Akármennyire is hihetetlen, vannak olyan emberek, akiknek olyan gondolatok pattannak ki a fejükből, mint itt ez is. Van aki arra szentel időt, hogy építsen egy két tengelyes gépet, ami egy hab-gumi lapra vízcseppeket tesz. Egészen pontosan 441db vízcseppet, amelyek pontosan 3,3mm átmérőjűek. 
Aki nem hiszi, az kattintson a playre!

 Enzo barátom küldte nekem ezt a remek, ámbár rendkívül elmebeteg terméket, már ha lehet egyáltalán annak nevezni. 
A Hyperflesh cég megalkotta azt, amire mindig is vágytunk. Mindenki újra gyerek akar lenni, hát most itt a lehetőség. 
A babafejeket egyébként Landon Meier egyedileg készíti kézzel,  szupererős és rendkívül nyúlékony latexből. Pont ezért mind egy méretben készül, mert biztosan rámegy mindenki fejére. Az egyetlen gond a babákkal, hogy minden egyes darab 250 dollár (alku tárgya), ami megközelítőleg 50 000 Ft. Szóval akinek van egy kis felesleges pénze annak feltétlen kötelező, de aki mindenképp akar, az szóljon a haveroknak és dobják rá össze a pénzt. 

Abszolút instantget. És köszönjük Enzonak a nagyszerű tippet :)

 Nem lövöm le a poént, de annyit elmondhatok, hogy a hét, de talán még a hónap legjobb videója is. Az utolsó pár képkocka zseniális volt. 
Tessék végignézni! Az ijedőseknek mondom, hogy nem kell félni ;)

 A történet alapvetően Douglas Adams egyik karakteréhez tartozik a zseniális Galaxis útikalauz stopposoknak című 5 részes trilógiából. Az évek során egész csomó kis megemlékezés volt ezen a napon. 

Egyik éven még az Alternatíva is csinált törölköző napot a Városháza téren. Igaziból én is gondolkoztam, hogy csinálni kéne valami rendhagyó rendezvényt, amire el lehet ráncigálni a haverokat, meg a haverok haverjait, meg azoknak a kiskutyájának a nagybátyját, de aztán tegnap este tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen ez a nap ma lesz, így már nem nagyon volt idő bármit is előkészíteni. 
Én azért ünnepeltem és ma egész nap egy törölköző van a nyakamba. Végszónak pedig itt egy kis idézet, arról, hogy miért is olyan hasznos, hogy ha az embernél van törölköző. 42! viszlát!

„Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)”

 Kiskoromban mindig meg akartam próbálni úgy lerántani a terítőt az asztalról, hogy minden rajta marad. Egyszer próbáltam meg. Anyuék nem annyira örültek az ötletnek. Azóta nem próbálkozom.
A lenti videó is hasonló módon készülhetett. Sőt, pontosan úgy ahogy én csináltam. Semmi nem maradt az asztalon. Tessék nézni, hogy lehet egy tökéletes reggelit teljesen tökéletlenné tenni.

 A videót Nikinek köszönjük. Ultimate partyhard!

 Gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy miért is kell valakinek egy ilyen eszköz. Mint ahogy az is teljesen logikus, hogy ez nem egy vicc. Az ilyen USB csipeszekre azért van szükség, hogy ha esetleg hirtelen annyi információ áramlana a világból a buksinkba teregetés közben, akkor se legyen semmi gond. Nincs más dolgunk, mint egy laza kézmozdulattal bedugni a laptopba a csipeszt, ami a kezünk érintéséből átszippantja az adatokat a memóriába, ahonnan aztán a gépre továbbíthatjuk. 

Természetesen a chip-csipesz rendkívül hasznos más alkalmakkor is. Ha például a délutáni futás közben a mellbimbónkra csíptetjük (értelem szerűen a jobbra), akkor az aktuális megtett útvonalat, lépésszámot, pulzust, és időt is méri. Hazaérve pedig felcsíptethetjük vele az izzadt pólónkat.

További előnye, hogy ha kettőt rendelünk, akkor rögtön nem kapunk mellé semmit. Köszönöm a figyelmet.