A banda 2004-ben alakult és azta csak egyre nagyobbak lettek. 4 tagja Fyfe Dangerfield, MC Lord Magrão, Aristazabal Hawkes és Greig Stewart. Talán a Get Over It számukat ismerhetitek is páran, mivel ez 2008 márciusában nagy sikert aratott a toplistákon. Csak úgy, mint a Red című albumuk ugyan ebben a hónapban. 
Most pedig itt van az új albumuk, ami április 18-án jött, szóval még nagyon nagyon új.
A banda egyébként 3 nagy albumot jegyez, ugyan csak 3 EP-t és 9 Single-t. 
Tessék hallgatni és élvezkedni.

01. Walk The River 02. Vermillion 03. I Don't Feel Amazing Now 04. Ice Room 05. Tigers 06. Inside 07. I Must Be A Lover 08. Slow Train 09. Sometimes I Remember Wrong 10. The Basket 11. Dancing In The Devil's Shoes 12. Yesterday Is Dead Myspace Letöltés itt!

Aki pedig egy kis próbára vágyik az meghallgathatja őket a fenti myspace linken, vagy a tovább utáni videón.

 Nálunk állandó probléma, hogy soha semmi nem fér el a konyhában - mg úgy általában sehol máshol sem. Ha kinyitok egy fiókot, akkor is az fogad, hogy tele van mindenféle vacakkal, mert kell külön ilyen szedő, olyan szedő, 8 féle nagy kés, csontvágó olló, meg ilyen hülyeségek. Mondjuk a csontvágó ollót soha nem értettem, hogy mire való. Vagy hogy egyáltalán mire kell az embereknek, mivel évente mi kb. kétszer használjuk, de ennyi alkalomra meg bőven jó lenne egy nagy kés is, amivel az ember elkaszabolja a csirke hátát.

Mindenesetre itt van most ez az új szedő, amivel nem kell fiókokat megtölteni, elég csak egy és mégis mindenhez jó. Nem kell külön húsforgató csipesz, vagy saláta szedő, vagy akármilyen más szedő eszköz. Kés, kanál meg villa mindenhol van, nincs hát más dolgunk, mint ezek tetszőleges kombinációját belenyomni a gumi házba és már kezdődhet is a kajálás.
A tovább után még képek ;)

 Kint ülök a kertben és a madárcsicsergés mellé nincs más dolgom, mint ilyen videókat nézegetni. A két kis srác eszméletlenül durván nyomja a témát. A forgatáskor csak 12 évesek voltak. Asszem én is pont akkor hagytam abba a deszkázást, mert akkor burultam el úgy először igazán nagyon. 
A zene is pompás hozzá. Az hiszem a pompás az egyik kedvenc szavam lesz. Olyan francia szakácsos, nem? Tessék nézni a videót!

 Csodaszép videó. Pont.

 Az Ogilvy & Mather Bangalore ezekkel a plakátokkal próbálja egy kicsit felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a divatheteken több százezer forintért kelnek el a ruhák, addig van ahol, az egész falu rahatára nem kerül ennek a felébe se.

 Azt mondják, hogy gyerekkorban nagyon sok minden eldől, és hogy mélyen befolyásolja a gyermek fejlődését a fiatal korában bekövetkezett események láncolata.
Vajon tényleg így van? Vajon az én gyerekem is netfüggő lesz?
A képek alapján valahol nagyon groteszk az egész. Tessék a tovább mögé nézni.

 Erre az évre mindenki elfelejtette az iskolai kötelességeit. Én olyannyira, hogy még elő is vettem itthon a régi kis emlékeimet. Valahol szánalmas, hogy az ember egy táskában tartsa ezeket nem? Hát de. 
Pedig nekem minden emlékem egy táskában van. Imádom megőrizni mindent, ami valahogy kapcsolódik hozzám. Ez talán pont olyan hülyeség, mint hogy nem vagyok hajlandó kidobni cipőket. Ez inkább a nők hóbortja, de én egyszerűen annyira kötődök a cipőimhez, mint talán senki más.

