Hosszú évek teltek el, mióta a napot látta. Így, minden sallang és egyéb nélkül. Kilépett az ajtón és a késő délutáni napfény épp csak megcsillant a háztetőkön és aranyló vörös ködöt borított az egész környékre. A lába elé nézve még megcsillantak a tegnapi eső pocsolyái, de már csak az aszfalt ráncai között futkozott pár csepp.

A kórház ahol élt zárta be. Etelt több mint 25 év, és most újra itt van. Újra kint. Kifelé. A nők hova tűntek? Hova az aggodalom? Hova a teher? 

A taxi már a túloldalon várta. Beszállt és egy száll cigarettát vett elő a bal belsőzsebéből. Az a régi fajta, papír dobozost. Kikocogtatta az utolsó szálat, majd miután a jobb kezével hetykén betette a szájába, bal kézzel meggyűrve dobta ki a csomagolást mint egy megmutatva, hogy még él. Közben lassan hullott belőle a maradék dohány.

- A 33. utcai raktárakhoz... - felizzott a gyufa feje és mély szippantás után felparázslott a vége. A felső kárpitra fújta az első slukkot. Jobb karját, benne a cigivel a lehúzott ablakon pihentette meg.

A sofőr semmit nem kérdezett, csak benyomta az órát és szép lassan peregni kezdtek a centek. A pálya mellett elég nagy nyüzsgés volt. Kiszállt a kocsiból és a zsebéből előkotort egy megtört 20 dollárost. A bal felső csücske leszakadt még mikor kitépte a díler kezéből.

Ott volt már mindenki. 57 év hosszú idő. Ennyi telt el.

Kicsit megy a chill. Újra felfedeztem a zenét. Füles, akvárium, halak, szilikonból dübörög a thievery corporation. A smoke flyaway kicsit megint visszatért. Azt hiszem erre van itt szükség.

Voltál már úgy, hogy teljesen kikapcsoltál, nem kell se film, se program, csak ülsz és megy a jöhet. Át is ülök a babzsákomba. Telefonomat kikapcsoltam, ne zavarjon senki. Ha rajtam múlik még iszok egy kis gint is és tekerek mellé egy igazi, nedves-dohányos, papíros, külön füstszűrős cigit. Amit a szobában ülve szívok majd el. Az ablakban ülve az utcai kandeláber fényénél. Azt hiszem mindenkinek átment az életérzés. 

Remélem. Play

Mostanában már csak félévente írok ide a blogra, de talán jobb is ez így. Oda ért vissza a dolog, ahol elkezdődött.
Lementem  boltba tejért szintű bejegyzések, sose kell több. A munka megy. Lehet dolgozni, ha akarsz, ha nem. Hiányzik a blog. Sokszor elküldeném a világot a halál faszára. Azt hiszem ez a legnagyobb baj, hogy már a véleménynyilvánítás is smafu, és inkább kussolok. Az viszont tény, hogy soha nem lesz annyi időm, mint korábban volt a blogolásra. Jó? Nem jó? Szar. 

Azt hiszem végleg leszámoltam a régi életemmel. Mostanság nincs időm semmire. Ha elég tökös lennék, azt mondanám, hogy a faszom az egészbe, és megbaszhatja mindenki. De nem vagyok. Mennyivel jobb lenne napi 8 óra munka, nulla felelősség, csak megcsinálom, amit kell, aztán go haza. Nem megy. Nincs. Nem lehet.

Dizájn? Film? Kritika? Bymyself? Semmi. Ennyi maradt. Ha már a bymyselfből se maradt semmi az már jel. Itt tartunk. Cigi, sör. Smoke flyawa' 

Sziasztok.

