Ma sikerült végre eljutnom a Terror házába, Budapestre. Egészen fura élmény volt. Már itt az elején szeretném kikötni, hogy aki még nem volt, annak el kell mennie.

Persze sokat mesélnek a második világháborúról meg 56-ról a nagyszülők, meg hallunk ezt-azt, meg ugye történelem, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy mi történet valójában.
Ahogy beléptünk az épületbe már rögtön nyomasztó zene fogadott minket, ami csak még jobban ráhangolt a bent lévő szörnyűségekre.

Nem kell megijedni, nem fognak véres lepedőket mutogatni, meg hullákat, meg ilyesmit. Semmi ilyen nem volt a kiállításon. Egyszerűen olyan információkat mondanak el, és olyan archív felvételeket mutatnak, ami abszolút felülmúlják minden halandó képzeletét. 
Az ember azt gondolná, hogy a kínzásnak is vannak határai és az emberi jóérzés is húz ennek egy határt. Hát el kell mondanom, nincsenek határai, és nem létezik határ. 

Rengeteg korabeli ruhát és "használati eszközt" láttunk. A legmegdöbbentőbbek talán mégis azok a tárgyak voltak, amelyek a foglyoktól maradtak meg. A cellák látványa is rögtön szóra bírta volna akármelyikünket.

Azt hiszem a mai látogatásunk után egészen máshogy fogok a történelemkönyvemre nézni, és egészen máshogy fogok nézni nagyapáinkra és dédnagyapáinkra is.
Aki teheti az feltétlen menjen el megnézni, mert az ilyen tudásanyag nélkül nem lehet felfogni azt, hogy mit élhettek át az emberek a világháborúktól kezdve a korai 60-as évekig.

A hivatalos honlapon megtaláltok mindent, ami csak kellhet.