Már jó ideje nem voltam itt, de gondoltam, most egy picit visszatérek a régi gyökereimhez és újra írok nektek valamit. A dolog apropója főleg az, hogy a Google Reader végre új külsőt kapott és végre újra használható lett. 
Fénykoromban odáig jutottam, hogy annyi feed volt már a Readerben, hogy egyszerűen szenvedés volt használni, mert folyamatosan fagyott és nem volt hajlandó együttműködni velem a cél érdekében.

Most viszont végre megkapta a többi Google cucchoz hasonló kinézetet és végre nem akad, nem bajlódik, nincs vele gond. Már nagyon ideje volt, mert ha nem is közvetlenül-e miatt, de közvetetten biztosan hozzájárult ahhoz, hogy elhanyagoltam a blogot.

Menet közben találtam más finomságot is. Aki valaha is élt tumblr-en az tudja, hogy a posztolás ugyan egyszerűbb, mint akárhol máshol, de pont ezért mindig ott van az a tényező is, hogy nem elég gyors. Hogy miért nem még gyorsabb, és hogy miért kell még mindig azt a lassú tumblr-s felületet használni.

Természetesen voltak már eddig is csodálatos bővítmények mindenféle böngészőhöz, amivel lehetett posztolni, de semmi értelmük nem volt, mivel csak azt tudták csinálni, hogy kidobtak egy adott linket a tumblr blogra arról a siteról, vagy dologról, amit épp meg akartunk osztani.
Hát mi ez, ha nem pont a blogger lét meggyalázása. Tartalom értelem nélkül, csak egy linkkel, ami elnavigálja az olvasót egy másik oldalra. Nem is értem, hogy az ilyen bővítmények kitalálói mit éreztek, amikor ezeket létrehozták.

Nade! Most végre itt egy rendes cucc, amit mindenki kedvére használhat és gyönyörködhet a funkciókban örömkönnyektől küzdve. A Cortex egy nagyon egyszerű kis program, ami csöndben beépül a böngészőbe és egy kattintásra elő is jön. Nagy előnye a többi kiterjesztéssel ellentétben, hogy nem kell a könyvjelzősáv felé mászkálni az egérrel, vagy jobb klikk után az almenük útvesztőjéből előszedni, elég csak akárhol a weblapon egy másodpercig lenyomva tartani az egeret (mozdulatlanul) és máris feljön a helyes kis köröcske, amiről bárhova posztolhatunk ha úri kedvünk úgy tartja.  

A legszebb az egészben, hogy minden funkció egy helyen van. Egyszerre tudja kezelni a Facebook-ot, a Tumblr-t, Twitter-t és persze közvetlenül a haveroknak is oszthatunk meg vele tartalmat. Ja és nem utolsó sorban rögtön menthetünk is vele oldalakat későbbi olvasásra az Instapaper segítségével.

Csodálatos varázslat ez, nem más. Az egyetlen hiányossága az, hogy egyelőre nem tud több Twitter illetve Tumblr accot kezelni. Ez mondjuk a normál halandó emberek számára nem akkora probléma, mert hát mi a francnak egy embernek 5 twitter és 8 tumblr, de hát van aki meg hiányolja. 
Ja és sajna csak Chrome és Rockmelt alatt muzsikál (talán Safari is) de ez nem lehet hiba, mivel úgy is mindenki ezt használja.
Lényeg a lényeg, hogy aki érez magában egy kis önkritikát, és tisztában van vele, hogy mindent megosztana mindenhol, vagy csak éppen mindig túl sok mindent tart érdekesnek, de nincs ideje elolvasni, annak most itt a lehetőség, hogy ezt megoldja.

Az ég áldjon benneteket.

We R so web2! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.