Ma jutott eszembe, hogy mi lett volna, ha az ifjú koromat nem a 2000-es években kell eltöltenem, hanem mondjuk egy évtizeddel korábban. Arra jutottam, hogy masszív szétcsapós bulik lettek volna. 
Ma egy rakás régi számot meghallgattunk és szembesültünk vele, hogy mikor ezek fénykorukat élték, akkor még csak kis pöcsös nyomik voltunk, valahol 7-8 éves korunk környékén. 
A mai napig emlékszem, hogy a nővérem egyfolytában a VIVA TV-n lógott (hozzá kell tennem, hogy nem a mai SP - Fluor Tomi kombós verzió volt még akkor), amit akkor én még nem értettem. Nekem valahogy sokkal fontosabb volt az, hogy a terep, vagy a verseny kereket teszem a kocsira, amit épp akkor építettem legóból. 

Egy szó, mint száz: voltak azért fasza zenék a '-90-es években is. Legyen erre példa egy Gigi D'Agostino klasszikus. L'Amour Toujours

 A lenti kis videó most megmutatja, hogy hol is hibádzik a dolog! Szerintem a többsége igaz is, de ha már csak a felét megoldod, már akkor jó vagy. Pihenj, igyál kávét és néha menj el a gép elől. Igaziból már ezzel félsiker van.
Have fun!

 Ma hivatalosan is nekiálltam tanulni. Megdöbbentő, de így van. Mégsem hagyhatom, az utolsó pillanatra - ha-ha. 
Egyébként egyre inkább érzem, hogy kifejezetten hasznos ez a futkorászás dolog. Egyrészt már pát alkalom után is úgy érezem, hogy sokkal jobb az erőnlétem, és tényleg sokkal jobban alszom. 
Amióta futok, azóta például nem vagyok fent hajnal 3-ig, ami mondjuk nem is baj, mert  12-03 időintervallumban már amúgy sem csinálok semmi hasznosat, csak hömbölgök az ágyban. És igen, ilyen szó van! Mostantól!
Na meg ugye, hogy mostanában 1 körül fekszem és 8 körül kelek, sokkal kipihentebb vagyok. Mondjuk sokkal többet eddig se aludtam, mert fent voltam 3-ig, és akkor meg kb 10-kor keltem.
Lényeg a lényeg, hogy az alvásom minősége lett sokkal jobb. És ennek igazán örülök. Ezt bizton állíthatom. 

Megvolt a mai helyzetjelentés, most pedig jöjjön valami fasza zene. Már van is ötletem. Talán már volt, de hát ki emlékszik már arra.

 

 Mostanában rászoktam a futásra. Igaziból  több szempontból is jó ez. Első fő szempont, hogy végre sportolok valamit, mert már kurvára elpunnyadtam. Mindemellett végre tudok normálisan aludni és esküszöm még a közérzetem is jó tőle. 
Amikor először mentem, akkor úgy voltam, mint Forrest Gump - "aztán arra gondoltam, hogy akár futhatok tovább is.
Először csak a Győr tábláig akartam futni, de az csak 1,5km, és akkor még semmi bajom nem volt. Ezért aztán tovább futottam, meg még tovább. Aztán a végén majdnem meghaltam már, de mikor hazaértem, akkor már kurva jól éreztem magam. 

Itt az útvonal. Nem a teljesen pontos, mivel a google maps csak az utakon tud navigálni, a sima szar régi földutak nincsenek benne. Az E ponttól a holtág külső részén futok, úgy csatlakozok a G-hez.

View Larger Map

 Amikor már nem bírom tovább és teljesen kivagyok akkor rendszerint egy bringázás szokott rajtam segíteni. Az egyetlen kritérium, hogy este legyen és tudjak közbe zenét hallgatni.
Az egész valahogyan nagyon nyugtató. Nincs más dolgom, mint tekerni és hagyni hogy a szél lefújjon a bicikliről. 
A legjobb amúgy dühből bringázni. Amikor már a fszod kivan az egész világgal, csak beraksz valami pörgősebb zenét - Placebo - Every Me Every You - és ütemre, erősen és gyorsan tekersz mint az állat. Nagyon felszabadít.
A legjobb, mikor annyira hajnalban mész, hogy mire végzel a bringázással, csak kiállsz a töltésre és nézed, ahogy feljön a nap. 