Tegnap este hirtelen felindulásból átmentünk boltba hogy mi már pedig most görög salátának álcázott valmit fogunk enni, mert az nekünk ugye jó, meg finom meg ilyenek.
A dolog már ott kezdett gyanús lenni, mikor megláttuk, hogy mi mennyibe kerül. Azt gondolná az ember, hogy a hús az a drága. De lófaszt!
Télen minden drága. Így sikerült 4000, az az négyezer forintért salátát ennünk. Mert hát ugye abba kell 500 forintért saláta levél, meg 500 ért sajt, meg uborka, meg kefír, meg szósz, na meg ugye csirkemell.
Nem baj, egészségesen élünk. Azt nem tagadom, hogy finom lett, de bazmeg, ennyi pénzért legyen is. Végső soron  kijött belőle 6 nagy adag.
Én 650-ért szoktam rendelni, valamivel kisebbet, és azt hittem, hogy sokkkal sokkal olcsóbban lehet cézársalátát csinálni. Hát nem.

Viszont valóban jól lehet vele lakni, így fogyni sem rossz. Pacsi. 

Na aztán mi a fasz van veletek?
Nekem közbe van új munkahelyem. Talán meg is becsülnek egy kicsit, szóval nincs okom panaszra. A sors fintora, vagy talán nem is fintornak mondanám, hanem érdekességnek, hogy végül azért csak azt csinálom, amit szeretek.
Online szerkesztő lettem egy cégnél, és megvallom őszintén, szeretem csinálni. Azt hiszem ez nem meglepő ennyi év blogolás után. Mellékállásban pedig grafikusként is csinálok ezt-azt. 
Hát mi kell ennél több?
Semmi! Már megint igazam van. 9! Szóljatok rám, hogy többet nem idézhetek innen.

Nagyon hosszú idő után úgy érzem, hogy valahova tart az életem. Egyetemre nem mentem. Így alakult, de azt hiszem, hogy talán nem is az kell a boldoguláshoz. 
A saját életem ura vagyok. Én teremtem meg, ami magamnak kell, én fizetem a számláimat, a telefonomat, a szükségleteimet. Néha beülök valahova egy kávéra, mert megtehetem, vagy épp elszívok hozzá egy jó cigarettát. Mert igen, még mindig dohányzom. 

Anyámmal élek, macskát tartok. Gyakorlatilag ő él velem, és ezt ő is tudja. Most aztán jól megmagyaráztam, hogy sokkal menőbb vagyok. "ha    -    ha"

Van egy barátnőm - továbbra is. Már több mint három és fél éve együtt vagyunk és gyakorlatilag együtt élünk. Bár az élettárs szótól még félünk kicsit. (nagyon)

Ennyi. Ti hogy vagytok?

Épp az imént néztem meg egy csodás videót, amit az index.hu csapata hozott össze a parlamentben. A videót nem kívánom mellékelni, inkább csak a magam megnyugtatása végett írok most.
A legcsodálatosabb ebben az egész felsőoktatás dologban az, hogy velünk tavaly ilyenkor basztak ki, mikor 250-re csökkentették az államilag támogatott közgazdasági szakokat - mesterképzéssel együtt. Így, akik nem tudtak bekerülni a támogatott részbe, abban bíztak, hogy majd jövőre talán megjön az esze a kormánynak. 

Nekem sajnos családi okok miatt nem adatik meg, hogy fizetősre menjek, sőt, egyáltalán az se hogy egyetemre. Az egyetlen dolog, ami játszik az a levelezős. 

Őszintén sajnálom azokat, akik most még jobban pofára esnek mint mi, tavaly. A képviselők meg csak azt hajtogatják, hogy de hát nem kell fizetni, mert ott a diákhitel. Nincs mit mondanom. 

A történet nem most kezdődött, hanem mikor még egészen kicsi voltam. Az esti program mindig az volt, hogy a család a vacsora mellé bekapcsolta a jó öreg TV-t, majd miután lement a híradó, és a barátok közt, lehetett nézni az éppen aktuális esti mozit. 
Persze azok a filmek mindig jók voltak, és nem kellett este 10-ig várni rájuk. Az esti mozi mindig nyolc nulla nullakor kezdődött és legkésőbb 10-re véget ért.

