Erre az évre mindenki elfelejtette az iskolai kötelességeit. Én olyannyira, hogy még elő is vettem itthon a régi kis emlékeimet. Valahol szánalmas, hogy az ember egy táskában tartsa ezeket nem? Hát de. 
Pedig nekem minden emlékem egy táskában van. Imádom megőrizni mindent, ami valahogy kapcsolódik hozzám. Ez talán pont olyan hülyeség, mint hogy nem vagyok hajlandó kidobni cipőket. Ez inkább a nők hóbortja, de én egyszerűen annyira kötődök a cipőimhez, mint talán senki más.

Forest Gump is megmondta, hogy az emberről egy egész csomó dolgot elmond a cipője. Én hiszem azt, hogy ez így van. Nyilván az is sokat elmond, hogy koszos e vagy sem, de nem feltétlen ebből derül ki, hogy milyen is az ember, sokkal inkább a cipője kinézetéből. Az évek során arra jöttem rá, hogy pl aki Conveset hord, az nagyon menő akar lenni, csak épp nem sikerül neki. Csabi mentorom ezt úgy mondaná, hogy "wannabe".

Most ha végignézek a cipőimen egész sok kis történetem van róluk. 
Ott van pl. az Energies bohóccipőm. Imádtam azt a cipőmet. Az  volt az első olyan cipőm, amit drágán vettem. Régen elvből nem vettem volna cipőt 10000Ft fölött, de az a cipő egyszerűen annyira jó volt, hogy meg kellett vennem. Innentől kezdve, persze nem volt megállás. Jöttek a még drágább cipők. Mint valami rossz álom.

A másik kedvenc cipőm a Zarás tépőzáras szürke volt. Egész csomó dolgot megéltem abban a cipőben és szinte újra átélem őket, mikor újra felveszem néhanapján. Mintha a régi önmagam nézne vissza rám. 
Voltam benne mindenhol. Eső, hó, szél és semmi baja nem volt. Jelenleg már a 3. talp van rajta, mert szegényt már annyira elgyűrtem. 
Abban a cipőben jöttem össze Nikivel is. Abban a cipőben mentem el bringatúrákra. A Bakonyba, és még egy rakat más helyre. 

De ott van a kék magas szárú szintén Zarás cipőm is. Emlékszem még Somtammal mentünk Árkádba és ott láttam meg. Több mint egy hónapig spóroltam rá és még a barátaim is adtak bele pénzt. Azóta se volt olyan jó cipőm. Talán nem is lesz. 
A híres 16 lyukú cipő volt, amin még volt két tépőzár is. A kékje egészen fényes volt, de nem az a díszbuzis féle, hanem az a sejtelmesen fénylő. A fűzőlyukak nem kör alakúak voltak rajta, hanem hosszúkásak. Emlékszem mennyire szerelmes voltam belé. A mai napig. 
Ha akkor tudom, hogy ez lesz, tuti vettem volna még 4-et. 

Volt egy fehér noname cipőm is, amit igaziból az elején nem is szerettem. Sőt. Kifejezetten utáltam. Az idők során az egyik legkedvesebb lett belőle. Sajnos szegény annyit kapott a sorstól, hogy kilyukad az eleje. 

Itt van most épp előttem a piros cipőm. Nem simán piros, hanem A PIROS. Születésnapomra kaptam a barátaimtól, karöltve egy farmerrel. Valahol furán hangozhat, hogy az ember barátai ruhát adnak, mert ilyesmit általában, csak a családtól kap az ember. De bátran mondhatom, hogy az egyik legjobb születésnapi ajándékom volt. 

Volt egy cipőm, amit még a NewYorkerben vettem - aka divatbuzi bolt. Bőr volt és fekete. Az egész tornacipő fekete volt és csak egy fehér csík volt rajta. A végzetét pont a bőrszíne okozta. Mármint hogy bőr volt. Nem szerette a ragasztást és egy az egyben körben elvált. Pedig az a cipőm volt, a leginkább hasonlatos az Energieshez. 
A mai napig itt pihen a szekrényben, hogy majd akkor én azt megvarrom és majd jó lesz az még. 

Tulajdonképpen a szekrényem alja cipőkkel van tele. Na meg ugye a táskával, amiben az emlékeim vannak. Mint valami elbaszott rossz vicc. 
Ma este meghalt egy Komédiás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.