Kereken 3 napja, 23-án érkezett meg az új csoda. Már 6 éve nem volt semmi mozgolódás Fogarasi László körül, de most végre megtört a jég és azt kell mondanom, hogy aki eddig szerette, az most imádni fogja. 
Más oldalakon olvasott kritikák után azt kell mondanom, hogy nem értem, hogy  mi a fasznak ír az kritikát, aki rüheli? és miért hivatkozik közben objektivitásra? miért bírálják. Szerintem a korábbi sikereket ötvözve az új ötletekkel együtt sikerült ilyen jól a mostani lemez.
Rengeteg ismerős dallam csendül fel, de lényegében egy teljesen új világot kaptunk. A jól megszokott stílus már az első (intro) számban is ott van. Tökéletesen idézi a Before You Snap végső pár másodpercét, az ominózus monológot istenről. (És talán nem véletlen van egy After the Snap szám is az albumon..)

Aztán hirtelen nagy ugrás jön és egy sokkal pörgősebb számot kapunk. Elsőre még ez is lassúnak tűnhet, de végül teljesen kinyílik és odabaszós ütemeket ken az orrunk alá Yonderboi.
Aki arra a szörnyűségre vetemedne, hogy laptopon hallgassa doboz hangon, annak most mondom, hogy ne tegye. Én is úgy kezdtem, de egy normális fülessel (és/vagy hangcuccal) olyan dolgokat lehet kicsikarni belőle, hogy az embernek beleborsódzik a háta.

Azt viszont szerintem egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a mostani album sokkal érettebb, mint a többi. Régi motoros Yonderboi hallgatóként bátran mondhatom, hogy a játékos és néhol bohókás, szerelmes(?) Yonderboi picit eltűnt, és most itt van helyette egy érettebb, komolyabb Fogarsi László. 
Ez természetesen nekünk csak jobb, de legrosszabb esetben is csak más, de rossznak semmiképpen nem mondható.
Mondom én ezt objektívan, holott tudjuk, hogy a zene elég szubjektív dolog.. Ízlések és pofonok, de erősítés érkezett, az biztos.

A lemezről tudni való, hogy a német Charlotte Brandival készítette közösen, pontosabban ő volt a hölgy, aki sok számot felénekelt, és beszéddel töltött meg. A mostani albumra több női hang került, mint egyébként:

Vannak olyan absztrakt hangulatok, amelyeket csak instrumentális zenével lehet kifejezni, de vannak olyan dalok is, ahol nagyon fontos, hogy legyen emberi hang és szöveg. Megfigyeléseim alapján a nők hajlamosak mást kommunikálni a szavaikkal, mint ami a valós mondandójuk. Szerettem volna egy női nézőpontú albumot készíteni, az viszont egyszerűen nem lett volna hiteles, ha minden szót én adok az énekesnő szájába. Ezért volt szükséges, hogy Charlotte társszerzője legyen egyes daloknak a Passive Controlon.

Viszont az még kérdéses, hogy lesz-e turné a mostani lemezből.

"Őszintén szólva a turnézás mindig kizökkent egy-két évre és nehéz utána visszatalálni a megkezdett zenei anyagokhoz. Elég csábítónak tűnik, hogy most megtörjem az eddig kialakult mintát és egyből nekiálljak egy új lemeznek"

Annak persze nagyon örülünk, hogy rögtön a mostani lemez után, már a következőn jár az esze, de én azért csak elmennék egy koncertre. 

Végszóként annyit tudok mondani, hogy kaptunk egy olyan albumot, amin rengeteg a hidegrázós zene és azon kevés szám is, ami nem ilyen, az meg simán kurva jó.
Tessék venni, tölteni, ami tetszik. 

1. Sustainable Development
2. I Am CGI (hallgasd!)
3. She Complains
4. Roast Pigeon
5. Paint Hunting On The Wall
6. Brighter Than Anything
7. Mono De Oro
8. Synchronicity
9. Inexhaustible Well
10. Come On Progeny
11. After The Snap

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.