közbe bezárni mindent - mikor megmondom neki hogy ne zárja be - és akkor útnak indulás.
Bringára fel, irány a MOL kut. Odaérek, kint áll egy normálisnak tűnő pasi. Mondom hogy mi a szituáció, hogy fingom sincs nekem se, csak ideküldtek, van-e náluk menetvágó. Természetesen senki nem tud semmit, "mit? hol? ide nem hozott senki semmit!". Elnézést kérek a zavarásért és elindulok telefonálni - ha már egyszer idejöttem és eljátszottam a hülyét az össze kutas előtt.
Hívom aput - visszahívó sms, várakozás 2perc, apu visszahív - mondom neki, hogy itt ugyan nincs. "Már pedig ott lesz, most beszéltem a palival, hogy oda adta le!" 
Round #2. Vissza a kutra, megint "Jó napot kívánok! Az a helyzet.." Természetesen sehol semmi. Aztán felvázoltam hogy már pedig itt van és nekem el kell vinnem, úgy hogy jobb ha előadják. Itt már nem volt vicces a hangulat. Ők se vették jó néven, hogy én azt merészeltem feltételezni, hogy egy kutas  - aki keres mondjuk 100e/hó - az eltegyen magának egy 20e forintos menetvágó készletet (szerintem még keveset mondtam).
Szóval bizonygatás hogy "de itt kell lennie, nézzék meg mégegyszer!" és " de itt bizony nincs".
Megyek megint telefonálni.. "Hát kiderült hogy nem adta le a pali, szóval el kéne menned Likócsra.."
Természetesen ilyenkor nincs nemleges válasz, mert hát ki kell menni érte és apu 55 évesen biztos nem fog "bringázgatni" egyet a városban úgy hogy egész nap járkál a melóban. Lényeg a lényeg: menni kell.
Jó nagy kibaszás amúgy a Moltól eljutni a hidig mert főútvonal és nem lehet bringával menni.. Ergő 15 perc kacsázás ide-oda míg átértem azon a hídon ami 500m-re volt tőlem.
Likócs szépsége pedig fellülmúlhatatlan. A koripálya melletti részek kb mint VIII. kerület.. Omlik a fal, a csóró cigány gyerekek hajtják a lopott, szaros kempingeket és közbe forgó szemmel vizslatják az én (drága) bringámat. Szinte hallottam is a suttogásukat: "üssük le róla és vigyük.."
Még meg kell találni a Stadion utca 3-at. Természetesen 3 ház elé kiűlt család előtt el kellett bringáznom.
A legszebb az volt, hogy a tag, akitől át kelett vennem a menetvágót még ki is osztott, hogy ő ott volt a kútnál és miért nem mentem..? Aztán felvilágosítottam, hogy azért mert dolgoztam, meg mert nekem senki nem mondta hogy ott vár, és egyébként meg a kurva anyádat bohóc!
Kicsit észhez kapott a koma és elment a cuccért.
Itt már azt hittem, hogy vége a mai megpróbáltatásoknak, de hála istennek még találkoztam egy kivénhedt öregasszonnyal, aki megmagyarázta hogy én majdnem elütöttem az unokáját a "kétkerekűmmel". 
Mert egyébként a gyerek mögött gurultam a bicikliúton. Nem ütöttem el meg semmi. De az öreg nyanya megmagyarázta, hogy ez bűncselekmény. Aztán pár cifrább szófordulattal elmondtam neki hogy  EZ KIBASZOTTUL A BICIKLIÚT, ÉS HA EL IS ÜTÖM, LESZAROM MERT EZ NEKEM VAN FENTTARTVA!
Aztán mintha mi sem történt volna hazajöttem.
 

 Megint itt vagyok, nem menekültök előllem. Pár napig nem voltam, mert nincs itthon net, rajtam kívül álló okokból, de most végre megint itt vagyok.
Szaszu volt olyan kedves, hogy adott egy net-pass-t, amivel tudom használni az ő wifijüket.
Picit ideges voltam, mert így is egy hét csúszással voltam a honlap megrendeléssel, mert ugye balaton volt, meg ilyenek. Erre most hazajövök, hogy majd meló, erre se net, se semmi.

