Gondolom már minden szakmabeli hallotta, hogy késő ősszel már jön az első bétája az új Windowsnak. 
Az első belső infók alapján az volt/lesz a cél az új oprendszerrel, hogy a felhasználók egyaránt jól tudják majd használni érintőképernyős eszközökön és a sima PC-ken is. 
Ez mondjuk szerintem alapból nem annyira sikeres, mert a két eszköz teljesen más, de majd meglátjuk, hogy a fiúknak mit sikerült összehozni.

Felröppentek már olyan pletykák is, hogy a rendszer majd megjegyzi, hogy miket használunk és egy idő után, okosodva, azokat az ikonokat, csempéket dobja be elénk nagyobb méretben, amiket valószínűleg használni fogunk.

Aki még nem látta volna az új Windows felületet, annak most hoztam egy videót is. Elmondják benne azt is, hogy egyfajta sorozatként, részenként mutatnak majd be benne újításokat, amin keresztül a vásárló közönség megismerheti az új rendszert, mire piacra kerül.

A videón jól látszik, hogy az új felület leginkább a Windows phone 7-re hasonlít. Én amúgy azt gondolom, hogy nagyon bátorságra vall, hogy az eddig jól megszokott tálcás rendszert most lecserélik egy teljesen más elgondolásra, mivel az új rendszert nem csak a mai fiatalok fogják használni, hanem az idősebbeknek is el kell vele boldogulni. Vagyis ez lenne a lényeg, gondolom én.
Viszont az is látszik a videón, hogy némely helyeken viszont megmaradt a régi, jól megszokott, tálcás verzió. Ez talán arra utalhat, hogy kitaláltak egy jó dizájt és egy használható felületet a dologhoz, ami kiválóan működött telefonokon, de volt egy-két problémás rész, ahol kénytelenek voltak megtartani a tálcát?
Csak remélni tudom, hogy az újabb részekben majd kiderül, hogy ezek még csak a teszt verziók és a véglegesben valami okosabb megoldás lesz.

Várjuk az új videókat, és persze várjuk az első teszt verziót is.
ui.: azért arra kíváncsi leszek, hogy mikor jelennek majd meg otthon is az asztal méretű touchscreen-ek, amiken csak huzigálni kell a sok információt egyszerre. 

 Julian Smith videója volt eddig talán a legjobb ilyen téren, de most itt van egy másik videó is. Gondolom ha végignézitek, akkor ti is találtok majd olyan ismerőst, aki pontosan illik a képbe. Én majdnem minden embertípushoz tudtam rendelni valakit. 
Aki ilyenre is vetemedne az a Facebookon ha lájkolj az oldalukat, akkor ott az ismerősei között tud is szétosztani ilyen díjakat. Have fun ;)

 Pár éve még a legmenőbb játék a GTA Vice City volt - pontosabban, a mai napig az a legmenőbb jaték - de akkor a grafika még nagyon gyerekcipőben járt. Akkor azt mondtam, hogy kb 10-15 éve és olyan lesz, mintha filmet néznénk. És tessék! Lassan ide érünk. A múltkori Halo trailer és most meg ez. 
Az unokáim el se fogják hinni, hogy a PacMan egy élvezhető játék volt.. Gyakorlatilag még max 5 év és tényleg úgy fog kinézni a dolog, mint egy film.

A napokban pont erről beszéltünk amúgy a többi kockával, hogy a mai lövöldözős játékok már gyakorlatilag azért szarok, mert egyszerűen baszol a történetre és csak nézelődsz. "De jó ez a fa" - mondta Patrik a Crysis 2-re. És tényleg így van. Egyszerűen annyira tökéletes és látványos a grafika, hogy az embert már nem is érdekli, hogy szemből szedik, sőt mép külön örül neki, mert akkor legalább még egyszer körbenézhet a pályán.
Nézzétek a trailert gameplayt és kaparjátok össze az állatok!

 Gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy miért is kell valakinek egy ilyen eszköz. Mint ahogy az is teljesen logikus, hogy ez nem egy vicc. Az ilyen USB csipeszekre azért van szükség, hogy ha esetleg hirtelen annyi információ áramlana a világból a buksinkba teregetés közben, akkor se legyen semmi gond. Nincs más dolgunk, mint egy laza kézmozdulattal bedugni a laptopba a csipeszt, ami a kezünk érintéséből átszippantja az adatokat a memóriába, ahonnan aztán a gépre továbbíthatjuk. 

Természetesen a chip-csipesz rendkívül hasznos más alkalmakkor is. Ha például a délutáni futás közben a mellbimbónkra csíptetjük (értelem szerűen a jobbra), akkor az aktuális megtett útvonalat, lépésszámot, pulzust, és időt is méri. Hazaérve pedig felcsíptethetjük vele az izzadt pólónkat.

