Tovább után még egy ;) (az már nem slow motion)

 Volt már hasonló videó, ami történetesen semmiben nem különbözött. Azon is pont ennyire be voltam készülve, mint ezen. Csodálatos, és nagyon félelmetes egyben. 
Egyszer azért adnám ;)

 Gondolom mindenki volt már úgy, hogy pont akkor fogyott el az ihlet, mikor kellett volna. A Slogan Maker ezt hivatott elkerülni. A kreatív honlapon mindenki magának kreálhat szlogent, vagy akár többet: szlogeneket. 
Nincs más dolgunk, mint beírni a kívánt cég nevét, és a gép már löki is az ötleteket. Ha az első nem jön be, akkor katt még egyszer.
Zseniális! Érdemes csak saját névvel is kipróbálni. A feldobott mondatok úgy is eszméletlen hülyék :D

 Gondolom azt már mindenki megszokta, hogy egy laptopban van egy darab hajtogatható rész, jobb esetben ott, ahol az ember gyárilag összecsukja. 
Felmerül a kérdés, hogy miért ne hajthatná össze máshol az ember, főleg, hogy ha már van nekünk menő hajtogatható OLED kijelző? 
A technika még nem teljesen kiforrott, és van még min fejleszteni, de a koncepciók már most is elég erősek. Mint például ez is itt!
Tessék nézni, hogy mit rejt a tovább ;)

Azt hiszem nincs mit mondani. Néha én is így érzem magam :)

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

 A napokban derült fény arra, hogy a redmondi cég félredobta a Windows 8 néven futó projektet és egy újat indított Live Essentials néven.

Mint kiderült,  az új OP rendszer azért lesz sokkal fejlettebb, mint az elődjei, mert sokkal tovább tart feltelepíteni, mint mondjuk a régi XP-t, vagy akár a frissebb Windows 7-et. 
A Microsoft megunta, hogy az Apple-nek lassan minden terméke lenyomja őket, ezért arra gondolta, hogy most megfordítják a helyzetet és csinálnak egy olyan IM programba integrált rendszert, ami még sokkal lassabb, és használhatatlanabb, mint bármijük, ami eddig volt.

A Microsoft ilyen jellegű piaci terjeszkedése nem csak az Apple szemét nyitotta tágra, de a Google orra alá is borsot törhet a cég. 
Tudni való, hogy a Google Chromium OS projektje is hasonló elképzelésen alapul, mint az új Live Essentials, azzal a különbséggel, hogy az használható is.
Ez főleg azért nagy probléma, mert a régi Windows felhasználók, már annyira megszokták azt, hogy minden lassan indul, vagy épp el se indul, hogy biztosan nem fogják a Google szoftverét választani, ha van egy olyan is, ami olyan mint a régi.

A Live Essentials igen ügyesen lett kifejlesztve, mivel a redmondi korábbi Windows-jaira is szükség van hozzá. Az új rendszer telepítéséhez előbb egy korábbi Windows-t kell a gépre kényszeríteni, hogy aztán abból, mint egy fél óra telepítés után életre keltsük a Live csomagot. A telepítéshez legalább egy újraindítás is kell. 

Erről megkérdeztük a fejlesztőket is és elmondták, hogy azért van szükség az újraindításra egy alapvetően chat program telepítésénél, hogy a rézfülű baglyok nehogy belenyúlhassanak a későbbi beszélgetésekbe. Az újraindítás alatt Bill Gates kirohan pár egérrel, hogy elterelje a figyelmüket. Azt is elmondták, hogy ilyen célokra nem megfelelő a touchpad, mivel az nem egér. 

Az új OS várhatóan még az idén a boltokba kerül, vagy legalábbis a torrent oldalakra. Ezt a kiszivárogtatott médiakampány révén sejtjük. A vállalkozó kedvűek már most kipróbálhatják az új rendszert a Szoftverbázis jóvoltából.