Pár év után vége lett az idilli esti tévézéseknek, mivel a család gyerek tagjai felnőttek és persze az iskolai szerelmi élet, meg a számítógép, meg a saját tévé mindig sokkal érdekesebb volt, mint a családdal együtt vacsizni és elmesélni hogy "na mi volt a suliban?".
Ezt persze azt követte, hogy a saját szobába egy idő után saját tévé került. Itt még nem is lett volna semmi gond. Aztán a gyerek teljesen számítógép függő lesz, és már kurvára nem érdekli a barátok közt, meg a Bud Spencer filmek 82. ismétlése sem. 

Így alakult aztán, hogy a csapnivaló műsor hatására, no meg persze az MSN és társai is közrejátszottak, már nem kellett TV a szobába. Inkább lettek halak egy karcsú kis akváriumban, mert az sokkal menőbb, mint a régi lepukkant  képcsöves TV.

Történt aztán, hogy pár hete megint lett egy TV a szobában, mert ugye ahogy benő az ember feje lágya, törekszik, meg spórol, meg ilyenek. Ami régen fontos volt - pl.: blog - az ma már cseppet sem az. Az utóbbi időben egyre több ilyet veszek észre. Van, aminek örülök, van, aminek kevésbé
Viszont most hogy van megint TV, reméltem, hogy valahol majd kicsit olyan lesz a dolog, mint volt annak idején. Hogy majd a kis család leül elé, nézi, lesz közös vacsi meg ilyenek. Persze ilyen nincs, de nem is ez a lényeg - de, ez a lényeg, de nem ezért írok.

A mai TV műsor egyszerűen nevetségesen silány. Mivel most már van okos app, az okos telefonra, próbálom követni, hogy mit lehet nézni, ha az ember épp nem csinálna semmit értelmeset, vagy épp munka mellé kéne valami alaphang, de egyszerűen BAZDMEG nincs semmi. 
És nem azért, mert 3 csatornánk van. Extra csomagban vagyunk vagy mi. 5 felnőtt csatorna van, azért az már csak jelent valamit. Régen csak 1 volt, az is csak este 11 után. Csak hogy értsétek a lényeget.

Hála istennek a két vezető csatorna is észrevette, hogy nem tudják eldönteni, kinél megy éppen a szarabb műsor, ezért csináltak maguknak még két saját csatornát. Egyébként van több csatornájuk is, de ez mellékes.
A lényeg, hogy az eddigi 2 fő csatorna helyett, most már négyen lehet önteni a szart kifelé. 
A legszebb az egészben, hogy gyakorlatilag csak egyetlen csatorna van, amit lehet huzamosabb ideig nézni, az pedig a Discovery. Na most ezt se lehet. Mert 1 óra alatt pont négyszer hallom, hogy fél óra múlva mi fog kezdődni így más kívülről tudom az Ausztrál kamionosok szlogenjét, illetve, hogy minden nap Licitvadászok megy. Azt persze nem is várja el senki, hogy egyetlen csatorna legyen, ami átlagba jóba rántja az összes többi műsort.

Pár nap tévézés után kezdek levonni következtetéseket. Mivel nincs annyi film a világon, amivel ennyi csatornát változatosan ki lehetne tölteni, ezért persze tesznek be "jobb féle" sorozatokat is, amik végleg csak arra valók, hogy butítsák a társadalmat. Nem kívánok megnevezni egyet sem, de szerintem nem is kell. Aki csak néha is néz tévét és nem a facebook előtt nőtt fel teljesen az pontosan tudja, hogy ezek a műsorok nem életszagúak. Ezzel persze nincs is gond, mivel a "mi időnkben" ezzel is pontosan tisztában volt mindenki. Ma viszont annyira lent van az emberek értelmi színvonala, hogy gyakorlatilag bármit elhisznek, ami a TV-ben megy. 
Esküszöm ha lenne pár faszán megcsinált, meg eléggé facebook promotált akció arról, hogy "Hitler COOL!" tuti menne az is. 