 Rengeteg filmet nézek mostanában, talán pont azért, hogy ne kelljen annyit tanulnom - szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy tanulok is - és észrevettem valamit a filmekben.
A családoknál a házban vannak fényképek. De nem csak úgy elrakva egy dobozba a polc aljára, hanem kirakva.
Ez nyilván azért van, hogy ha az ember egyedül akar lenni, akkor se tudjon, és hogy egyfajta kölcsönös szeretet jeleként megmutassuk a szeretetteknek, hogy "téged bírlak, nézd még egy fényképet is kiraktam rólad".
Természetesen lehet vele dicsekedni a rokonoknak, hogy a pici lányom/fiam milyen aranyos és idén csak egy négyese volt ám, de azt hiszem ez az a funkció amit leginkább leszarok.

Miközben ezeket a rendkívül meghitt filmeket néztem elkezdtem gondolkozni, hogy nekünk van-e egyáltalán fényképünk a házban. És rájöttem hogy nincs. A Juditnak volt egy fényképe kirakva a hallban, de pár napja az is érdekes módon eltűnt.
Nálam nincs kint egy sem. Anyuról érthető módon. Nikiről nincs is papír képem, szóval ezen változtatni kell, Juditról meg Apuról van, sőt elvileg mamáról is, de keretem nincs. 
Azt hiszem ha meglesz a következő fizetésem, akkor beruházok pár keretre, meg új fényképekre. Van egy csomó haveros nyaralásokról is.

Mindazonáltal azt hiszem ez egy jel. Mármint egy nem túl jó jel. Elbaszott egy családom van. És minél többet elemzem egyre inkább ez derül ki.

 Azt hiszem jót tett ez a kis szünet. Hosszú idő óta újra toppon érzem magam és hozom a szokásos esti formám. 
Laptoppal ülök az ágyon, bámulom a halakat, miközben iceteát iszogatok. Kizárólag tesco brand játszik. Közbe net és lost nézés. Az ablakon pedig behallatszik a még félig élő város zaja.
A szobámat megint átrendeztem egy kicsit, szóval talán még jobb lett, mint volt. Főleg a halak miatt kellett, mert minden délután nap érte az akváriumot és kurva gyorsan algásodott. Ezért átraktam az ablak felöli falra, a sarokba, így természetese fény nem nagyon éri. 3D-s ábrát nem kívánok rajzolni, de tény, hogy így több helyem is lett, van még egy ülőhely a szobában. Egyszóval egy kibaszott félisten vagyok.

Apu vágott az ablakra szúnyoghálót, amit délután fel is raktunk. Ez igaziból már nagyon jól jött, mert még ha nem is égett a villany, a kis gecik akkor is betaláltak és nem volt túl kellemes, hogy berepültek a számba, vagy csak zizegtek. 

Most hogy kifejtettem milyen jó volt a napom, még alkotok valamit. Lets roll!

 Azt hiszem ez kellett nekem. Most kezdődött meg az a hét, amikor még semmit nem kell csinálnom. És mindezt hivatalosan tehetem.
Az érettségi szóbeli részére még nem szántam rá magam, majd jövő héttől. Ezen a héten még pihenőt szavaztam meg magamnak.

A napok rendszerint parizással telnek. Amióta hazajöttem, azóta gyakorlatilag ugyan az megy, mint Németországban. Születésnapok, vagy akár csak simán szolid sörözések, esetenként ivászatok.
Reggelente  - délben - felkelek, benyomok valami fasza zenét és egyszál gatyában hangos zene kíséretében kimegyek a konyhába valami reggelit csinálni. 
Azt hiszem ez az élet hiányzott nekem. 
Az utóbbi években pont ez maradt ki, mert valaki mindig volt itthon, de most öntudtra ébredtem és élvezem, hogy itthon egyedül donáldkacsázhatok.

