Az utóbbi hetekben nem tudom mi lehet a fiúkkal, de nagyon nincsenek a toppon. A múlt héten is volt valami gebasz a szerverekkel, de azóta sincs minden rendben. 
Én pl az elmúlt napokban csak minden második alkalommal tudtam csak publikálni a tumblr-es blogjaimon. Ez azért elég szar arány na. 
Pedig én látok fantáziát a rendszerben - sőt, még elég sokan, mert elég jól megy a bolt.
Remélem hogy tényleg csak valami kis ideiglenes üzemzavar és nem lesz semmi komoly a háttérben, vagy épp valami nagyot akarnak virítani a napokban. Nem tudom. De remélem hogy addig azért rendbe teszik még a jelenlegi rendszert.
Addig meg megyek vissza házit írni. (ha-ha)

 Tipikus esete annak, amikor az embernek amúgy is felrobbanni készül a feje az idegtől, és akkor azt várja, hogy majd a segítség biztosan jó lesz, és pillanatok alatt megoldják a problémát, de nem.. mert a telefonos kisasszony/srác még fele annyit se ért az egészhez, mint jómagam és hasonló kérdésekkel tudnak bombázni, mint pl.: "a póver gomb be van nyomva" vagy másik (internet hiba bejelentés):
- a kis doboz alatt van a nagy doboz igaz..?
- igen, a modemre rá van kötve a router..
- az a nagy doboz akkor? és milyen madzaggal?

Azt hiszem innentől kezdve senkinek nem kell bemutatni a jelenséget. Az abszolút kedvenc viszont az internet hibabejelentő oldal a szolgáltató honlapján.
Hasonló epic esettel akkor találkoztam, mikor leszedtem egy Office-t és a telepítő kód egy .docx fájlban volt benne..
Szép napot mindenkinek ;)

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

 Nyilván itt nem arra kell gondolni, hogy egy aznap reggel kijött pattanást leszednek a fejedről, hanem arról, hogy 5 számmal kisebb lesz a méreted az elkészült képen.
Az alapvető probléma az, hogy a nők (és/vagy férfiak) többsége úgy tekint  a magazinok oldalaira, mint egyfajta példaképekre. Ezen a ponton természetesen felmerül a kérdés, hogy akkor kire is szeretnénk hasonlítani? Az eredetire, ami talán nem is nagy munka - mivel smink és ps nélkül a sztárok 2/3 konkrétan csúnya - vagy egy agyon manipulált képre?
A lenti videókban ezekre a kérdésekre keresik a választ és bemutatják azt is, hogy hogyan is zajlik a retuslás/módosítás folyamata.
Mi a megoldás? Egy pecsét a képre?

 Ma bekapcsoltam a rádiót egy fél órára, és ennyi idő alatt sikerült meghallgatnom 5 - azaz öt - karácsonyi számot. Ez már lassan olyan lesz, mint mikor meghalt Jacko és akkor 1 hónapig minden számát lejátszották naponta ötször.
Már tulajdonképpen azt sem értem, hogy miért van karácsonyi akció már október végén, és hogy miért van tele mikulással az összes polc már október közepén. Beszarás!

Ezek után szeretném megkérni a mélyen tisztelt utazóközönséget, hogy csak karácsony napján küldjenek karácsonyi zenét a rádióba, előtte és utána NE!
Valamint megragadva az alkalmat: az áldassék a békesség emaileket az idekuldaspamot@gmail.com címre legyenek szívesek továbbítani.
Viditáshoz pedig egy igazi karácsonyi klasszikus.

 Ma én/mi voltunk a világ szégyenei mert nem fogadtunk be egy kiskutyát. What a pitty. Igaziból nem konkrétan erre az egy kutyás dologra akarok kitérni, hanem arra, hogy utálom ezeket a manipulatív szarokat, amivel nem lehet mit kezdeni. És nem, nem sajnálom őket. Csak egy kicsit, de ne hogy már nekem legyen szar napom amiatt, mert egy ostoba ember kirakott az utcára egy kutyát/cicát/beteg kisgyereket.

Nagyon szomorú, hogy ilyen a világunk, de én meg még annyira se tudok vele mit kezdeni mint azok akik kirakták. 
A másik ilyen dolog a beteg kisgyerek, akinek már csak 100 000Ft kell a gyógyuláshoz, és az én segítségemre is szüksége van. NEM! NEM! NEM! 
Az egyik dolog az, hogy a pénzek jelentős része rendszerint nem oda vándorol ahova kéne, a másik meg az hogy nekem is van elég gondom, amiben igazán segíthetne mindenki. És itt most nem olyan dolgokra gondolok, hogy nem tudom megvenni a legújabb Hello Kitty-s táskát meg az új jövő nyári Converse cipőt, hanem. Mindegy.

Szóval a következőkben megkérnék mindenkit, hogy NE KÜLDJÖN NEKEM se iwiw-en, se facebook-on kérelmet, segítséget, linket, meg körlevelet, hogy kinek kell segíteni és hogy milyen noname koncertekre menjek el, és hogy nyerjek iPhone 4-est. Nem akarok semmit.

