Tegnap volt szerencsém eme rendkívül nagyszerű - haha - filmet megtekintenem. A szarkazmust félretéve mondhatom, hogy eddig Zack Snyder minden munkája tetszett és  a maga nemében egyedülálló is volt, de ez a mostani valami egészen mocskos mód rosszul sikerült. Természetesen én egy szar szemét szar alak vagyok, mert nem értékelem. Na meg ugye ez egy elég szubjektív dolog és kritikáról lévén szó, nehéz is lenne objektívan hozzáállni.

Az alaptörténet ugye az lenne, hogy szegény Baby Doll hányatott sorsú szereplőnk egy otthonba kerül, ahonnan aztán meg egy bordélyházba (?), ahonnan ugye ki kellene szökni. 
A beilleszkedés gyorsan megy és már a második szóváltás után tudni lehet, hogy a legköcsögebb csajjal is majd spanok lesznek - azt hiszem ezzel még semmi nagy titkot nem árultam el.

Innentől kezdve teljesen elborul a film. Az első 15-20 perc egész ígéretesnek tűnt, de innentől kezdve minden száll szétesik és az események igaziból nem sok logikát követve jönnek egymás után. 
Az alap lényeg az lenne, hogy a csajok álmukban szereznek meg eszközöket, amikkel kijuthatnak a börtönükből. A dolog csak ott siklik félre, hogy nem álmukban kerülnek az álmukba - nem, ez nem Inception - hanem tánc közben kerülnek álomba, aminek meg aztán végképp semmi értelme.

Ezek után már meg se lepődünk olyan dolgokon, mint hogy 6 méteres robotszamurájok ellen győzhet egy 160 magas kislány. Vagy hogy a szamurájok ha kardal pöcögtetik a lányok, akkor semmi bajuk nem lesz, vagy hogy mit keres egy maciölő a szamuráj kezében. 

A következő elmerogyant kép az volt, amikor a németet a halott katonáikat gőzzel és gépekkel támasztották fel. Ez valahogy annyira abszurdnak tűnt, pedig ezt külön érdekesnek találtam volna, mint nagy BloodRayne fan.

Természetesen erre mindenki azt mondja, akinek bejött a film, hogy el kell fogadni, hogy a lányok álmodnak (DE NEM ÁLMODNAK, MERT TÁNCOLNAK!), de én mégis úgy gondolom, hogy azért vannak olyan határok, amiket mifelénk józan észnek hívnak.

A vizuális részével nem volt gond. A látvány rendben volt. Röpült, aminek röpülnie kellett, meg ilyenek. Az egyetlen negatívum ezen a téren a rendezés volt. Minden egyes tánc álom ugyan azzal a vágással indult el, ami nagyon sablonos lett egy idő után.

A sablonos részek után már csak a klisés részek voltak szörnyűbbek. Azt hiszem erre kár is szavakat pocsékolni. 

Az egyetlen pozitívum - ami igaziból kettő - annyi volt, hogy voltak szép lányok a filmben, illetve, hogy a zenék is faszák voltak. Ez hozza igaziból az egész film összpontszámát.
Talán azt is be lehet számolni, hogy a végén akartak belenyomni egy kis mögöttes, érzelmes tartalmat, de sajnos ez a löket már olyan későn jön a filmbe, hogy nem sokat segít az előtte lévő 80 percen.

A végső értékelésben nincs nehéz dolgom. Igaziból nagyon sokat vártam ettől a filmtől, de sajnos a hype áldozata lettem. A kampányhét erős volt, én meg elbuktam. A film alapból nálam egy gyenge 3-as lehetne max, de a lányok és a zene ezt feltornázta mondjuk 4,5-re. Még így is nagyon kegyes voltam, mert ha a legutóbbi filmre 6-7 körül adtam, akkor ez masszívan 2 körül lenne. Ez inkább egy ilyen szánalom pont.

 Teljesen kipihent vagyok és nincs más dolgom, mi ma este még befejezni egy 3 oldalas elemzést, illetve elkezdeni egy másikat, aminek nem más a témája, mint a Facebook. Ezek után azt hiszem nem sok panaszom lehet. 
Van bodzaszörpöm és zenét is találtam a gépen, szóval éjfél körül (vagy amikor végzek) készüljetek fel a DeepHills blog feltámadására. Vagy inkább megerősödésére. 

Anyu ma jött haza Pestről és hangszálgyulladása van, ami több szempontból is jó: nyugalom van, nem akar mesélni az útról és mivel fáj a feje is, még le is feküdt aludni. Teljes nyugalom. Mi kell még? Egy száll cigi mondjuk most kifejezetten jól esne, de megelégszem a bodzaszörppel is.

10-11 körül érkezem, addig kitartás.

Annyi nekem elég is hogy Natalie Portman és Ananász Expressz..

 Nincs megállás! Most indul az éccaka! Egy kis hangulatfokozó Krisztitől. Oh hell yeah!
Milk & Sugar vs. Vaya Con Dios - Hey (Nah Neh Nah)

 Every home needs a Harvey! Harvey! Harvey Dent! 

 Sarah Harvey, kortárs festő ezen képsorozatában a vízben, vagy éppen a víz alatt lubickoló embereket próbálta megörökíteni. A sajátos ecsetvonások és a picit irreális színvilág igazán egyedivé teszi a képeit. 
Tovább után még topless kép is!

 Nekem mondjuk az első elképzelésem az volt, mintha valaki egy petárdás szúrt volna egy kilós lisztbe és jól időzítve lefényképezte volna - meglepő módon szerintem hasonló módon készültek a képek.
Mindenesetre a képek szerintem zseniálisak és feltétlen megérnek pár pillanatot. Sajnos a készítőkről és az egész projektről semmit nem tudunk, de talán a képek is elegek lesznek nézelődni.
Irány a horány!

 A svéd dizájner, sztájliszt, és grafikus Martin Bergström már sok helyen kamatoztatta tudáság és most egy vidám és rendkívül szokatlan képsorozattal lepett meg minket. A sorozat középpontjában most a zöldségek és gyümölcsök álltak. Egy kis színes festék a citromra és máris kész az elvont kortárs művészet. A tovább után még pár kép.