A múlt hét elég húzós volt, mert annyi meló szakadt a nyakamba hirtelen, hogy nem is nagyon tudtam, hogy miként fogok elkészülni.
Végre kész. Pont.

Nem tudom, hogy mennyit írtam eddig Jánosról, a lényeg, hogy ha eddig nem írtam volna, akkor most mondom, hogy János a macskám és kurva jó fej. Mint a gazdája. Mindamellett rossz is. 
Gondolkoztam azon, hogy Alfiehoz hasonló módon majd írok róla blogot, de az már nem lenne izgi, na meg ugye mivel a jelenlegi blogjaimra sincs időm mostanság ezért ez már alapból halva született ötlet. 

János amúgy nagyon helyes. Csupa fekete az egész macska és amellett hogy kurva jó fej, még kurva rossz is. Igaziból szinten minden jelzője mellé oda lehet illeszteni ezt a szót. 
Természetesen egész nap program van vele. Megy a parti.

Először persze el sem tudtam volna képzelni, hogy én macskát tartsak a lakásban, de mivel először szoktatni kellett hozzánk addig a konyhában leledzett. A terv persze az volt, hogy majd miután megszokott minket megy ki az udvarra, mivel a macska az kinti állat, és nem lakik lakásban. 
Persze közbe hideg is lett, meg hát úgy megszerettük, hogy nem volt szívünk kirakni a hidegbe. 
Szóval jelenleg a macska bent van és ott rosszalkodik. Amúgy egész kulturált, nem szarik be, nem hord szét mindent. Mondjuk a telefon kábel kifejezetten a kedvencei közé tartozik. 

Este is nagyon nyugis. Egy darabig megy, jön, mászik, kúszik, támad, de ahogy látja, hogy már fekvés idő van, akkor elnyugszik és lekucorodik mellém és elkezd zörögni. (Persze néha este partizni támad kedve, de csak ritkán :))

 A legújabb Bond film az utóbbi években elég kérdéses volt, mivel nem volt rá meg a megfelelő támogatás, és persze amíg ez nem volt meg, addig semmi más sem. 
Most viszont kezd összeállni a dolog, és már lehet tudni részleteket a folytatás történetéről is, illetve a szereplőkről.

Judy Dench és Daniel Craig nyilván fix szereplője az új történetnek, de úgy néz ki, hogy mellettük Javier Brdem, Naomi Harris, Bérénice Marlohne, Ben Whishaw, Ralph Fiennes és Alber Finney is meg fog jelenni.
Az új szereplők mellé egészen új történet jön. Semmilyen kapcsolatban nem lesz a mostani film a korábbiakkal. Olyannyira, hogy nem is Ian Fleming regény alapján készül, hanem egy teljesen új történetet mutat be. 
Röviden összefoglalva: az MI6 bajban van és M-et a múltja kísérti, így nem hagyatkozhat másra, mint Bondra. Természetesen itt morális kérdések is felmerülnek. Bond meddig hajlandó elmenni M-ért, stb..

Az írók azt mondják, hogy a mostani történet sok meglepő fordulatot fog hozni és a drámával igyekeznek majd mahinálni a filmben.
A korábbi pletykákkal ellentétben a film teljes költségvetést kapott, nem nyirbálták meg. Természetesen a film ismét a világ több pontján játszódik majd, így Londonban, Skóciában, Shanghaiban, és Isztanbulban.

További nagy kérdés, hogy ki fogja megkapni a film zenéjét. Adele a nagy esélyes (meglepő módon), de őt meg egészségi állapota gátolhatja ebben. A kérdés már csak az, hogy a szükséges műtét után még időben munkába tudna-e állni a művésznő.

A film 2012 október végén lesz a mozikban külföldön. Itthon meg persze kérdés :)

 Mindig is elcsodálkoztam azokon az embereken, akiknek tetoválásaik vannak. Nem azért mert micsoda dolog ez, vagy ilyesmi, hanem hogy milyen bátrak. (A deviza hitelesek mellett ugyebár.) 
Aki viszont egyszer magára varrat valamit az biztosan maradandó élményt kap. Kérdés, hogy 60-70-80 évesen hogy fog majd kinézni, vagy épp még akkor is büszkén viseli-e majd. 