Két napig egy ideg voltam, mert ahogy hazajöttem mentem is volna vissza, mert a tököm televolt az első pillanattal már..
Ahogy beléptem megölelt anyám. Ez már alapból vészjósló. Majd közölte, hogy rendet rakott a szobámban. Ez mind szép és jó, de erre nem kérte senki, főleg nem én. Az eredménye az lett, hogy most már én se találok semmit a szobámban. 
Az ő szobájában viszont továbbra sincs rend. De ezt már tavaly is eljátszotta hogy az én - rendes(ebb) - szobámban rakott rendet az ő rendetlen szobája helyett. 

Szóval volt történés rendesen. MIndjárt jövök még a mindenféle menő dolgokkal, de még össze kell szednem magam és jó lenne picit dolgozni a honlapon is.
Majd re

 Ma rájöttem, hogy miként lehet a családunk újra a régi. Tötént ugyanis, hogy ma az egész család elment közösen vacsorázni az én tiszteltemre - haha - és elfogyasztottunk egy kellemes vacsorát.
Az egész dolog azért volt nagyon érdekes, mert szükségeszrű volt. Na nem azért, mert hamarosan névnapom lesz, hanem azért mert anyunak el kellett használni az üdülési csekkét - amit nekem, meg Juditnak ígért még Januárban.. - , ami még két napig volt érvényes.
Szóval anyu úgy döntött, hogy "ránk pazarolja" (ezt ő mondta) a megmaradt 10 ezer forintos üdülési csekkét. Ők azt hitték - szerintem anyu tudta jól, csak tette az eszét - hogy 10 ezer bőven elég lenne 5-6 főnek is, de fel kellett őket világosítnom, hogy egy főétel 1000Ft-nál kezdődik akármelyik étteremben (köret nélkül). 
Lényeg a lényeg hogy elég lett.
Ami miatt írom az nem ez, hanem az hogy mindenki fogyasztott alkoholt és ennek meg is lett az eredménye úgymond. Apu és anyu is ittak pálinkát, ami ahhoz vezetett hogy mire leért, addigra egész kedélyes beszélgetés alakult ki. Persze anyu továbbra is idegesítő volt, de a második söröm után a napon már engem sem érdekelt és mosolyogva bólogattam minden egyes hülyeségére.
A kaja szar volt, de vicces volt jóba lenni anyuval fél óráig. Ez a mai nap tapasztalata.

-update-
új bejegyzés elvalokapadtol-on! Tessék figyelni azt is! (Jobbra, fent katt a gombjára)

 Ma nagyon nyugis volt minden. Főleg mert raktam csempét is. Ez nagyon durván hangzik, de engem nagyon meg tud nyugtatni a csempe ragasztás.
Ma mindenki itthon serénykedett. Pakoltunk, rendet raktunk. Egyedül anyu nem volt hajlandó belefolyni a munkába. Rendrakást tetetett de közben TV-t nézett..
Délután pedig "most dolgom van, egy óra múlva jövök" - majd 4 órakor láttuk újra. Na semmi gond. Még az a szerencse hogy nálunk egységesen mindenki elviseli ezt.. Én már nem sokáig. Én marha lusta vagyok - igen, tudom - de ha valaki még nálam jobban kibújik a munka alól az már felháborító.
Végső soron nem baj, mert ha itthon lett volna, akkor meg ment volna az idegeskedés. Így legalább nyugalom volt - és rend lett.

Holnap megyünk Judittal ping-pont cuccot venni, mert minden ami volt már vagy eltűnt, vagy elrohadt. Labda mindenképp kell, talán ütőt is veszünk.
Délután pedig jön Balage ha minden igaz. Bár ez még nem megerősített információ.

