Most pont ilyen hangulatom van. Nyugalom és chill. Ha nem lennék hulla és nem fürödtem volna már le, akkor tuti én is bringára pattannék egy éjszakai ridera.

 Tegnap voltunk temetésen, de sajnos csak most volt rá érkezésem, hogy írjak róla valamit. 
Az ilyen dolgokról, mondjuk sok jót nem nagyon lehet írni. A külön rossz az volt a dologban, hogy pár hete tudtuk meg, hogy egyik távoli rokonunk rákos. Ennek ellenére minden abszolút biztatónak tűnt. Novemberben még találkoztunk is vele, és nem látszott rajta semmi.
A rokonok azt mondták, hogy bevállalta a kemót is, és hogy mindenképp fel szeretne gyógyulni.
A múlt héten pedig jött egy telefon, hogy pénteken lesz a temetés. Nagyon megdöbbentünk. A legszomorúbb az volt a dologban, hogy szegény Karcsi még nem is volt 40 éves. 
Azt hiszem az lehet egy anyának, amikor a saját fiát kell eltemetni. Senkinek nem kívánom ezt.

Nagyon fura volt az egész temetés dolog. Már előbb odaértünk, mert hogy ugye nem Győrben volt, hanem Környén és ott fogadott minket a szűk család egy ebéddel. Nem is volt semmi gond, amíg a főétel meg nem érkezett. Addig az igazi falusi leves szürcsölgettük. Nem az a városi fajta, hanem tényleg az az igazi, nagyanyánk féle, ami aranylóan gyöngyözik.
Karcsiról tudni kell, hogy igazi vérbeli falusi - a szó legjobb értelmében - legény volt és élt-halt a disznóölésért. Nem is maga a folyamat, hanem a kolbásztöltés. Igazi profi volt és minden évben kipróbált valami újat. Az egész faluban ő volt a kolbászok mestere. 
Több nemes versenyen is indultak a haverokkal, ahol szép eredményeket értek el.

Természetesen nem lett volna az igazi az ebéd, ha nem tálalnak egy kis igazi, magyaros, falusi kolbászt és véres hurkát. Itt teljesen kiborult mindenki és még az édesanyja - aki egyébként nagyon erős asszony - is. Mindenkinek felderengett Karcsi arca, ahogy a hurkát/kolbászt tölti. 
Az asztalon gőzölgő kolbász is az ő keze munkáját dicsérte még az előző szezonból. Mindenki csak félve mert venni és tényleg mindenki csak egy falatot mert venni a már szinte emléknek számító finomságból.

Szépen lassan megérkeztek a többi rokonok is a szülői házhoz és szép lassan ideje is volt menni a temetőbe.
Én személy szerint nem nagyon ismertem Karcsit, lévén, hogy nagyon messze laknak innen és talán csak 3-4-szer találkoztunk. Én nem tudtam, hogy hányan lesznek a temetésen. Nem gondoltam, hogy ennyien ismerték, de az biztos, hogy többen voltuk mint százan. 

A szertartás nagyon megható volt. Fura volt látni olyan embereket sírni, zokogni, akitől azt hittem, hogy szikla szilárdak. Talán pont ezért érzékenyültem el én is. 
A ravatalon is rengeteg ember volt és ahogy átindultunk a tényleges temetési helyszínre, csak még megdöbbentőbb volt a látvány, hogy hányan kísérték el utolsó útjára a falu kolbászmesterét. 
Rengeteg koszorú és csokor is összegyűlt. Annyira sok, hogy egyszerűen nem tudták a síros és mellette elhelyezni. 3 réteg koszorú volt  a síron, mert egyszerűen máshogy nem fért el. 
A sírba is rengeteg virágot dobtak. Tényleg nagyon megható volt.

Egy picit most megint maga alá gyűrt az érzés, de azt hiszem, nem kell senkinek bemutatni ezt, biztosan volt már mindenki temetésen, még ha nem is közvetlen rokonén - mint, hogy ez is.

Nekem személyes élményem is fűződött Karcsihoz. Kis pöcsös koromban nála játszottam először playstation-ön. De a legemlékezetesebb még sem ez, hanem amikor először voltam disznóvágáson. Hát hol máshol lettem volna, mint náluk. Akkor még kicsit meg voltam szeppenve, de most már örök emlékként könyvelem el.
Karcsi mindig is a mi kolbászos Karcsink marad. Nyugodj békében.

 Vannak tipikusan olyan játékok, amik annyira primitívek, hogy fel sem merül benne, hogy akár egy cseppnyi élvezet is lesz abban, a mintegy 2-3 óra játékban amit elszarsz vele.
Tipikusan ilyen játékok a Hurdler, a Ragdoll masters, vagy akár csak a Super Mario is.
Pár hete raktam fel az Angry Birds-öt a gépre és azóta is néha, egy-egy gyenge pillanatomban előveszem és órákat tudok vele játszani. 
A szimpla kihívás, hogy a pályákat 3 csillagosra oldjam meg, már az nagyon motiváló. És persze a különböző madarak is elég idegesítőek tudnak lenni néha. Mert ugye úgy van kitalálva az szájbakúrt (a faszság szót aláhúzza a spellcheck, de ezt bezzeg nem) ravasz pálya, hogy nem olyan madarakat ad, amivel egyszerű lenne megoldani, hanem az összes olyan madarat, amivel nehéz.

 Ehhez még csak hasonlót se láttam soha. Egy how its made videóra azért kíváncsi lennék. A zene se rossza alatta, szóval abszolút piros pont a készítőknek.

 Biztosan minden férfitársam akart egy Batmobilt, ahogy meglátta a Begins-ben. De gondolom nem feltétlen ilyenre vágytatok - amiben még rükverc sincs. Ettől függetlenül elég nagy poén lehet egy ilyen kis verzióval végigfurikázni a városon. 
A tovább után van még egy videó egy másik csodaszerkezetről, ami még sokkal elborultabb. Csak az igazán merészek kattintsanak a továbbra.

 A részeges verzió se volt semmi, de ha le is akarjuk utánozni, akkor csak ezeket a mozdulatokat kell elsajátítanunk.

fig. 1: the shower head
fig. 2: the egyptian
fig. 3: the buffoon
fig. 4: the rag
fig. 5: the wall pocket
fig. 6: the karateka
fig. 7: the lotus
fig. 8: the acorn
fig. 9: the prayer
fig. 10: the fan