A sablon körök lefutása után nem maradt más hátra, mint a művészek dicsérete, akik elkövették ezeket a csodálatos műalkotásokat. 
Aki pedig ilyen szépen összeszedte ezeket a portrékat, az nem más mint Mázas Anna.
A tovább után pedig még egy csomó kép.

A Way back home videót eddig nálam semmi nem tudta űberelni, de valljuk be, azért sok szép lány a naplementében hangulatos zenére azért igen közel állt hozzá. Egy kis niplslippel simán verte volna Danny-t.

Már jó ideje nem voltam itt, de gondoltam, most egy picit visszatérek a régi gyökereimhez és újra írok nektek valamit. A dolog apropója főleg az, hogy a Google Reader végre új külsőt kapott és végre újra használható lett. 
Fénykoromban odáig jutottam, hogy annyi feed volt már a Readerben, hogy egyszerűen szenvedés volt használni, mert folyamatosan fagyott és nem volt hajlandó együttműködni velem a cél érdekében.

Most viszont végre megkapta a többi Google cucchoz hasonló kinézetet és végre nem akad, nem bajlódik, nincs vele gond. Már nagyon ideje volt, mert ha nem is közvetlenül-e miatt, de közvetetten biztosan hozzájárult ahhoz, hogy elhanyagoltam a blogot.

Menet közben találtam más finomságot is. Aki valaha is élt tumblr-en az tudja, hogy a posztolás ugyan egyszerűbb, mint akárhol máshol, de pont ezért mindig ott van az a tényező is, hogy nem elég gyors. Hogy miért nem még gyorsabb, és hogy miért kell még mindig azt a lassú tumblr-s felületet használni.

Természetesen voltak már eddig is csodálatos bővítmények mindenféle böngészőhöz, amivel lehetett posztolni, de semmi értelmük nem volt, mivel csak azt tudták csinálni, hogy kidobtak egy adott linket a tumblr blogra arról a siteról, vagy dologról, amit épp meg akartunk osztani.
Hát mi ez, ha nem pont a blogger lét meggyalázása. Tartalom értelem nélkül, csak egy linkkel, ami elnavigálja az olvasót egy másik oldalra. Nem is értem, hogy az ilyen bővítmények kitalálói mit éreztek, amikor ezeket létrehozták.

Nade! Most végre itt egy rendes cucc, amit mindenki kedvére használhat és gyönyörködhet a funkciókban örömkönnyektől küzdve. A Cortex egy nagyon egyszerű kis program, ami csöndben beépül a böngészőbe és egy kattintásra elő is jön. Nagy előnye a többi kiterjesztéssel ellentétben, hogy nem kell a könyvjelzősáv felé mászkálni az egérrel, vagy jobb klikk után az almenük útvesztőjéből előszedni, elég csak akárhol a weblapon egy másodpercig lenyomva tartani az egeret (mozdulatlanul) és máris feljön a helyes kis köröcske, amiről bárhova posztolhatunk ha úri kedvünk úgy tartja.  

A legszebb az egészben, hogy minden funkció egy helyen van. Egyszerre tudja kezelni a Facebook-ot, a Tumblr-t, Twitter-t és persze közvetlenül a haveroknak is oszthatunk meg vele tartalmat. Ja és nem utolsó sorban rögtön menthetünk is vele oldalakat későbbi olvasásra az Instapaper segítségével.

Csodálatos varázslat ez, nem más. Az egyetlen hiányossága az, hogy egyelőre nem tud több Twitter illetve Tumblr accot kezelni. Ez mondjuk a normál halandó emberek számára nem akkora probléma, mert hát mi a francnak egy embernek 5 twitter és 8 tumblr, de hát van aki meg hiányolja. 
Ja és sajna csak Chrome és Rockmelt alatt muzsikál (talán Safari is) de ez nem lehet hiba, mivel úgy is mindenki ezt használja.
Lényeg a lényeg, hogy aki érez magában egy kis önkritikát, és tisztában van vele, hogy mindent megosztana mindenhol, vagy csak éppen mindig túl sok mindent tart érdekesnek, de nincs ideje elolvasni, annak most itt a lehetőség, hogy ezt megoldja.

