Gondolom feltűnt már mindenkinek hogy az Alterblog gyakorlatilag megszűnt az utóbbi pár hónapban, de jelentem visszatértek!
A szemfülesebbek már észrevehették a nagy visszatérést, mert facebook-on, meg twitteren már ment az aktívkodás.
Eddig nem volt kiforrott design a cikkek mellé - amik közül egyébként már volt index címlapos is - de most már ez sem lehet akadály. Martinnal online egyeztetések és instrukciók sora után simán összeraktuk, amit kellett. Martin minimalista elképzelései nagyon jók voltak. Eddig még nem nagyon csináltam ennyire minimal designt, de meg kell hogy mondjam, még én is elbizonytalanodtam, hogy talán nekem is kéne valami hasonló.

De nem ez a lényeg! Hanem az, hogy most már van Alterblog, szóval nyomás és tessék olvasni a cikkeket ezerrel, meg követni őket facebookon, meg twitteren. Katt a képre az ugráshoz ;)

 Ha nem akartok méregdrága CNC-t venni, akkor itt van a nektek való. Préselt fa lapokból, tengelyekből, pár villanymotorból és némi ragasztópisztolyos erősítés után, itt van a CNC 20e forintból :D Aki kedvet kapott az építéshez, az itt talál instrukciókat ;)

 Mivel lassan itt napja is, gondoltuk, hogy megspórolunk magunknak egy kis tömeget, és mi most megyünk temetőzni, na meg mert mi sokkal menőbbek és egyediek vagyunk, hogy nem akkor megyünk, mint mindenki más.
Mivel apu rokonai Oroszlányon vannak eltemetve, ezért reggel korán kelés, és go az állomásra. Marha jó volt 6. napja 6 kor kelni, főleg hogy sikerült tegnap kettőkor lefeküdni. A vonaton nyugi volt, és mikor odaértünk is sikerült minden úgy elintézni, ahogy mi szerettük volna.

A nap fénypontja a családi találkozás volt. Átjött az összes falusi rokon, nagynéni, nagybácsi, unokatesó, papa, mama, gyerekek, ami kell. Valamilyen szinten jó volt látni őket, na meg finom ebédet is kaptunk. De ahogy két metaxa után mindenkinek megeredt a nyelve és persze az aranyos kisgyerekből is bőgőmasina lett, rögtön elment a kedvem az egésztől.
Vicces volt hallgatni, hogy "ők" hogy szemlélik a világot a kis városban - nem is olyan kicsi, csak nem olyan nagy. Fura volt hallani, őket ahogy a politikáról beszéltek és olyan szavakkal dobálóztak, amiket maguk se értettek. Ezekről persze hamar átterelődött a szó a disznóvágásra, amiben már Karcsi nagyon otthon volt.

Elég vegyes tapasztalatokkal jöttünk haza. Az biztos, hogy nem vagyunk egy nagy ország, de itt is nagyon jól kijön, hogy mennyire mások az emberek, akár csak 80km-re is.
Jövőre megint megyünk.

 Azt hiszem nem kell semmit hozzáfűznöm ;)

via addict

 Azt hiszem a videó magáért beszél ;)

 Imádom az ilyen szépen kidolgozott, igényes és egyszerűen jól megvalósított dolgokat. A kivitelezés gyönyörű.
Az egész készlet kézzel készül. Aki nagyon beleszeretett, az itt meg is veheti - 30 fontnál kezdődnek (darabonként).
Tessék nézelődni a tovább után is.

 Ha táborozni megyünk, vagy épp csak el valahova hátizsákkal, akkor mindig gond, hogy az ember hogy egyen normálisan, nem disznó módjára. Ilyenkor vagy előre csomagolt szendvicset visz az ember, vagy lemond a megszokott kajákról vagy disznó módjára fog enni. A tipikusan problémás kaják azok, amiket normál esetben késsel/villával eszik az ember. Nem kell semmi komolyra gondolni, ilyen pl. a vaj, vagy a lekvár is. Sokszor nagyon sokat dob egy szendvicsen egy kis vaj, vagy ha épp minőségi, akkor akár magában is finom és persze ott a lekvár, vagy a nutella, ami magában is kurva jó.
Az ilyen problémák orvoslására támadt egy ötlete Yeongkeun Jeongnak, aki kitalálta ezt az új csomagolást.
Ez akár melóban is praktikus lehet. Reggel csak beszórsz pár kiflit, meg két csomag ilyen kaját, aztán go!
Aki megnézné minden szögből a csomagolást, az nyomjon a továbbra..