Mivel lassan itt napja is, gondoltuk, hogy megspórolunk magunknak egy kis tömeget, és mi most megyünk temetőzni, na meg mert mi sokkal menőbbek és egyediek vagyunk, hogy nem akkor megyünk, mint mindenki más.
Mivel apu rokonai Oroszlányon vannak eltemetve, ezért reggel korán kelés, és go az állomásra. Marha jó volt 6. napja 6 kor kelni, főleg hogy sikerült tegnap kettőkor lefeküdni. A vonaton nyugi volt, és mikor odaértünk is sikerült minden úgy elintézni, ahogy mi szerettük volna.

A nap fénypontja a családi találkozás volt. Átjött az összes falusi rokon, nagynéni, nagybácsi, unokatesó, papa, mama, gyerekek, ami kell. Valamilyen szinten jó volt látni őket, na meg finom ebédet is kaptunk. De ahogy két metaxa után mindenkinek megeredt a nyelve és persze az aranyos kisgyerekből is bőgőmasina lett, rögtön elment a kedvem az egésztől.
Vicces volt hallgatni, hogy "ők" hogy szemlélik a világot a kis városban - nem is olyan kicsi, csak nem olyan nagy. Fura volt hallani, őket ahogy a politikáról beszéltek és olyan szavakkal dobálóztak, amiket maguk se értettek. Ezekről persze hamar átterelődött a szó a disznóvágásra, amiben már Karcsi nagyon otthon volt.

Elég vegyes tapasztalatokkal jöttünk haza. Az biztos, hogy nem vagyunk egy nagy ország, de itt is nagyon jól kijön, hogy mennyire mások az emberek, akár csak 80km-re is.
Jövőre megint megyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.