Az Oakley gondot egyet és csináltak egy videót Chase Hawkal. A végeredmény magáért beszél.

 A múlt héten már volt róla videó, hogy a hollandok miként járnak dolgozni. Nekünk már csak egy feladatunk van: leutánozni őket! 
A lenti kis reklám a magyar média ismert egyéniségeivel próbál harcolni azért, hogy az emberek rájöjjenek: igen is jó bringával közlekedni, és mindemellett persze környezetbarát is.
Bringára fel! Aki teheti az így menjen munkába/suliba!

via CycleChic

 Ma Zabunál találtam facebookon ezt a videót és lefagytam tőle. Kurva durva bazz! Ha itthon csak fele ennyien mennének reggel melóba bringával már régen visszatörlesztettük volna az IMF hiteleket a megspórolt benzinpénzből. Aztán csodálkoznak hogy jól élnek a hollandok...

 Na ez de beteg már :D Amúgy ilyen mintákat simán ki lehetne találni, amik ilyen spéci nyomot hagynak a betonon. Simán lehetne felirat is, vagy kígyó minta, vagy akármi. Ha még riáloznék akkor tuti olyan kéne, hogy BEKAPHATOD, és ha valaki beszólna hogy mit ugrálok a ház előtt, akkor csak simán kétszer körbetekerném a házat.
Meg lenne a tekerős bringa, amin meg ilyen szívecskés van, azzal meg járnék Barátnőzni :D

 Pár napja látott napvilágot a Schwinn-Csepel új terve, a Strin Bike. Az alap elgondolás az volt, hogy a lánc helyett valami más megoldással oldják meg a meghajtást, és most végre sikerült, és a sok évi finomítás után itt a végeredmény.

Az alap elgondolás a winchesterek elnyűhetetlen mechanikájából jött és kis csinosítás, csiszolgatás után bemutatták a kész bringát is. Az egésznek a lényege, hogy a meghajtást egyszerre két oldalon, húrokkal oldják meg. A legnagyobb előnye a dolognak, hogy a váltást így fokozatmentesen is meg lehet oldani, így még könnyeben tudjuk kedvünkre igazítani az erőeloszlást.
A tervezők azt ígérik, hogy ezzel a megoldással akár tovább is bírhatják az alaktrészek, és mivel nem a szokványos fém a fémen technikán alapul, ezért nem kell olajban úsztatni a gépet - ezzel is egy gonddal kevesebb.
A bringa szerelése is egyszerű, mivel a hajtás függetlenített a keréktől, így a hátsó kereket - csak úgy mint eddig - egy mozdulattal kivehetjük ha épp gond adódik vele. 
Mivel rengeteg videó van a bringa minden funkciójának a bemutatásához, ezért ezeket a tovább mögé raktam.

 Megdöbbentő vagy érdekes nem is tudom, a lényeg hogy mostanában egyre több régi, hagyományos magyar márka jön vissza - aminek ugye csak örülni lehet. Legutóbb, amire felfigyeltem, azok talán a Pannónia motorok voltak, de most itt vannak újra a Csepel Bringák is.

Korábban Schwinn-Csepel néven mentek a bringák, de az idei Bike Expo-n bemutatkozott önálló márkaként a Csepel is. Az első bringák elég erősek lettek és most már egy limitált szérián dolgozik a banda.

Engem nagy boldogsággal tölt el, hogy végre magyar márkák is jelennek meg, főleg hogy minőségi termékekkel, amiknek a világpiacon is van helyük -  és nevük is. Van még egy másik ismert bringa márkánk is a Magellan. Talán pár éve volt nekik igazán nagy sikerük, de a mai napig viszik őket, mint a cukrot - főleg azért mert olcsó és elég jó minőségű.
Ha minden jól megy akkor az új Csepel bringák évente egy új, frissített bringával jelentkeznek majd. Képek a tovább után.

via Mash

 Ma nagyon nyugis napom volt. Senki nem zargatott reggel, szóval nyugisan aludtam egészen 10-ig. Mariannal álmodtam. Kurva nagy milf az a nő.. o_O
Reggeli, aztán mentem le segíteni apunak. Fasza rendet vágtunk a garázsban. Már nagyon ráfért, mert gyakorlatilag annyi hely volt, hogy a bringámat még be tudtam tolni.
A délutáni progi hesszelés és bringa szerelés volt - mert hogy tegnap hazafelé Nikitől kilyukadt a kerekem.
Már a bringára is ráfért a rendbe rakás, mert szegény már két éve nem látott olajat. Most rendesen szétszedtem - még a monot is kiszedtem, szóval lényegében teljesen szétszedtem.
Nagyon durván néz ki ha teljesen szét van kapva. Csapágyak is szét, fékek, egyszóval tényleg minden.
Most úgy gurul mint az álom. Fékek belőve, párhuzamba állítva a felnivel, bovdenek belőve, megolajozva. Fékkarok belőve, kormány meghúzva, stucni beállítva. Minden klappol.
Holnap megyek is egy próbakört :) 