Az ég áldjon benneteket.

We R so web2! 

Azt hiszem bátran kimondhatjuk, mindenkit megrázott a hír, hogy a világ (egyik) vezető vállalatának vezetője meghalt. Ezt nem is kívánom vitatni, azt viszont már inkább, hogy mégis miért sír az egész világ, miért halnak a népek és kinek fog ő hiányozni igazán..?
Tudom, tudom, halottról csak jót vagy semmit, de én nem is magát Steve Jobsot akarom most becsmérelni, vagy megjegyzéseket tenni rá, hanem a társadalomra, hogy hogy viselkedik, miután meghalt.

A napján is mindenki irogatta ki facebookra, meg a többi oldalra, hogy meghalt Steve Jobs, mi lesz most velünk. Hát kérdem velünk nem lesz semmi! A legviccesebb az egészben, hogy évközben meg persze megy a trollkodás, hogy nekem aztán nem kéne iPhone, meg iPad, meg te köcsög miller vagy, meg stb, és akkor ilyenkor mikor meg ez történik, akkor a sok nyomorék geci meg sírjunk együtt, én is de sajnálom, többé már nem lesz a világ olyan, mint volt, stb...

Az egésznek az alapja valahol biztosan az emberek megfelelés vágya. Nyilván az ember azt teszi, amit a közösség igényel. Ha mindenki apple buzi, akkor én is az leszek, hogy ne verjenek szarrá. Ha mindenki Windows buzi, akkor szidom az apple-t, az ubuntut, a mindent, ami nem Windows. Ennek utána logikus, hogy mikor tényleg kezd itthon is menő lenni az apple - mert az emberek rájöttek, hogy hiába szidják a sok millert, az ő termékeik amellett, hogy drágák, még jók is - akkor mint egy szolidaritás képpen mindenki sajnálja Steve Jobs-ot.

A másik dolog, ami miatt picit nem értem ezt az egész dolgot, az az hogy "mi lesz most velünk nélküle?". Mint ahogy oly sok vállalatban, az applenél sem azért dolgozik annyi ember, hogy mind Jobs kívánságait lesse. Ez egy hierarchikus rendszer, aminek a tetején tényleg ő állt, de ez nem egyenlő azzal, hogy mindent ő talált ki. Nyilván ha kijön egy termék, azért ő lesz a felelős, mert ő jóváhagyta, így ha szar, akkor valahol ő is hibás érte, de pont ennyire van köze akkor is hozzá, ha jó a termék.
De! A programokat nem ő írja, a telefont nyilván nem ő tervezi (maximum van neki beleszólása), a boltban nem ő árulja, ésígytovább.

Minden mozdony fütyül, Szókratész fütyül, tehát Szókratész mozdony. Ajjaj, baj van. Valami nem stimmel a gondolatmenetben. Se Jobs, se Szókratész nem mozdony, és nem is ő az apple hajtómotorja. Az egész apple, a több százezer dolgozójával és allválalkozójával együtt képes arra, amire. 
A dolog megy majd tovább, és jövőre majd valaki más fogja azt mondani az iPhone 5/4g/4gs-re hogy mehet a boltba/nem mehet a boltba.

Más! Szégyenteljesen találtam, hogy az apple oldalán a halált követően megjelent egy link, ami arra buzdított minket, hogy írjuk magvas gondolatokat egy mailre. Ez megint egy kurva nagy marketing fogás volt, ami csak és egyedül arra szolgált, hogy számszerűsíteni lehessen, mennyien is érzik magukénak Jobsot, és hányan írnak szomorú gondolatokat. 
Nyilván senki nem fogja elolvasni azokat a leveleket, de ha belépnek abba a postafiókba, akkor ki lehet majd jelenteni, hogy ma is érkezett 10 000 db mail. Vagy majd lehet belőle szemezgetni egy megemlékező füzetecskéhez, vagy a filmhez, amihez a Sony már meg is vette a jogokat. (Megjegyzem, ez is megérne egy bejegyzést, hogy vajon ki a döntőbíró abban, hogy egy tegnap meghalt ember életét meg lehet-e ma filmesíteni?)

