Nekem már jó. Hát nektek?

 Amint láthatjátok, beraktam a bal oldalra egy kis fülecskét, amivel talán könnyebb lesz navigálni az oldalon. 
Az egész lényege az, hogy sokszor vissza kell ugrani a kezdőlapra, és ilyenkor mindig fel kell görgetni a lap tetejére, stb..
A kis fülecskével most gyorsabban lehet a kezdőlapra ugrani. A kezdőlap mellé bekerült egy twitter, illetve egy rss gomb is, azoknak akik eddig nem fedézték volna ezeket fel. 
Érdemes ugye rss-en olvasni és érdemes twitteren is követni, mert az alblogokról ott kaphattok friss infót.

A kis ikonok sora még biztosan bővülni fog facebookkal, illetve pár más extra szolgáltatással.

 Ma átállítottam a windows sémámat erre a tégi wondows95/98-asra. Az alap ötlet még Csabitól jött korábban, mert így jóval gyorsabb a rendszer, és tovább is bírja az aksi.
Először féltem egy kicsit, hogy nem fog tetszeni, de egyszerűen annyira oldschool, és annyira komolyan néz ki a windows7 tálca ilyen szürkében, hogy simán poén így használni.

Ennyi volt a mai geek rovat!

 Ma voltunk mamánál ebédelni és előkerültek régi fényképek. Egészen régiek is voltak köztük, még olyanok is, amin az ő nagymamája szerepelt.
Egészen meghatódtunk, és persze voltak olyan képek is, amin csak nevetni tudtunk. A legtöbb kép talán a 70-80-as évekből volt. 
Nekem, mint mai gyereknek talán a divat volt a legfurcsább. Mindenki a feltűzdelt hajkoronájával, az egyen-divatos kabátok, és a bajszos palik mindenhol. Nagyon durva volt.

El is határoztam, hogy egyszer majd beszkennelem őket és akkor talán még szépíteni is lehet rajta egy picit, mert a képek többsége már vesztett egy kicsit a színéből. Mama is biztos örülne ha előhívatnék neki pár feljavított képet.

 Vagy inkább a kongresszus épületét. Több nap alatt, több ezer kártyából. Szóljatok, ha kész ;)

 Ma végre befejeztem az ötödik évadot is. Már jó pár hete vége lett a sorozatnak, de csak most értem oda, hogy megnézzem az összes részt. Talán jobb is volt így egyben, mert így nem kellett az izgi részek között heteket várni. Az érek másik oldala, hogy szeptemberig várhatunk az újabb részekre.

A tovább után egy kis spoileres kibeszélő arról, hogy milyen is volt ez az évad - még rögtön a friss emlékekkel.

 Ma át kellett mennem orvoshoz, mert apunak el kellet hozni a leleteit, csak ő nem ért rá, és mivel csak négyig vannak, ezért enyém volt a megtiszteltetés.
Azt már korábban kifejtettem bővebben, hogy tulajdonképpen én az emberek miatt nem szeretek dokihoz járni, legalábbis eddig tudtam hogy utálok a gyerekorvoshoz járni, de most már azt is tudom, hogy a rendes dokihoz is utálok.
Már egy jó ideje át vagyok jelentve a rendes dokihoz, mert gyerekdokinál csak 19 éves korig lehet ugye, de még nem voltam a rendesnél azóta.

Az ember azt gondolná, hogy a rendes orvosi rendelőbe nem lehet nagy baja az embernek, mivel ott már érett felnőttek vannak, akik tudnak kulturáltan üldögélni egy székben és kussban kivárni a sorukat.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: NEM KÉPESEK ERRE!

A mai rendelésen hála istennek nem voltak sokan, de ez is épp elég volt. A legrosszabb az az egészben, hogy a mi rendelőnk az idősek otthona alatt van, szóval ha Piroska néni leeszi magát, és később észreveszi, akkor már rohan is le, hogy neki rákja van, mert bőrelváltozást talált.
A normál emberek meg órákat várnak egy sima antibiotikumra, ami annyi lenne, hogy "Sóhajtson egyet! Köszönöm. Ez lesz a gyógyszer, napi 2*2-t bevenni. Viszlát!". De nem. 

Itt a fő problémát, mint mondtam, az idősek jelentik. Nem tudják mikor van rendelés, nem tudják hogy be kell jelentkezni az oltásokra, és a legrosszabb az egészben, hogy nincs kivel beszélgetniük, és ezért ilyenkor, mikor más közegbe kerülnek, úgy jár a szájuk, mint a kacsa segge.

Nekem volt szerencsém megtudni, hogy a mellettem ülő néni például influenza oltásért van itt, mert tegnap este hallotta a tévében, hogy jövő héten már itt a járvány. Persze már tegnap este le akart jönni, de este 7-kor már nem volt doki. Mondtam is neki, hogy ez azért micsoda pofátlanság, nem? Mikor kéne, akkor nincs orvos, aztán holnap meg itt a h1n1.

A másik néni oltást kapott és a kardigánja alá benyomta a kis vattapamacsot ami a(z) - amúgy sem - vérző sebre van. A következő pillanatban arra lett figyelmes a váró, hogy a néni saját magát tapogatja és kétségbeesetten keres valamit. Biztosan a fiatalságát nem találta.
Mint végül kiderült, a vatta pamacsot kereste - a nem vérző kezére - mert neki az kell. Szóval pár másik öregasszony nekiállt vattapamacsot keresni a rendelőbe. 
Én meg nem segítettem, mert egyrészt semmi közöm hozzájuk, és még ha le se akarnék öreg nénis, (nem)véres pamacsokat fogdozni.

Ennyi volt a mai kibeszélőshow. Induljon a fal..