 Amilyen nagy volt  lelkesedésem az új blogdizájnnal, olyan nagyon semmit nem csináltam azóta.
Az ember azt gondolná, hogy majd itt van a nagy nyári szünet, meg a sok idő, meg majd most lesz erre meg arra idő, de igaziból esküszöm suliidőben több időm volt ezzel foglalkozni. A legnagyobb baj ilyenkor már igaziból az, hogy már se merek nézni az rss-re, mert tudom, hogy már 2-3000 bejegyzésből kéne szanálnom, az meg legalább 2-3 óra.
Tehát most még marad az, hogy egy-két naponta majd írok valami ilyet, hogy mennyire nagyon sajnálom, hogy nem írok, de aztán most meg aztán meg majd húha. 

Amúgy minden rendben, zajlik az élet, és a korábbi mindig mindenre ráérek énemmel ellentétben, most nagyon beindult az élet. Dolgozgatok is most egy cégnél és igaziból sokszor örülök, hogy nem kell itthon lennem. 
Vagyis ez így nem igaz, mert mostanában itthon is egész jó a hangulat, de az ottani banda azért mégis csak jobb. 

Esküszöm az elmúlt hetekben egyre inkább többre értékelem a nyugis estéket egyedül. Az egész napi mászkálás, meg lótás futás után kész öröm egy üveg icetea mellett leülni a gép elég és csak zenét hallgatni, vagy megnézni egy filmet. 

Sokszor írnék blogra is ilyen bejegyzéseket, amiben kicsit kiöntöm a lelkem, hogy épp am mi volt velem, de a statisztika azt mondja, hogy tök felesleges mert kurvára senki nem kíváncsi rá - de tudom, persze, mindenki kíváncsi rá, de a képes normálisan bejegyzéseket azért mégis csak jobban szereti nép (lásd pl. Istókhalmai metró).

Ilyen szempontból kicsit teher ez az egész. Nem sírás rívás, csak most ilyen mesélős kedvemben vagyok. 
A napokban egy csomó régi családi fényképet átnéztem és digitalizáltam és persze rengeteg emlék előjött. Nem vagyok egy nagy sírós meg semmi, de ha Papáról találok fényképeket, akkor mindig elérzékenyülök. 

Azt hiszem ez talán azért van, mert Papa gyakorlatilag közel annyit foglalkozott velem, mint a szüleim. Emlékszem az öreg, minden nap átjött és almát pucolt. 
Ő tanított meg bringázni is. Mindig kiültünk a ház elé, én bringáztam, ő meg pucolta nekem az almát.
Soha nem felejtem el, mindig rézveretes bicska volt nála. Talán ő maga készítette, erre már nem emlékszem. Az almát pedig úgy tudta megpucolni, hogy a héja egy darabban maradt. Ez nekem akkor még hatalmas csodának tűnt - megjegyzem, a mai napig csak nagy küszködések árán tudom utánozni.

A nyugdíj mellett, mindig dolgozgatott valamit. Legtöbbször nem is pénzért, hanem valami havernak. Kapott mindig érte valamit. Vagy kolbászt, paprikát, uborkát, ilyesmiket. Legtöbbször az összes szerzeményét eldugta a Mama elől, mert ő nem engedte volna, hogy disznósajtot egyen, vagy szalonnát. 
Jól emlékszem, mindig a fúról állványának az asztalába dugta el a cuccot. Mikor jöttünk vissza hozzánk, mindig hátranyúlt, és jól bekotorva előkereste a kezével a csomagokat. 

Volt egy kis bolt is, ami mindig útba esett. Mama mindig tiltakozott, hogy kólát igyak, és szerintem fel is pofozott volna, ha meglátja, hogy én azt iszom. Persze amiről nem tudott, az nem fájt neki. 
Mindig megálltunk és vett a Papa egy üveg kólát. Természetesen a fedősztori az volt, hogy nekünk veszi, de amikor hazaértünk mindig jól bekajáltunk. Ő megette a kis disznósajtját, leöblítettük kólával, majd levezetés képpen ettünk rá egy almát a ház előtt. 
Csoda napok voltak azok. 

Egy hideg, de napos reggelen halt meg. A mai napig tudom, hogy kell fűzfa sípot csinálni. Megígérte, hogy ha kikerül a kórházból, akkor vesz nekem a terepasztalra új síneket, meg vonatokat. 

Majd legközelebb befejezem.