Köszöntem a figyelmet.

 Most értünk haza egy nagy családi vacsoráról/összejövetelről. Elég érdekes volt. A fő probléma mindig az, ha a nagybátyámékhoz megyünk, hogy ők a jobb család. Náluk minden jól megy, jó munkájuk van, szeretik egymást, a gyerekek okosak, és minden úgy történik ahogy annak történnie kell.
Anyám meg persze utálja ezt, mert nálunk meg semmi nem úgy van, ahogy kéne, és kurvára böki a csőrét, hogy a testvérének bejött az élet neki meg nem. Mindig próbál felvágni valamivel, de persze ez soha sehova nem vezet.
A lényeg nem is ez, hanem az hogy ma azért mentünk át, mert a nagynénémnek - Barbinak - és a két kis gyerkőcnek névnapja volt, és hát most volt egybe megtartva az egész.
Barbiék külön meglepetést is tartogattak. Egyszer csak fel kellett öltözni és le kellett menni egy szintet. Mint kiderült megvették az egyel lejjebbi lakást mert az nagyobb volt, és így lehet külön szobája a gyerkőcöknek. 
Természetesen a lakás gyönyörű és a legújabb és legszebb dolgokkal van felszerelve. Öröm volt látni, ahogy körbevezeti a rokonokat és újságolják, hogy már csak két hét és költöznek. A gyerekek is mutogatták, hogy kinek melyik lesz a szobája és még minimaxot is néztünk az új tévén. 

Aztán ahogy elindultunk tőlük, megindult a furakodás, a bezzeg ők milyen jól élnek, meg "nem is megy olyan rosszul a bolt". Igaziból nem értem, hogy miért fáj az nekünk, hogy nekik most jó. Persze nekem is böki a csőrömet, de nem azért mert a galád családnak jól megy, hanem mert tudom, hogy ezt bárki elérhetné.
Nálunk persze nem ez van, hanem a "bezzeg nekik", őket mindig meghívja a mama vasárnap ebédre.. Biztosan azért vettek egy másik házat, mert a mama ingyen vendégül látja őket ebédre nem? 
Szánalmas ez az egész és valahol rohadt undorítónak találom, hogy ilyenek vagyunk. Mert ilyenek vagyunk. Az nem számít hogy nekik jó. Ha nekünk nem jó, akkor rohadjanak meg ők is. 

Én nagyon örülök, hogy nekik ilyen jól megy, és tényleg egy középosztálybeli szintet tudnak tartani és fejlődnek valahova. Nekem csak egy bajom van. Látom hogy a mi családunk kurvára nem tart sehova. És ez így is lesz egy darabig. Sajna ez a helyzet. Nálunk olyan apró dolgok is problémát okoznak, mint a rend. Anyu gyakorlatilag több éve ígéri, hogy rend lesz. De most megmondtam neki, hogy ha nem lesz rend kiszórok mindent az ablakon. 
Szóval aki dec. 23-án egy kis testmozgásra vágyik, azt szeretettel várom egy kis kacatszórásra/vásárlásra. 300Ft/kg. 

 Anyunak ajánlom a következő képet. Köszönöm.

 Ma volt a nyitott kapuk napja a suliban és én, mint jeles képviselője az osztálynak és a gazdinfó évfolyamnak, jelen kellett lennem.
Már az alapból vicces volt hogy 2:15 kor végeztem, és 3:00 ra kellett volna visszaérnem. Jelzem hogy 3:01-re sikerült is. De igaziból nem ez a lényeg, hanem az hogy kész csőd volt.

Az egész előadás menet eléggé le volt egyszerűsítve. 12 csoportra bontották a kíváncsiskodókat, és így egymás után mentek be az egyes termekbe a kis csoportok. A mi termünk egy infó terem volt, ami ugye arra van kitalálva normál esetben, hogy 15, max 20 ember tudjon befogadni, szóval már alapból az nagyon ciki volt, hogy a 30 fős csoportok gyakorlatilag élire állítva voltak a teremben. Ez csak akkor volt igazán vicces, mikor megcsúszott a program és két csoport jött be egyszerre. Ez azt jelenti hogy 16 székre (és durván 30 állóhelyre) voltak kb 60-70-en. Leginkább így tudnám szemléltetni az állapotokat:

A másik abszolút gáz dolog az volt, hogy a 15-20 perces prezentációkra volt 5 perc írva a menetrendbe, amit gyakorlatban sikerült 10 re kitolni. Ez az 5 perc arra se lett volna elég, hogy felolvassuk a dián szereplő vázlatpontokat, nem hogy rendes előadást tartsunk belőle. Még a 10 perces előadások miatt is volt anyázás, meg miért nem sietünk már, meg ilyenek. 

Végső soron kész kabaré volt az egész. Ofő is röhögött már csak néha, mi meg nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Hála istennek a csütörtöki előadásra már vannak jelentkezők, és azt nem nekünk kell megcsinálni.