További előnye, hogy ha kettőt rendelünk, akkor rögtön nem kapunk mellé semmit. Köszönöm a figyelmet.

 Gerely hívta fel a figyelmemet eme nagyszerű dologra. Gondolom már mindenkivel előfordult, hogy elkérték a címét valahol és aztán meg csak úgy záporoztak a spamok a mappába. A másik verzió az, amikor csak egyszerűen nem akarjuk felfedni a valós, privát mail címünket és inkább használnánk valami mást, csak hogy ne találjanak meg minket akárhol.

Az ilyen eshetőségekre jön jól az MPP által kínált eldobható mail. Nincs más dolgod, mint megadni, hogy mi legyen a mail (proba@mpp.hu), hogy meddig legyen érvényes (meg is lehet hosszabbítani, ha épp úgy kell) illetve, hogy melyik mailre legyen átirányítva az esetlegesen érkező sok szemét.
Így nem kell kiadni a saját mailed és ha valami mégis jönne, akkor rögtön látod. Ha pedig kezdenek szaporodni a Spam-ek, akkor csak megsemmisíted a mail akkot.
Egyszerű és nagyszerű. Köszönjük Gerely :)

Aki kipróbálná az ide kattintson ;)

 Nem szokásom ennyire kiakadni, de ma ezt is sikerült elérni. Pár hónapja még kellett valami CD/DVD író program és nagy sietségemben az Ashampoo Burning room letöltését sikerült eszközölni. Elsőre nagyon tetszett meg minden. Tényleg tök használható. 
Pár nap után azonban feldobta, hogy biza nekem lejárt a free licensz és most azonnal vegyem meg, vagy ha most megadom a mailcímem, akkor további 30 napig használhatom ingyenesen.
Magam sem értem, hogy miért, de megadtam a címem, remélve, hogy most eljő a kánaán és pucér tájkurvák nőnek majd a földből is, csak azért, mert én megadtam a mailcímem, hogy boldogok legyenek.
Ezzel ellentétben az történt, hogy nem lett jó az online regisztráció. Lényeg a lényeg, hogy megadtam a címem de a progit mégse tudtam használni. 
Nem nagyon vergődtem rajta, gyorsan szedtem le egy másikat és már ment is az égetés.

Másnap megjött az első mail az Ashampoo cégtől mindenféle kedvezményekre felhívva a figyelmem.
Először még fel se tűnt, hogy mi történik velem, csak pár nappal később. Ezek a szemetek naponta meg akarják velem vetetni ugyan azt a szar.
A legszebb az egészben, hogy napról napra jobbak az ajánlatok. A mailbombák lényege szerintem náluk az, hogy az ember már tehetetlenségében veszi meg tőlük a szoftver, vagy én nem tudom.
Mindenesetre, ha elég sokáig bírom a végén még ők fizetnek nekem.

Szóval szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy NE ADJÁTOK MEG SOHA A MAIL CÍMETEKET ILYEN CÉLRA! 

 Ma az egyik órán, kivételesen lényegtelen, hogy melyiken, egy összeállítást néztünk. Az első dolog, ami eszembe jutott, az az volt, hogy miért is jut eszébe valakinek egy olyan műsorvezetőt berakni egy műsorba, akiről szinte biztosan lehet tudni előre, hogy mindenki utálni fogja.

Ilyen például a Neo FM-nél az István Dani. Nem tudom miért, de én nagyon rühelem. Ahogy beszél, ahogy affektál, vagy éppen ahogy csak levegőt vagy, vagy csak azt mondja, hogy jó napot. Egyszerűen utálom és kész.
Ettől függetlenül persze még lehet jó ember, meg biztos az is, és szívesen elbeszélgetnék vele egy kávé mellett, hogy kiderüljön így van-e, de attól a rádióba még utálom.
Ez tipikusan egy olyan kérdés, ami már valahol egy lerágott csont, de mégis mindig elkövetik ezt a hibát.
Ha valaki nem ért valamihez, akkor nem kell rábízni. Ilyen volt a fotózásunk is. Nem hímkurvának álltam, csak kellett a tablóra is valami.
Ott is rögtön az volt, hogy "akkor most egy kis mosoly" és persze mindenki magára erőltette a kis mosolyt, aminek az lett a vége, hogy a banda 2/3-a tök hülyén nézett ki.
Valakinek jól állt, de a legtöbb ember az vagy teli szájból mosolyog, vagy egyáltalán nem. Na és ezek az emberek tök hülyén néztek ki.

Szóval itt szeretnélek titeket megkérni, hogy ha egyszer úgy adódik, hogy műsort vezessetek, vagy ti legyetek a felelősek azért, hogy ki kerül oda, akkor kérlek, hogy jól döntsetek.
 

