Ma át kellett mennem orvoshoz, mert apunak el kellet hozni a leleteit, csak ő nem ért rá, és mivel csak négyig vannak, ezért enyém volt a megtiszteltetés.
Azt már korábban kifejtettem bővebben, hogy tulajdonképpen én az emberek miatt nem szeretek dokihoz járni, legalábbis eddig tudtam hogy utálok a gyerekorvoshoz járni, de most már azt is tudom, hogy a rendes dokihoz is utálok.
Már egy jó ideje át vagyok jelentve a rendes dokihoz, mert gyerekdokinál csak 19 éves korig lehet ugye, de még nem voltam a rendesnél azóta.

Az ember azt gondolná, hogy a rendes orvosi rendelőbe nem lehet nagy baja az embernek, mivel ott már érett felnőttek vannak, akik tudnak kulturáltan üldögélni egy székben és kussban kivárni a sorukat.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: NEM KÉPESEK ERRE!

A mai rendelésen hála istennek nem voltak sokan, de ez is épp elég volt. A legrosszabb az az egészben, hogy a mi rendelőnk az idősek otthona alatt van, szóval ha Piroska néni leeszi magát, és később észreveszi, akkor már rohan is le, hogy neki rákja van, mert bőrelváltozást talált.
A normál emberek meg órákat várnak egy sima antibiotikumra, ami annyi lenne, hogy "Sóhajtson egyet! Köszönöm. Ez lesz a gyógyszer, napi 2*2-t bevenni. Viszlát!". De nem. 

Itt a fő problémát, mint mondtam, az idősek jelentik. Nem tudják mikor van rendelés, nem tudják hogy be kell jelentkezni az oltásokra, és a legrosszabb az egészben, hogy nincs kivel beszélgetniük, és ezért ilyenkor, mikor más közegbe kerülnek, úgy jár a szájuk, mint a kacsa segge.

Nekem volt szerencsém megtudni, hogy a mellettem ülő néni például influenza oltásért van itt, mert tegnap este hallotta a tévében, hogy jövő héten már itt a járvány. Persze már tegnap este le akart jönni, de este 7-kor már nem volt doki. Mondtam is neki, hogy ez azért micsoda pofátlanság, nem? Mikor kéne, akkor nincs orvos, aztán holnap meg itt a h1n1.

A másik néni oltást kapott és a kardigánja alá benyomta a kis vattapamacsot ami a(z) - amúgy sem - vérző sebre van. A következő pillanatban arra lett figyelmes a váró, hogy a néni saját magát tapogatja és kétségbeesetten keres valamit. Biztosan a fiatalságát nem találta.
Mint végül kiderült, a vatta pamacsot kereste - a nem vérző kezére - mert neki az kell. Szóval pár másik öregasszony nekiállt vattapamacsot keresni a rendelőbe. 
Én meg nem segítettem, mert egyrészt semmi közöm hozzájuk, és még ha le se akarnék öreg nénis, (nem)véres pamacsokat fogdozni.

Ennyi volt a mai kibeszélőshow. Induljon a fal..

L“Nem jól vagyok, hanem kibaszott cefetül”
Na azért ennyire még nem durva a helyzet, de jól tettem, hogy megfogadtam Klau tanácsát :) Nem tudom lett e volna értelme ilyen állapotban bemenni suliba. Tegnap este még egész korrektül voltam, a fejfájásom is elmúlt, csak az orromat fújtam. Aztán ma reggel már nem volt ilyen vicces a helyzet. Láz, fejfájás újra, és arra ébredtem hogy 2 takaró alatt reszketek.
Most már megmaradok talán, csak kurva erőtlen vagyok. Megemeltem a sulitáskám, mert voltam dokinál és vittem ellenőrzőt, és elsőre nem tudtam megemelni. Pedig azért ennyire puding nem vagyok.
Meg az is fura, hogy nem tudom kifújni az orrom, néha meg csak vizfolyás szerüen megindul, és akkor meg megy a kapkodás, hogy gyorsan egy zsepit ide.
Ma írtunk volna matekból, de valahogy nem igazán érdekel. Tegnap még be akartam menni, de aztán a mai állapotomat nézve nem lett volna jó ötlet.
Kiváncsi vagyok, hogy a többi népek hogy bírják. Andi beteg, Norbi is, Sunnyról is úgy hírlik, most már én is, esetleg valami újabb fejlemény..?
A végén még Balázsnak lesz igaza a Legenda vagyok filmmel.. :S
Igyexem azért irogatni, de leginkább csak azért jövök ide, hogy töltsek még teát, amit dexter nézés közbe megiszok. Már a 4. évadnál járok. 6 rész maradt, remélem kitart holnapig..
Na meg azért se jövök ide, mert megmagyarázhatatlan okból kifolyólag könnyezik a szemem a fénytől. A napfény egyszerűen kikészít, egyből sírok tőle, a monitortól meg szimplán fáj.
Na majd jövök, ha regenerálódott a szemem.