 Ma mikor már épp megállapítottam volna, hogy talán van értelme a tanulásnak, akkor derült ki, hogy nincs.
Tegnap ugyanis 4 - azaz négy - órát tanultam csak törire. Mindent kiolvastam, átolvastam, megnéztem, aláhúztam, kiírtam és még egy szépen megszerkesztett doc-ot sikerült összehozni. Komolyan elgondolkoztam, hogy majd mindig begépelem, mert majd akkor azzal is tanulni fogok. Na meg mert sokkal szebb, mint az én kézírásom - ami meg ugye nyilvánvalóan nem szép. 
A töri jól is ment. Gondolkodtam azon is, hogy mekkora kibaszás az már, hogy az embernek egy félrelépését - nemtanulását kell egy fél évig javítania. Aztán beletörődtem és arra gondoltam hogy én tulajdonképpen nem vagyok hibás, mert mit csinálna egy diák, ha nem tanulna.? Aztán meg arra is rájöttem, hogy a nagy számok törvénye alapján - aminek ugyan szintén semmi köze ehhez - egyszer nekem is sorra kell kerülnöm a balszerencsében. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy sokkal jobb lett volna, ha nem töriből hanem mondjuk angolból vagy infóból vagyok balszerencsés.

A nagy mélypontja a közgáz volt. Kiosztották a dogákat és én meg voltam győződve, hogy mivel arra is sokat tanultam - szerintetek mennyi arra az esély, hogy egy napon osztanak ki olyan dogákat amikre tanultam? Segítek: lim n --> 0

Szóval kiosztották és közölte ofő, hogy ez most tulajdonképpen 3/4. Ami egyébként is egy hülyeség, mert a háromnegyed az 0,75, de erre most nem akarok kitérni. Az enyém az legalább négyes volt, vagy ha úgy tetszik 16/4 vagy ennek akármilyen megfelelője. Tulajdonképpen én még az 5/1-et is megkockáztatom. Mert hogy nem volt benne sok hibám. Konkrétan 2, az is inkább filozófiai témájú, mind sem matematika. De hát Szókratész fütyül, ezért mozdony. 

Tehát a mai értékelés elég vegyes. Ha tanulok akkor akár jó jegyem is lehet, vagy akár rossz is. Ez mondjuk elég kevés, mert ha nem tanulok akkor is lehet jó jegyem - lásd az előző négy évi bizonyítványom.

-update - sikerült megszereznem Pintér Bence írását Szókratészról. 

Minden ember halandó, Szókratész ember, tehát Szókratész halandó. Minden halandó meghal, minden ember halandó, tehát minden ember meghal. Egyszerű, ugye? Menjünk tovább. Minden mozdony fütyül, Szókratész fütyül, tehát Szókratész mozdony. Ajjaj, baj van. Valami nem stimmel a gondolatmenetben. Valami nem oké. Hiba csúszott kristálytiszta logikánkba. De ha az a célunk, hogy bebizonyítsuk, hogy Szókratész mozdony, akkor minden rendben van, főleg, ha olyanoknak magyarázunk, akik szerint Szókratész mozdony. 
by Pintér Bence

 Korábban még nagyon bizakodó és támogató volt a Facebookkal kapcsolatban, de mostanra gyakorlatilag akárhányszor felmegyek, mindig felkúrom az agyam. Az emberek többsége egyszerűen ostobaságokra használja - ami pl nem feltétlen rossz - de nem szabad túlzásba vinni. A kalóz nyelv beállítása például egész poén, vagy mondjuk hogy heti egy faszságot kiraksz, hogy xy egy zacskóba zárt mókus, vagy hogy épp ki a leghülyébb az osztályban, vagy ilyesmi.
Erre még azt mondom, hogy oké. De amikor napi szinten teleszarja valaki az én üzenőfalam is, na azt már nem tudom tolerálni. Igaziból van egy sor ilyen dolog, amiből csináltam is egy listát. A legbosszantóbbak között akkor is a felesleges alkalmazások vannak.
Tehát a lista (nem feltétlen ilyen sorrendben, de igaziból mindegy ha egyiket se szabad!)

#1 - NE SZARD TELE A PUBLIC WALL-T!
#2 - Ha bejelölsz, akkor utcán is köszönsz!
#3 - Nem küldesz szíveket a falamra, mert úgy sem küldök vissza.
#4 - Ha nem bökök vissza, nem teszed szóvá, mert amúgy is egy faszság az egész
#5 - Nem küldesz üzeneteket privátban minden nap, hogy mikor van a bandátok koncertje
#6 - Semmi szükségem rá, hogy összehasonlítsam az app eredményeimet a haverokéval, mert leszarom.
#7 - Gifts.
#8 - Nem érdekel hogy infóórád van, hogy nagyon fáradt vagy, hogy megjött a kaja, amit 5 perce rendeltél - amit szintén megosztottál velünk.
#9 - Nem veszek részt nyereményjátékban és nem kívánok iPhone 4-et nyerni, mert már 5-öt nyertem.
#10 - Ha nem ismersz, nem jelölsz be! (Ha egy buliban egyszer találkoztunk/egy évfolyamra jártunk 5 éve, akkor nem ismersz)

A posztot Julian Smith 25 things I hate about Facebook videójával zárnám..