Nincs is másra szükség, mint egy pár csepp festékre és egy slow-motion kamerára. Az eredmény csodaszép. De azt hiszem magáért beszél. Tessék a playre nyomni!

 Azt hiszem megtaláltam az egyetlen olyan ajándékot, aminek van némi értelme Valentin napra. Egy ilyen sütinek szerintem mindenki nagyon örülne. Egyrészt mert nagyon finom, másrészt meg mert rendkívül jól is néz ki. Aki az elkészítésre is kíváncsi, az kattoljon a továbbra és dobjon egy lájkot. 
A receptet Szandrának köszönjük. Nagyon.

 Nem is tudom mi volt az első Bond film, amit életemben láttam.. Azt hiszem talán a halj meg máskor. Hozzám elég későn ért el ez a Bond láz - és azóta se lett jobb a helyzet.
Sokszor volt már, hogy Bond pack leszed, aztán akkor majd én jól megnézem és művelődök, de semmi nem lett belőle.
Megint elkanyarodtam a témától. A lényeg az lett volna, hogy még ha nem is vagyok nagy Bond fan, de a kocsijai azért bejönnek. A tovább után egy összesítés arról, hogy James barátunk milyen szekereket hajtott az elmúlt években.

 Pár napja szóltak, hogy lesz valami nagy frasangi buli a volt sulimban. Gondoltam, mi sem lehetne nagyobb poén annál, mint hogy a kis pöcsösökkel beöltözve bulizzon az ember. Hamar rá kellett jönnöm, hogy még az is nagyobb buli lett volna, ha itthon porszívózok.

5-től 8-ig volt a nagy party, de én már 6:10-kor leléptem, mert annyira nem ment a dolog..
Az alap koncepció az volt, hogy majd jön egy pár haver és akkor az majd mekkora poén lesz, hogy mi beöltözünk. Hát nem volt nagy poén. Rajtam kívül csak lányok öltöztek be, ők is csak kurvának. Jelezném, hogy ez volt az egyetlen poén a szövegben, és ez se a sajátom.

Viszont találkoztam egy csomó régi tanárral, meg pár régi sulistárssal. A tanárok ilyenkor nagyon jófejek persze - van amelyik tényleg, és van amelyik csak úgy csinál. A legviccesebb az egészben az volt, hogy olyan tanárok is odajöttek hozzám, akik a büdös életben soha nem tanítottak, és még csak a nevemet se tudhatják. Mégis úgy jöttek oda, mintha puszi haverok lennénk még Vietnámból. 

Sok ember úgy jött oda hozzám, mint akit ezer éve ismernek, nekem viszont lövésem sem volt arról, hogy kik ők. Ilyenkor jön jól az "üveges szem, derűs mosoly". Volt akinek még puszit is adtam és hozzátettem, hogy de rég találkoztunk. Ez mondjuk valahol helytálló, mivel én arra sem emlékszem, hogy egyáltalán valaha találkoztunk volna.

Az én jelmezem nemes egyszerűséggel dr. House volt. Az egyetlen árulkodó jel arról, hogy nem oda tartozom, csak annyi volt, hogy 5-6 évvel idősebb voltam mindenkinél és egy bottal járkáltam. 
A sánta köcsög imidzsemen kicsit javított, amikor kitettem egy dr. Gergory House névtáblát, de összeségében ez se tett a buli partiarcává.

Amúgy megdöbbentő volt figyelni a kis tiniket. A csajok úgy néztek ki, mintha most jöttek volna valami pornó expóról. Már az ötödikes csajok között is volt olyan, aki alapozó, rúzs és kihúzott szem kombóval támadott. 
Elkurvult a világ!
A srácok meg simán kurva lazák voltak. Hosszú haj, butazene, villanygitár. Amelyik meg nem, az meg emós tektonik félisten, meg ilyesmik. Fura volt.

A buli amúgy rendkívül színvonalas volt. Mint kiderült, volt 200Ft belépő - kaptam is pecsétet a kezemre. Volt holdacska, halacska, répa, napocska, meg ilyen faszságok. Én egy nyulat választottam, azt remélve, hogy ez most olyan mint a Mátrixban.. Kövesd a fehér nyulat..

A hülye picsa "kemény vagyok" Évanéni (igen, egybe) azért most is ott volt...

 Most már lehet síelni is a tengeren. Pontosabban a hullámokon. Have fun ;)

via 

 Itt az első traier a várva várt First Class-hoz. Megmondom őszintén, hogy nem sokat vártam ettől a filmtől, de a treiler alapján már bizakodó vagyok. 

 Pár napja kijött az új Duke Nukem trailer. Első nézés után elég vegyes érzelmek fogtak el. 12 év fejlesztés után én többet vártam volna egy kicsit. Nyilván rengeteg gond volt a játékkal, de ha már az elmúlt pár évben átvette egy cég, akkor már azt reméltem, hogy ennyi idő alatt gatyába rázzák egy picit. Ehhez képest a grafika mintha 5-6 évvel ezelőtti lenne. Nem tudom, hogy ez most mi akar lenni..
A játéknak már csak az eszmei értéke is kurva nagy, csúnya lenne, ha a 12 évig készült utolsó (?) verzió tiporná porba a játék renoméját..
De itt a trailer, tessék nézni és bírálni!