Én személyesen nem ismertem Steve Jobsot - azt hiszem a többségünk így van vele - pont ezért nem is kívánom azt mondani, hogy hiányozni fog, vagy hogy mi lesz velünk nélküle. Ez is majd egy olyan esemény lesz, ami a Kisalföld hátuljában jelenik majd meg: x éve - ezen a napon halt meg Steve Jobs.
Mindazonáltal el kell ismerni, hogy tehetséges volt és jó szakember. A sok Windows buzi nyilván nem tudja, hogy ha Jobs nem találja fel a grafikus oprendszert, akkor Bill Gates nem tudja azt ellopni sem.  

Nyugodj békében.

Romantikus film, a filmvilág jelenlegi talán két leginkább manipulatív főszereplőjével és még tényleg azt vártuk, hogy majd jó lesz? A film bizony jó lett. Romantikus filmnek egész kiválló, film-filmnek viszont siralmas.

Az emebr alapvetően általában cél nélkül ül le romantikus filmet nézni, mivel pontosan tudja már hogy mi lesz a vége. Az első olyan film, ami nem happy end volt, talán a 500 days of Summer volt, de végső soron annak se lett drámai vége, mert hiszen jött a várva várt Ősz.
Justin Timberlake az évek során a cuki kis előadóból férfivá lett, ami persze ahhoz vezet, hogy az eddigi 13-18-as rajongó korosztályt sikerült kitolni egészen a 30-as hölgyekig.
Mila Kunis pedig Mila Kunis és akkor is minden faszi odaág lenne érte, ha 10 évvel idősebb lenne. Igzaiból rá nem lehet konkrét példát mondani, hogy miért és milyen korosztály nézi. Egy fasza csaj és pont. Mindenki dugná szereti.

A filmben a legnagyobb csel az volt, hogy nem simán kliséket alkalmaztak, hanem fordított kliséket. Ennek az a lényege, hogy pár percig még el is lehet hinni, hogy most akkor ez nem egy olyan szokásos amerikai film, amiben a végén összejönnek. Aztán másfél órával később rájössz, hogy de, ez pontosan egy olyan filmt. 
A vége már csak vigyázat spoiler hab volt az egészre, mikor egy flashmobon kéri meg a kezét, ja nem nem kéri meg, mert az ma már nem menő.

Justin Timberlake amúgy szerintem tehetséges, Mila Kunis meg eyecandy. Végső soron kaptunk egy tökéletes vasárnapi filmet (ott basztam el, hogy még csak szombat van), amit pont meg lehet nézni a kedvenc barátnőnkel és lehet röhögni a szex poénokon, ami ugye senki nem csinál - vagy csak tagadja. 

Az egyetlen szereplő, akin sokat és jókat lehetett röhögni az Woody Harrelson volt. A buzi simán megy neki. Mondjuk a színészi tehetségéről már a Zombieland-ben tudomást szerezhettünk. A filmben egyébként megjelenik Richard Jenkins is, aki itt is hozza a formáját. 

Összeségében kaptunk egy normálisnak nevezhető romantikus filmet, ami nálam továbbra se elég 4/10-nél többre. 

Kereken 3 napja, 23-án érkezett meg az új csoda. Már 6 éve nem volt semmi mozgolódás Fogarasi László körül, de most végre megtört a jég és azt kell mondanom, hogy aki eddig szerette, az most imádni fogja. 
Más oldalakon olvasott kritikák után azt kell mondanom, hogy nem értem, hogy  mi a fasznak ír az kritikát, aki rüheli? és miért hivatkozik közben objektivitásra? miért bírálják. Szerintem a korábbi sikereket ötvözve az új ötletekkel együtt sikerült ilyen jól a mostani lemez.
Rengeteg ismerős dallam csendül fel, de lényegében egy teljesen új világot kaptunk. A jól megszokott stílus már az első (intro) számban is ott van. Tökéletesen idézi a Before You Snap végső pár másodpercét, az ominózus monológot istenről. (És talán nem véletlen van egy After the Snap szám is az albumon..)

