A google féle verzió után itt a live. 

Azért a nagyi nagyon komoly a háttérben :D

 A napokban azért nem voltam, mert majdnem minden napra jutott valami dolog. Tegnap pl Beninek volt a születésnapja és oda voltunk hivatalosak. Gerynél mindig nagyon jók a bulik. Van nekik valami barátságos feelingjük. 
Meg főleg azért szeretek abba a bandába járni, mert egy teljesen más társaság jár oda. Nekünk ugye van egy erős magunk, ami mindig együtt van és néha tényleg jó kicsit más emberekkel is találkozni.

Volt pizzasütés, meg szalonnát is sütöttek páran a kertbe. Komoly volt. Niki mellett ott volt Bence és Nóri is, akiknek külön örültem, mert mindkettőjükkel lehet nyomatni a hülyeségeket. A tábortűznél is ment a baromkodás, meg aztán piálás közben is.

Sajnos korán el kellett jönnöm, mert ma 5:30 kor volt ébresztő, mert mentünk faterral melózni. Egyik munkatársánál kellett villanyt kötni. Nagyon menő házunk volt. Kint volt a puszta közepén, a szántók mellett, és már kezdtem azt hinni, hogy valami kis viskóba megyünk, amikor a fák mögül előtűnt a hodály nagy ház. Voltak lovak is meg minden. Nagyon kemény volt.

Most megyek és igyekszem itt is behozni a sok nap lemaradást :)

 Azt hiszem kár volt lelőnöm a poént rögtön a címben, de a reklám így is simán menő ;)

 Ma sikerült végre eljutnom a Terror házába, Budapestre. Egészen fura élmény volt. Már itt az elején szeretném kikötni, hogy aki még nem volt, annak el kell mennie.

Persze sokat mesélnek a második világháborúról meg 56-ról a nagyszülők, meg hallunk ezt-azt, meg ugye történelem, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy mi történet valójában.
Ahogy beléptünk az épületbe már rögtön nyomasztó zene fogadott minket, ami csak még jobban ráhangolt a bent lévő szörnyűségekre.

Nem kell megijedni, nem fognak véres lepedőket mutogatni, meg hullákat, meg ilyesmit. Semmi ilyen nem volt a kiállításon. Egyszerűen olyan információkat mondanak el, és olyan archív felvételeket mutatnak, ami abszolút felülmúlják minden halandó képzeletét. 
Az ember azt gondolná, hogy a kínzásnak is vannak határai és az emberi jóérzés is húz ennek egy határt. Hát el kell mondanom, nincsenek határai, és nem létezik határ. 

Rengeteg korabeli ruhát és "használati eszközt" láttunk. A legmegdöbbentőbbek talán mégis azok a tárgyak voltak, amelyek a foglyoktól maradtak meg. A cellák látványa is rögtön szóra bírta volna akármelyikünket.

Azt hiszem a mai látogatásunk után egészen máshogy fogok a történelemkönyvemre nézni, és egészen máshogy fogok nézni nagyapáinkra és dédnagyapáinkra is.
Aki teheti az feltétlen menjen el megnézni, mert az ilyen tudásanyag nélkül nem lehet felfogni azt, hogy mit élhettek át az emberek a világháborúktól kezdve a korai 60-as évekig.

A hivatalos honlapon megtaláltok mindent, ami csak kellhet.

 Hajrá ;)

 Olasz barátaink új, vidám köntösbe bújtatták a kedvenc eledelük. A fő témák a művészet, a dizájn, a táj, illetve az építészet volt. Persze nem vették ilyen vér komolyan és a gyerekeknek is megfelelő vidám és színes csomagolást kapott.
Külön előnye, hogy a már üres Nutellás üvegeket a későbbiekben pohárként is lehet használni. Nincs más dolgunk, mint az összes lurkót és/vagy nem lurkót az asztalhoz ültetni és egy pohárkészletre valót elfogyasztani. 
Nesze neked fogyókúra!

 Akkor ez most tulajdonképpen IronMan 4 vagy Hancock 2? Mindenesetre arcul nyomja.