Tegnap este itt nálunk volt az összeülés, ma pedig máshova megyek. Holnap Niki, csütörtökön meg már kezdődik az imprófesztivál. 
Kaptam pár belső infót, szóval hamarosan jön ahhoz is egy kis hype. Tessék jönni és élvezkedni. 
My my mind was slow.

 Ma van az utolsó napja, hogy még itt vagyok Németországban. Igaziból elég fura lesz elmenni innen, mert már eléggé megszoktam a környéket, meg az egész itteni életvitelt. 
Egészen más mint otthon. És nem csak azért, mert itt csak mercik vannak, vagy mert németül beszél az utca embere.
Olyan apróságok teszik naggyá, mint hogy nincs szemét az utcán. Ezt nem úgy kell érteni, hogy csak egy-két csokipapír van elszórva, hanem úgy, hogy konkrétan nincs.
Ma reggel suliba menet - ami kb 600m - direkt figyeltem hogy van-e eldobva cigicsikk, és nem volt. Egy se! 
Mutass otthon még egy ilyen helyet, ahol nincs cigicsikk az utcán. Gyakorlatilag még olyan sincs, amin csak cigicsikk van.

Az iskolában a tanárok nem saját poénzből fénymásolnak és nincs az, hogy 5 diák egy lapot kap, mert ennyi van. A menzán rendes kaja van, nem olyan ami elmászik a tányérról a 3. falat után. 
Az iskolában - és midnenhol máshol - van kultúrált mellékhelység, ahol az ülőke nincs körbeszarva, hugyozva. Nincs leszaggatva az ajtaja, és van mindig még 1-2 gurga wc papír, ha esetleg pont nálad fogyna ki. Az eslő napon még azt is írtam, hogy mintára van hajtva a papír, hogy még a seggtörlés is jól essen.

Nem tudom, hogy mit rontunk el, de csak remélni tudom, hogy az Audi beköltözése után mi is ilyen jól fogunk élni.

Tegnap voltunk biliárdozni, utána meg itthon rugtunk be mint az albán szamár. Igaziból nem tudom, hogy sikerült ilyen jól elrendezni magam. Nem hánytam meg semmi, de kurva másnapos lettem. 
A szórakozás amúgy viszont ijesztően drága. Egy óra billiárd 8 euró volt, ami akárhogy is számolom durván két és félszer annyi mint otthon a jobb helyeken.
A bólingról nem is beszélve, ami 18 euró volt. Ott mondjuk az összeg nem 2 felé oszlik, hanem mondjuk 4-5-6 felé. De ugye minél több a játékos, annál hosszabb a játékidő is.. Nem megyek bele, számoljátok ki.

Ma este még bbq parti lesz a suliban. Már eléggé várom, de ma biztosan nem fogok inni. Még a sörnek az illatától is rosszul vagyok. Ha reggel valaki beleszagoltatott volna egy sörösüvegbe, akkor tuti elhányom magam.

Holnap reggel pedig 7 körül indulunk, és 4 körül leszünk otthon. Este pedig móka. Jön Niki is. Már nagyon hiányzik. Férfi vagyok meg minden, mi nem mutatjuk ki, hogy kifojunk a küszöbb alatt, de már nagyon hiányzik :) 

Most megyek mert hamarosan parti. Ha lesz még időm akkor írok :)

 Ma konkrétan fél 11 kor értünk haza, szóval a mai progi elég húzós volt. Ma voltunk a Merci múzeumban is, ami nagyon durva volt. Több emeleten keresztül csak csodaszép autók. Egyszerűen nem tudtunk betelni velük. 
Voltam autószimulátorban is, amit 6db pneumatikus henger mozgatott és így vitt végig minket egy pályán. Rázott, mint az állat.
Este pedig beültünk egy jól megérdemelt sörre és pizzára a főtérre. Nagyon feelinges volt. 
Most hirtelen nem nagyon van energiám többet írni, de van egy csomó kép, amit lehet nézni. Have fun!
Mára amúgy asszem ennyi volt. Majd holnap igyekszem kicsit összeszedni magam, de gyakorlatialg reggel 7:45 óta talpon, és most volt egy fél órám gép elé ülni :)