 Nem tudom mi van itthon, de az utóbbi két napban úgy éreztem magam, mintha rendes családom lenne. 
Tegnap is tök nyugalom volt, ma is minden rendben van, szóval nem térek napirendre a dolgok felett.
Anyu reggelente megterít, csinál reggelit, külön kirakja a teámat, megkérdezi aput, hogy hogy aludt majd ebédet főz és utána, délután nekiáll rendet rakni. 
Tegnap virágokat ültetett át - ami még nem lenne fura - de aztán nekiállt rendet rakni az előtérben is ami már sokkal inkább ad okot valami bajra. Tudom, hogy nem szabad ilyennel viccelődni, de az első gondolatom komolyan az volt, hogy strokeja van. Vagy valami ilyesmi.
Tegnap készségesen átment boltba vásárolni, mindenféle háborgás nélkül és vett is mindent. Nem szerinte mindent, hanem szerintem mindent. Felvágott, husi, gyümi, zöldség, nutella, icetea, wc írtó szar, meg hozott nekem hajlakkot is. Komolyan nem tudom mi van. 
Ez kb olyan, mint ha a Harlem közepén megkérdeznék tőled, hogy "Hogy van ma uram? Esetleg egy csésze jó teát?" 
Szóval most minden klappol. A végén még törölnöm kell az elválok apádtól oldalt - azért még nem bízom el magam, még marad a helyén :D

Holnap meg közös kerti főzés lesz Laciékkal. Rajta is tökre meglepődtem: ma végeztem a gépével és adott 3e. Nem kértem és nem is akartam elfogadni, de "addig ki nem mész innen míg el nem rakod", szóval elfogadtam.
Soha nem szoktunk egymás között pénzezni. Főleg mert ő is mindig segít, meg mi is mindig segítünk, ha kell valami. Más dolog, hogy én meg elvielg "gyerek" vagyok és gondolom honorálni akarta valamivel - vagy nem tudom.

Mostanában picit elfoglalt vagyok - szervezés itt, html kódolás ott, lótás-futás ide-oda, szóval lehet hogy kicsit rendszertelenebbek a posztok, de ígérem ha lesz egy kis időm elmagyarázok mindent ;)

Most megyek mert jó család révén közösen dolgozunk, és megyek segíteni apunak. Estefelé jövök ;)

 Kezd beigazolódni, hogy ez az egész család itthon van dolog nem éppen a kellő hatást váltja ki. Sőt tulajdonképpen az ellentétét. Mindenki a másikat hibáztatja, aztán átjön a mama és hibáztat mindenkit. 
Közbe meg már mindenkinek a töke kivan azzal, hogy semmi nem úgy halad, ahogy kéne, és hogy senki nem úgy dolgozik, ahogy azt ő elvárná.

Tegnap sikerült 4 kor lefeküdnöm, de persze utólag ez kurva szar ötlet volt, mert apu meg 8:20 kor jött be, hogy menjek reggelizni. Az se hatotta meg, hogy kifejtettem hogy még kurvára csak 8 óra van, mire ő meg kifejtette, hogy nem is, mert már fél kilenc van. Mondhatom ki lettem segítve a válasszal.
Ennek persze az lett a következménye, hogy egész nap olyan voltam mint a mosottszar. Nem kellett volna több, mint hogy reggel aludjak 10 ig, és akkor jól lettem volna, így viszont egész nap használhatatlan voltam.

Tegnap elég sokat haladtam az iCandy blog 2.0-val is, de mivel ma új ötletem támadt, ezért valszeg kuka az egész. Majd még meglátom, hogy mennyire lesz türelmem összerakni egy újat, mert ha megunom akkor inkább marad a 2.0 a 2.1 helyett.
Rájöttem arra is, hogy kurva monton dolog ezzel szarakodni, mert maga a html az kurva gyorsan megvan. Alap design lecsípés itt, egy kis hozzáírás ott és már kész is. 
Ellentétben a CSS-el, ami az alap sima tumbl designoknál kb 2 oldal, az az én designjaimnál 20 oldal. Valamit elbasztál keresd meg txt formátumban, marking up nélkül.. 

Ez lesz a ma esti program.