Aztán hirtelen nagy ugrás jön és egy sokkal pörgősebb számot kapunk. Elsőre még ez is lassúnak tűnhet, de végül teljesen kinyílik és odabaszós ütemeket ken az orrunk alá Yonderboi.
Aki arra a szörnyűségre vetemedne, hogy laptopon hallgassa doboz hangon, annak most mondom, hogy ne tegye. Én is úgy kezdtem, de egy normális fülessel (és/vagy hangcuccal) olyan dolgokat lehet kicsikarni belőle, hogy az embernek beleborsódzik a háta.

Azt viszont szerintem egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a mostani album sokkal érettebb, mint a többi. Régi motoros Yonderboi hallgatóként bátran mondhatom, hogy a játékos és néhol bohókás, szerelmes(?) Yonderboi picit eltűnt, és most itt van helyette egy érettebb, komolyabb Fogarsi László. 
Ez természetesen nekünk csak jobb, de legrosszabb esetben is csak más, de rossznak semmiképpen nem mondható.
Mondom én ezt objektívan, holott tudjuk, hogy a zene elég szubjektív dolog.. Ízlések és pofonok, de erősítés érkezett, az biztos.

A lemezről tudni való, hogy a német Charlotte Brandival készítette közösen, pontosabban ő volt a hölgy, aki sok számot felénekelt, és beszéddel töltött meg. A mostani albumra több női hang került, mint egyébként:

Vannak olyan absztrakt hangulatok, amelyeket csak instrumentális zenével lehet kifejezni, de vannak olyan dalok is, ahol nagyon fontos, hogy legyen emberi hang és szöveg. Megfigyeléseim alapján a nők hajlamosak mást kommunikálni a szavaikkal, mint ami a valós mondandójuk. Szerettem volna egy női nézőpontú albumot készíteni, az viszont egyszerűen nem lett volna hiteles, ha minden szót én adok az énekesnő szájába. Ezért volt szükséges, hogy Charlotte társszerzője legyen egyes daloknak a Passive Controlon.

Viszont az még kérdéses, hogy lesz-e turné a mostani lemezből.

"Őszintén szólva a turnézás mindig kizökkent egy-két évre és nehéz utána visszatalálni a megkezdett zenei anyagokhoz. Elég csábítónak tűnik, hogy most megtörjem az eddig kialakult mintát és egyből nekiálljak egy új lemeznek"

Annak persze nagyon örülünk, hogy rögtön a mostani lemez után, már a következőn jár az esze, de én azért csak elmennék egy koncertre. 

Végszóként annyit tudok mondani, hogy kaptunk egy olyan albumot, amin rengeteg a hidegrázós zene és azon kevés szám is, ami nem ilyen, az meg simán kurva jó.
Tessék venni, tölteni, ami tetszik. 

1. Sustainable Development
2. I Am CGI (hallgasd!)
3. She Complains
4. Roast Pigeon
5. Paint Hunting On The Wall
6. Brighter Than Anything
7. Mono De Oro
8. Synchronicity
9. Inexhaustible Well
10. Come On Progeny
11. After The Snap

Na nem abból a fajta deszkából, amire elsőre gondolna az ember. A deszkások most biztos sírnak, hogy hogy lehet ilyen szívtelenséget elkövetni, de az is biztos, hogy minden vérbeli deszkás garázsában/szobájában van egy-két kettétört, leélt, tönkrement deszka, amiből ők is alkothatnak ilyet. 
Akinek csak tetszik a dolog, de nincs alapanyag, az a Deckstool honlapjáról rendelhet is ilyet. (kb 200 dolcsitól indulnak)
Képek még a tovább után.