Másfeleől meg: lehet hogy pont emiatt lesz olyan retro a játékélmény? 

 Estére dukál valami zene azoknak, akik már álmosak, de még nem akarnak aludni. Hát tessék! Itt van! Egy kis pörgős, vidám ritmus azoknak, akik fent lesznek egy darabig.
A zenét pedig Flórának köszönjük ;)

 Nem Micimackó barátjára gondoltam. A lenti szilikonos fülest egy Sung-Ching Chang nevű fazon tervezte. A kiválló hangminőség mellett a megjelenés is fontos volt számára, ezért tette csodaszép fa burkolatba a technikát. 
A fülesek különlegessége, hogy a jobb fül vezetéken még egy kis mikrofon is helyet kapott, illetve egy forgató potmétert, amitvel a hangerőt szabályozhatjuk, illetve a bejövő hívásokat fogadhatjuk vagy épp utasíthatjuk el.
A tovább után még képek a fülesről és a dizájnról.

 Már nagyon régóta érett egy ilyen bejegyzés, mert egyszerűen nem tudtam már magamban tartani, azt a mérhetetlen sok faszságot, amit órán tanulunk.
Félre értés ne essék, én nagyon szeretem az irodalmat, de attól falra tudok mászni, mikor semmiben magyarázunk bele semmit. És ezzel természetesen nem az író munkáját szeretném lebecsülni, de egyszerűen a mai műelemzők hülyék! Pont!

A mai magyaróra anyaga József Attila Óda című verse volt. József Attilának volt elég baja, szóval tudott elég kacifántos verseket írni, ez tény. De a most következő sorban szereplő gondolatokra biztosan nem vetemedett. 
Aki elolvasná a verset is, az a tovább után megteheti.

József Attila égbekiáltó "költői eszközeit" most nem firtatom, azt hiszem minden költőt megillet az a szabadság, hogy azt írjon, amit csak szeretne.
Ezzel ellentétben rengeteg olyan dolgot is tanulunk, amit következtetések következtében vonunk le feltétles módban. 
Az első felettébb ambivalens - csak hogy ne csak én tanuljak hülye szavakat - dolog az volt, hogy a költő hirtelen felindulásból írta a verset. Ez hangzott el először, majd 2 - azaz kettő - sorral lejjebb az órai vázlat így folytatódik: "a vers felépítése azt engedi feltételezni, hogy a költő már régóta tervezte a verset".
Na akkor most hogy is van ez? Hirtelen felindulásból már régóta tervezte? Vagy régóta tervezte, aztán hirtelen mégse írta meg, hanem csak lassan megfontoltan? Mindegy is; menjünk tovább.

Az olyan gondolatokra se térek ki, amik alapból klisésen - ez az új kedvenc szavam - vagy csak szimplán kegyetlen csöpögősen hangzanak.
Megtudtuk azt is, hogy a második szakaszban a szerelmi vallomás ódaiságát az oximoronok sűrítésével oldja meg a költő. Ezek után nyilvánvalóan következtethetünk arra az ellentétekből - pardon bocsánat, elbasztam; oximoronokból - hogy a szerelem tulajdonképpen egy univerzális érzelem, mivel nem csak a költőnek fontos, hanem az egész világnak.

A negyedik részbe gyönyörű anaforikus - jelzem, hogy a spell check már az oximoront se bírta, nem hogy az anaforikust - sorokkal kezdhetünk bele.
Itt megjelenik az eres keze a kedvesének, ami elvisz minket a biologikumig. A testet pedig patológia szakértelemmel mutatja be. Ez már csak azért is hülyeség, mert egy élő embert jobb esetben nem a patológus vizsgál. Kis nekrofil humor..?
Ez már egyenes utalás - nyilván mindenki észrevette - a naturalizmusra és a szakrális képekre. 
Innen kanyarodunk át az 5. szakaszra.

A sejtek szintjéről hirtelen máshova keveredünk. Itt utalásokat találhatunk a Mária himnuszokra, illetve a teremtés misztériumára. (Spell check fatal error..)

Innentől kezdve már nem is merek mondatokban fogalmazni, mert úgy is teljesen felesleges lenne.. Már csak sorolom, hogy mik vannak a füzetemben.
- öntudatlan örökkévalóság
- létezés állandósága
- a remény csak egy álom
- el vagyunk veszve, nem lehet menekülni
- asszony = születés/halál

Egy pár szót azért mégis ejtenék a vers utolsó szakaszáról, a codáról - zárótétel, te kis butus.
Ebben a részben tűnnek el azok a feszültségek, amik soha nem is voltak a versben. Egyértelműen észrevehető lesz az is, hogy a vers innentől kezdve egy dal jellegű, egyszerű formába megy át.
A költő eljut a szürke valóságba, ám itt tudatosul benne, hogy a szeretet, amire oly rég óta vágyik, csak egy álom volt szintén.

Én itt már valami szúróeszközt keresgélek a padban, hogy véget vessek a szenvedésnek, de persze nincs semmi. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért kell egy szép (?) versbe ennyi ostobaságot és őrültséget belemesélni. Miért nem lehet konkrét tényekkel dolgozni - azzal, ami le van benne írva.

A tovább előtt még egyszer szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy nem az írókkal van a bajom. Egyszerűen az oktatást érzem felettébb ambivalensnek.