Forest Gump is megmondta, hogy az emberről egy egész csomó dolgot elmond a cipője. Én hiszem azt, hogy ez így van. Nyilván az is sokat elmond, hogy koszos e vagy sem, de nem feltétlen ebből derül ki, hogy milyen is az ember, sokkal inkább a cipője kinézetéből. Az évek során arra jöttem rá, hogy pl aki Conveset hord, az nagyon menő akar lenni, csak épp nem sikerül neki. Csabi mentorom ezt úgy mondaná, hogy "wannabe".

Most ha végignézek a cipőimen egész sok kis történetem van róluk. 
Ott van pl. az Energies bohóccipőm. Imádtam azt a cipőmet. Az  volt az első olyan cipőm, amit drágán vettem. Régen elvből nem vettem volna cipőt 10000Ft fölött, de az a cipő egyszerűen annyira jó volt, hogy meg kellett vennem. Innentől kezdve, persze nem volt megállás. Jöttek a még drágább cipők. Mint valami rossz álom.

A másik kedvenc cipőm a Zarás tépőzáras szürke volt. Egész csomó dolgot megéltem abban a cipőben és szinte újra átélem őket, mikor újra felveszem néhanapján. Mintha a régi önmagam nézne vissza rám. 
Voltam benne mindenhol. Eső, hó, szél és semmi baja nem volt. Jelenleg már a 3. talp van rajta, mert szegényt már annyira elgyűrtem. 
Abban a cipőben jöttem össze Nikivel is. Abban a cipőben mentem el bringatúrákra. A Bakonyba, és még egy rakat más helyre. 

De ott van a kék magas szárú szintén Zarás cipőm is. Emlékszem még Somtammal mentünk Árkádba és ott láttam meg. Több mint egy hónapig spóroltam rá és még a barátaim is adtak bele pénzt. Azóta se volt olyan jó cipőm. Talán nem is lesz. 
A híres 16 lyukú cipő volt, amin még volt két tépőzár is. A kékje egészen fényes volt, de nem az a díszbuzis féle, hanem az a sejtelmesen fénylő. A fűzőlyukak nem kör alakúak voltak rajta, hanem hosszúkásak. Emlékszem mennyire szerelmes voltam belé. A mai napig. 
Ha akkor tudom, hogy ez lesz, tuti vettem volna még 4-et. 

Volt egy fehér noname cipőm is, amit igaziból az elején nem is szerettem. Sőt. Kifejezetten utáltam. Az idők során az egyik legkedvesebb lett belőle. Sajnos szegény annyit kapott a sorstól, hogy kilyukad az eleje. 

Itt van most épp előttem a piros cipőm. Nem simán piros, hanem A PIROS. Születésnapomra kaptam a barátaimtól, karöltve egy farmerrel. Valahol furán hangozhat, hogy az ember barátai ruhát adnak, mert ilyesmit általában, csak a családtól kap az ember. De bátran mondhatom, hogy az egyik legjobb születésnapi ajándékom volt. 

Volt egy cipőm, amit még a NewYorkerben vettem - aka divatbuzi bolt. Bőr volt és fekete. Az egész tornacipő fekete volt és csak egy fehér csík volt rajta. A végzetét pont a bőrszíne okozta. Mármint hogy bőr volt. Nem szerette a ragasztást és egy az egyben körben elvált. Pedig az a cipőm volt, a leginkább hasonlatos az Energieshez. 
A mai napig itt pihen a szekrényben, hogy majd akkor én azt megvarrom és majd jó lesz az még. 

Tulajdonképpen a szekrényem alja cipőkkel van tele. Na meg ugye a táskával, amiben az emlékeim vannak. Mint valami elbaszott rossz vicc. 
Ma este meghalt egy Komédiás.

 Este 11 tájékán arra kellett rájönnöm, hogy egyszerűen nem tudok térdkalácsot rajzolni. Ez már csak azért is felettébb kellemetlen, mivel feltétlenül szükséges lenne a rajzomra egy térdkalács. Vagyis egészen pontosan kettő.
Megoldás lehetne, hogy az adott személyt úgy rajzolom meg, mint akit térden lőttek és simán kihagyom a helyét, de mivel egy angyalt rajzolok, ezért kétlem, hogy ez járható úgy lenne.
És most hogy ránézek a rajzra, az is látszik, hogy a kézfeje csupán csak fele akkora mint kéne hogy legyen. 
Természetesen engem nem gátolhatnak meg ilyen apró kis problémák. És nem futamodok meg a feladat elől :)