A mai történés egy menetvágó körül zajlott. Dolgozom, dolgozom, egyszer csak jön egy telefon, hogy ki kell mennem a Vámosszabadi felé menő úti MOL kuthoz. Mert hogy ott hagytak nekem egy menetvágót, pontosabban apunak és hogy most rögtön induljak, mert mi van ha elkeverik. Mondhatom marhára örültem neki hogy mehetek, mert végülis Attila nem hivogatott egész nap munka ügyben. Lényeg hogy mindent it thagyni, elmenteni - mert anyám meg képest St Martin nézés közbe bezárni mindent - mikor megmondom neki hogy ne zárja be - és akkor útnak indulás.
Bringára fel, irány a MOL kut. Odaérek, kint áll egy normálisnak tűnő pasi. Mondom hogy mi a szituáció, hogy fingom sincs nekem se, csak ideküldtek, van-e náluk menetvágó. Természetesen senki nem tud semmit, "mit? hol? ide nem hozott senki semmit!". Elnézést kérek a zavarásért és elindulok telefonálni - ha már egyszer idejöttem és eljátszottam a hülyét az össze kutas előtt.
Hívom aput - visszahívó sms, várakozás 2perc, apu visszahív - mondom neki, hogy itt ugyan nincs. "Már pedig ott lesz, most beszéltem a palival, hogy oda adta le!" 
Round #2. Vissza a kutra, megint "Jó napot kívánok! Az a helyzet.." Természetesen sehol semmi. Aztán felvázoltam hogy már pedig itt van és nekem el kell vinnem, úgy hogy jobb ha előadják. Itt már nem volt vicces a hangulat. Ők se vették jó néven, hogy én azt merészeltem feltételezni, hogy egy kutas  - aki keres mondjuk 100e/hó - az eltegyen magának egy 20e forintos menetvágó készletet (szerintem még keveset mondtam).
Szóval bizonygatás hogy "de itt kell lennie, nézzék meg mégegyszer!" és " de itt bizony nincs".
Megyek megint telefonálni.. "Hát kiderült hogy nem adta le a pali, szóval el kéne menned Likócsra.."
Természetesen ilyenkor nincs nemleges válasz, mert hát ki kell menni érte és apu 55 évesen biztos nem fog "bringázgatni" egyet a városban úgy hogy egész nap járkál a melóban. Lényeg a lényeg: menni kell.
Jó nagy kibaszás amúgy a Moltól eljutni a hidig mert főútvonal és nem lehet bringával menni.. Ergő 15 perc kacsázás ide-oda míg átértem azon a hídon ami 500m-re volt tőlem.
Likócs szépsége pedig fellülmúlhatatlan. A koripálya melletti részek kb mint VIII. kerület.. Omlik a fal, a csóró cigány gyerekek hajtják a lopott, szaros kempingeket és közbe forgó szemmel vizslatják az én (drága) bringámat. Szinte hallottam is a suttogásukat: "üssük le róla és vigyük.."
Még meg kell találni a Stadion utca 3-at. Természetesen 3 ház elé kiűlt család előtt el kellett bringáznom.
A legszebb az volt, hogy a tag, akitől át kelett vennem a menetvágót még ki is osztott, hogy ő ott volt a kútnál és miért nem mentem..? Aztán felvilágosítottam, hogy azért mert dolgoztam, meg mert nekem senki nem mondta hogy ott vár, és egyébként meg a kurva anyádat bohóc!
Kicsit észhez kapott a koma és elment a cuccért.
Itt már azt hittem, hogy vége a mai megpróbáltatásoknak, de hála istennek még találkoztam egy kivénhedt öregasszonnyal, aki megmagyarázta hogy én majdnem elütöttem az unokáját a "kétkerekűmmel". 
Mert egyébként a gyerek mögött gurultam a bicikliúton. Nem ütöttem el meg semmi. De az öreg nyanya megmagyarázta, hogy ez bűncselekmény. Aztán pár cifrább szófordulattal elmondtam neki hogy  EZ KIBASZOTTUL A BICIKLIÚT, ÉS HA EL IS ÜTÖM, LESZAROM MERT EZ NEKEM VAN FENTTARTVA!
Aztán mintha mi sem történt volna hazajöttem.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.