A végszó természetesen az, hogy a tévé butít. Mi is lenne más. Kár is ebbe belegondolni továbbit, hogy politika, meg LMP, meg Jobbik. Itt szimplán arról van szó, hogy az embereknek már a szar is elég kielégítő szórakozás. Ez persze mind igaz a mozira, a zenére és otthon, a TV előtt a tévéfilmekre is.

Remélem Ti nem néztek sok tévét. Vagy ha igen, akkor tudjátok, hogy miért. És hogy miért nem kéne.

Ps.: megjegyzem, most kezdődik a csontdaráló, szóval mennem kell.

Az utóbbi időben inkább csak a facebookot olvasgatom és arra lettem figyelmes, hogy Update Norbi - mostantól Norbi - bejegyzéseit menő megosztani. 
Nem értettem, hogy mi ez a nagy love dolog, amikor pár éve még mindenki fikázta. Aztán én is elolvastam pár kiírását az emberünknek és nagyon meglepő dolgokat tapasztaltam. Nagyon okos és érett dolgokat ír ki, és gondol.

Igaziból ez nem feltétlen meglepő, sokkal inkább az, hogy ezt eddig nem vettem észre. Őszintén szólva nem nagyon érdekelt, sem az életvitele, sem a munkája, sem a családja, de ez a facebook hadjárat felkeltette az érdeklődésem.

És itt megint csak eljutunk oda, hogy milyen buta emberek élnek ebben a piciny országban. Szegény Norbi életének kb. minden perce példa értékű, de a sok önző és pénzéhes kurva ezt még mindig nem látja, mert olvasni sem tud.
Nem vagyok update fan, meg semmi, de én örülnél ha olyan pályát futhattam volna be, mint Ő.
Nincs se családom, se pénzem - lassan már álmaim se nagyon - de ő mindent véghez vitt. Van családja, vagy karrierje, és még mindig vannak álmai. 
Ezeket mind egyedül csinálta meg, mindre egyedül hozta össze a pénzt, mind az ő sikereit dicséri és mégis vannak olyanok, akik lehurrogják, akik utálják, megvetik. 

A legtöbbünknek ebben az országban fele is élete sincs/lesz, mégis irigykedünk rá és ezért utálják. Soha nem fogom megérteni, hogy miért ilyen önfejűek és buták az emberek, hogy más örömét lehurrogják, és miért akarnak visszarántani mindenkit.

Az olimpikonokat is szidja, hordja mindenki, hogy milyen az ilyen?! Na de kérem, mi teremtettünk ilyen világot magunknak. Mit vártunk? És ilyenkor mindenki elfelejti, hogy az önérdek mindig előbbre van a közérdeknél. Aki nem ezt mondja, az hazudik.
Ha kint külföldön kapsz zsíros állást, jó életkörülményeket és nyugodtságot, akkor miért maradnál itt, miért idegeskednél, hogy hogy lesz a holnap?
Bárki kapna egy lehetőséget máshol, állítom, hogy már üres lenne az ország. Hazafiság ide, vagy oda, de szarban maradni senki nem akar. 

Aki pedig itthon is tud sikeres lenni, azt ne rántsuk már vissza. Vegyünk példát!

Mivel nagy bringás vagyok ezért néhány bringás blog is szerepel a repertoáromban, amiből szemezgetni szoktam és most tört rám a felismerés, hogy mi is folyik itt!
Ahogy elnézem itt ezt a nagy hipster lázat, úgy tűnik, hogy régi bringával járni menő. Én esküszöm nem értem ezt a dolgot. Nyilván olcsóbb, meg retró meg ilyenek, de hogy van az, hogy főleg a lányok imádják? Vagy nekik csak jobb a PR-juk és abból többet látunk?

Ennyi a mai agymenés - egyelőre.