 Lehet, hogy csak én vagyok nagyon hülye és kötözködős, de most szeretnék felvázolni egy esetet, és mondjátok meg ti, hogy most akkor hogy is van ez.

Nálunk a tankönyvbefizetés rendszerint úgy zajlik, hogy tavasszal megkapjuk az új tankönyvek listáját, amiről ki tudjuk válogatni, hogy akkor most mind kell nekünk, vagy csak a fele kell, vagy fele nem kell, vagy nem is kell egy se. 
Hozzáteszem, hogy az is hülyeség, hogy megkérdezik, hogy kell-e, mert miért ne kellene? Ha kis tesónak megvan, vagy a nyolcadunokatestvéremnek, akkor is kelleni fog, mert nyilván ő már kitöltötte. De ettől függetlenül, ez akár még logikus is lehet, hogy megkérdezik, hogy kell-e. Nem ez a lényeg. Az sokkal inkább fontosabb, hogy milyen könyveket rendelünk, de erre majd inkább a végén térek ki.

Megvan a lista, be is jelölök mindent, hogy ez is kell, meg az is kell, stb. Pár héttel/hónappal később megkapom a listát a tankönyvek árával együtt. Ezen például legyen egy 2341 sorszámú angol tankönyv 1300Ft.
Ki is van adva, hogy meddig kell befizetni. Ez rendszerint augusztus eleje szokott lenni.

Majd kb. augusztus 20-25 körül mehetünk átvenni a kért tankönyveket, amihez csatolnak egy számlát. Értelem szerűen, aki nem fizetett, az egy könyvet se kap, max egy lebaszást, hogy miért nem fizetett eddig, és hogy fürge malac vágtában, most rögtön menjen el befizetni.
Aki fizetett az a tankönyvek mellé kap egy elszámoló számlát - mint azt már említettem - amelyen szerepel az iskola teljes neve, címe, elérhetősége illetve szerepel rajta a diák elérhetősége/neve is.

A számlán fel van tüntetve a 2341 sorszámú - tehát ténylegesen ugyan az a tankönyv - angol könyv, a már leegyeztetett 1300Ft-os áron. A számlát mindkét fél aláírja és mindketten - iskola és diák - kapnak belőle egy példányt.

Itt jön a csavar. Mikor már azt hitted, hogy minden rendben, akkor sulikezdés után kb 1 hónappal szólnak, hogy "bocsi, de többe kerül a tankönyv" és felszólítanak még +400Ft befizetésére. 
Ez abban az esetben nem lenne gond, hogy ha már a számla is erre a névértékre lenne kiállítva, mert azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a májusi rendelés és az augusztus végi szállítás között lehet árdifferencia. De ekkor se lenne semmi gond, mert akkor azt mondják, hogy bocsi, 400-al több, rajta van a számlán is, két héten belül be kéne hozni, ha kell a könyv. Ha nem kell, akkor írunk egy másik számlát, amin nincs rajta a tankönyv, és akkor megveszed onnan, ahonnan akarod és nincs harag.

Ehelyett leordítják a fejed, hogy hogy képzeled azt, hogy te nem hozod be az árát. Kérdem én: mégis milyen alapon kéne nekem behoznom azt a 400Ft-ot? Írásos szerződésünk van (számla aláírva), hogy én 1300Ft-os áron vásároltam meg azt a könyvet. Innentől kezdve engem nem érdekel, hogy két hónappal később mennyibe kerül, vagy hogy az épp aktuális tankönyvfelelős még 1 hónapot ült a pénzen és csak aztán utalta és közben mondjuk emelkedett a tankönyvár - mondjuk ezzel a 400Ft-tal.

Ezen a ponton jönne az, hogy a kollegina azt mondja az iskolaigazgatónak, hogy ezt elkurtuk (elkurtam), de nem kicsit; nagyon! Erre jobb esetben az igazgató azt mondja, hogy "na mennyi is az annyi? .. csak 5000Ft, akkor azt kifizetjük mi." Rosszabb esetben azt mondja, hogy "Maris, azt te basztad el, gazdálkodd ki az uzsipénzedből."
És persze természetesen ezt mondja, mert ugye nincs ennyi pénze az iskolának, de a Maris se hülye. Inkább azt mondja a gyerekeknek, hogy bocsi, de még 400Ft. A sok balga meg behozza. 

Félreértés ne essék, nem a 400Ft-on vagyok fennakadva. Csak ha most ezt végigvesszük egy 800 fős iskolán, akkor ez egy elég nagy összeg. Ha a példa nem tankönyvről szólna, hanem mondjuk ékszerről, és minden mögé odaírnánk még két nullát, akkor még jobb lenne a példa.

Természetesen ez egy kitalált történet, és bármilyen nemű egyezés a valósággal nem véletlen. Csókoltatom a tankönyvfelelőst.