Na aztán mi a fasz van veletek?
Nekem közbe van új munkahelyem. Talán meg is becsülnek egy kicsit, szóval nincs okom panaszra. A sors fintora, vagy talán nem is fintornak mondanám, hanem érdekességnek, hogy végül azért csak azt csinálom, amit szeretek.
Online szerkesztő lettem egy cégnél, és megvallom őszintén, szeretem csinálni. Azt hiszem ez nem meglepő ennyi év blogolás után. Mellékállásban pedig grafikusként is csinálok ezt-azt. 
Hát mi kell ennél több?
Semmi! Már megint igazam van. 9! Szóljatok rám, hogy többet nem idézhetek innen.

Nagyon hosszú idő után úgy érzem, hogy valahova tart az életem. Egyetemre nem mentem. Így alakult, de azt hiszem, hogy talán nem is az kell a boldoguláshoz. 
A saját életem ura vagyok. Én teremtem meg, ami magamnak kell, én fizetem a számláimat, a telefonomat, a szükségleteimet. Néha beülök valahova egy kávéra, mert megtehetem, vagy épp elszívok hozzá egy jó cigarettát. Mert igen, még mindig dohányzom. 

Anyámmal élek, macskát tartok. Gyakorlatilag ő él velem, és ezt ő is tudja. Most aztán jól megmagyaráztam, hogy sokkal menőbb vagyok. "ha    -    ha"

Van egy barátnőm - továbbra is. Már több mint három és fél éve együtt vagyunk és gyakorlatilag együtt élünk. Bár az élettárs szótól még félünk kicsit. (nagyon)

Ennyi. Ti hogy vagytok?