 Mindig is érdekeltek az ilyen dolgok, főleg mivel én is foglalkoztam ilyennel - még ha nem is ilyen szinten. Akármikor elmennék egy ilyen műhelybe, ahol megvan a megfelelő felszerelés a minőségi munkához.
Nem ez a lényeg hanem:

Pár arc úgy gondolta, hogy mivel mostanság menő az egyedi építésű bringák hajtása, ezért kéne egy párat összerakni a népnek némi lóvéért cserébe. A legtöbb két kerekűjük bringa, de ez a lenti itt épp motor, vagy pontosabban dongó. Ez valahol fél úton van a motor és a bringa között, vagy méginkább a bringára hajaz.

Elég hangulatosak a kecajok, bár az látszik, hogy ugyan a szakértelem megvan a fém megmunkáláshoz, de a szakmai tapasztalat hiányzik. A villanyak túlzottan töndött, és ilyen súlyhoz elég gyengécske, ami késöbb még problémás lehet. A tank is kicsit kilóg a robosztusságával, ám ez talán még nem olyan nagy baj. Legalább karakteres a gép tőle.
Az első és hátsó kerék mérete zseniális. Értékelendő, hogy még ilyen apróságokkal is odafigyeltek a motor másolásra.
A váltó pedál viszont elég gagyi. Azon még érződik a sufni feeling. 

Mindezek ellenére azt mondthatom, hogy aki tőlük vesz motorokat/bringákat az biztosan egyedi kerékpárt tarthat a lába között. Az áraikról sajna nem tudok semmit. De akit ezt vigasztal, annak mondom, hogy én is vállalok hasonlót megfelelő anyagi kárpótlásért cserébe. Kettő már nekem is itt áll a garázsban.

Zárásként itt a tesztvideó a gépről:

via CYD

 Kegyetlenül kurva mód szarrá áztam. Szóval egy mondatot nem tudok arról írni, hogy mi volt Ágiéknál, mert oda már el se értem.
Az elején még úgy voltam vele, hogy "áh, bringáztam én már esőben.." de nem ilyenben.. Mikor elindultam még nagyon magabiztos voltam. Vettem fel esőkabátot, sőt még egy váltó polót is tettem el, hátha elázok egy picit. 
Az első öt eprc után úgy gondoltam, hogy picit vizes vagyok, de semmi baj, majd Nikinél megszárítkozok pár perc alatt. 
A 10 perc után tudatosult bennem, hogy nem lesz elég pár perc arra hogy megszárítkozzak, de még itt se aggódtam.
15 perc után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy szarrá áztam és kizárt dolog hogy megszáradok. 
A helyzet csak rosszabbodott. A kabátom kezdet átázni, annak ellenére hogy francia hegymászó kabát - elvileg - és ami mégis a felszinén maradt, az meg szépen lecsorgott a nadrágomba. Ez azt eredményezte, hogy kellemes 15 fokos viz csordogált be a fenekem két fele közé. Igazán nagyszerű érzés, főleg ha néha még szél is fúj mellé...
A nadrágom az amúgy teljesen vizes volt. Nem úgy hogy vizes, hanem konkrétan olyan állapotban volt, mintha egy lavór vízbe merítették volna..
A csukjámról a víz a szemembe csöpögött, néha pedig hátracsapta a szél. Ilyenkor megtelt vizzel, legalábbis esett bele, és mikor visszafordítottam, akkor a fejemre burult...

Hazafelé már minden mindegy alapon jöttem. Csukja nékül, át mindenen, mert már mindegy volt. Még a Széchényi téri fürdőparadicsomon is átgurultam, és nem éreztem belőle semmit. Tényleg nem. Legalábbis a vízből nem, csak a nyomást éreztem. 

Itthon apu szinte kiröhögött. Ahogy hazaértem rögtön vetkőzés. A farmerom kékre festette a lábam, a piros cipőm megfogta a zoknim, a polóm is vizes volt, annak ellenére, hogy volt rajtam pulcsi is, sőt az esőkabát. Az alsógatyém is kajakra egy víz volt. Mondjuk a "csordogálós" rész után nem is csoda.

Szóval ha bringázni támad kedvetek, akkor előre szólok, hogy esőben ne tegyétek.