Tegnap megint elblicceltem az írást, főleg azért, mert fáradt voltam. Így utólag visszanézve elég húzós volt ez az erdély. 6 napon keresztül ilyen keveset aludni nem volt semmi..
Mert olyan előfordul, hogy parti után csak 2-3 órát alszol és akkor másnap meg kicsit tovább húzod, de ez, hogy 6 napig napi 4 órákat alszol - már ha épp alszol - és napközben meg mászkálás. 
A busz út se volt semmi - mint ahogy már sokszor leírtam - napi több órás utazás eléggé betett a szevezetnek.
Láttátok volna az arcokat amikor megálltunk egy benzinkútnál, vagy épp egy sima wc mellett. Amikor már egy napja cipeli az ember akkor egy tiszta wc látványa katarzis szintű élményt okoz. Amikor pedig kijössz a wcből és még szappant is találsz, az már maga a menyország.

Már nem is tudom, hogy meséltem-e a wc-kről, de most majd fogok. Aki megbotránkoza ezen, annak csak Máté idézetét idézném "tegye fel az a kezét, aki még nem szart!". Naugye!

Az első nap után, ami ugye főleg utazásból állt - na meg 24 órából - nagyon jó volt végre felérni a koleszba és venni egy fürdőt. Már azzal se foglakoztál, hogy a zuhanytálca rozsdás és csak egy vékony függöny választ el a másik 7 pucér seggtől. 
De ne rohanjunk ennyire előre.
Fürdés előtt és kaja után mindnekinek első dolga volt betámadni a legközelebbi vécéket. A cselesebbek, mint pl én is, még az ebédlőben felkutattuk a helyeket. Mint később kiderült, ez igen okos ötlet volt. Itt még viszonylag kultúrált volt a hely: szappan, törölköző.

Fent a kollégiumban már nem volt ilyen rózsás a helyzet. 4 fülke volt. Az első nap még 2 használható volt, de a második napra, már mindegyik használhatatlan volt. A négyből kettő szimplán feltelt szaros vízzel, a másik kettőben pedig vagy félre volt csúszva az ülőke és egy 30cm-es "vendég kolbász" nézett veled szembe, vagy szimplán le volt fosva az ülőke.
Ezek után már csak remélni merte az ember, hogy a másnapi első megállónál lesz egy wc is.
A 3. napra már rendberakták őket. Az biztos hogy nem irigyeltem, aki megoldotta a "problémát". Ettől függetlenül továbbra is voltak esztétikai hibák, hogy úgy mondjam. A félrecsúszott wc deszkát igen érdekes volt balanszban tartani a porcelánon, miközben épp székelsz, főleg úgy, hogy közben még van egy réteg papír is a segged meg a deszka között.

Egyik este még Rempivel - tanár -  is sikerült összehoznunk egy esti morfondíozást. Pápival simán beültünk, azt remélve, hogy hajnal 2 kor már csak nem megy senki könnyíteni magán, de tévedtünk. Mint kiderült Geri is bent volt, bár csak cigizni, meg Rempi is.

Ilyen napi kalandok után már meg se kottyant a napi 400km, vagy az hogy este eltűnt 3 gyerek meg egy tanár.
A sok okos kitalálta, hogy kamu airsoft stukikkal majd ők cs-zni fognak az első és második emeleten. Meglepő módon "sírás lett a vége". A kedvenc diákunkat - majd Balage nyomatja a videót - fejbelőtték. Egészen pontosan szembe. Esti program: kórházba ki.

Mára asszem ennyi a mesedélután, talán még este jövök újabb adaggal, bár szerintem az már csak zene lesz, meg képek.

 A gyerek korom alappillére volt a hot pursuit 2 és néha még ma is leveszem a polcról egy kósza körre. A játék zsniális volt, a zenéről nem si beszélve. Több szám már itt blogon is volt az ostről, mint pl a people that we love vagy a többi..
Most pedig bejelentettek egy új Need For Speedet, ismét Hot Pursuit alcímen! Oh yeah! Új gépet kell vennem úgy érzem.. 

 Enzo barátom elég sokszor megkeres engem, még ha néha csak egy mailre is, mindig tud küldeni nekem valami érdekeset. Így volt ez most is. Mint tudjuk - vagy talán nem - ő is elég nagy Lost fan, ezért megkért rá, hogy ha van kedvem és egyetértek, akkor tegyem ki az írását az oldalra. Már régóta húzódik, de most végre ideért. Köszönöm Enzonak, hogy megint gondolt rám/ránk és megosztotta velünk. 
Jöjjön a poszt!

Hát vége.
6 évad, 120 rész után véget ért, egy olyan fináléval, ami tovább erősítette a kettéosztottságot a rajongók között.
A befejezés olyan szempontból jó volt, hogy tényleg csak így lehetett összehozni a végére nagyjából mindenkit. Az pedig, hogy nem kaptunk választ: sokan írták már, de én is ugyanezt vallom: a LOST lényege ez lett, soha senki nem remélhette, hogy minden egyes kérdésre választ adnak. Persze nekem is jobban esett volna egy kicsivel több konkrét válasz, de így legalább az 5-6 év alatt kialakult rajongói közösségek megmaradnak, folyhat tovább a kattogás az oldalakon, és hát ugye a remény hal meg utoljára. Visszanézve zseniális a sorozat, akárki akármit mond, a LOST olyan mértékben emelkedett a 21.század legepikusabb művei közé, ahogy azt soha más műsor nem tudta megtenni, és nagy valószínűséggel nem is fogja az elkövetkezendő években. Hiszen ilyen mértékű rajongótábor születése, ennyi oldal, fórum, topik, hozzászólás, kattogás egyik más sorozatnál sem született, mint a LOST esetében, és ez adja az igazi csodáját a sorozatnak. Valóban két részre oszthatóak a rajongók, arra a két ellentétes oldal résztvevőire, ami a LOSTban is a fő vonalat jelentette: a hit és a tudomány embereire. Én az előbbibe tartozom, nem vártam racionális magyarázatot mindenre, mert elfogadtam, hogy túl kell lépni az olyan dolgokon, mint jegesmaci, időutazás, vagy szigetelforgató kerék. Tisztában voltam vele már Walt képességeinél is, hogy igen, lesznek benne sci-fi elemek, (mert Lindelof így akarta) és hogy ezekre soha nem lesz normális magyarázat. Reménykedni azt lehetett, és valóban pár részből többet is kihozhattak volna (Ab Aeterno, Across The Sea), de visszapillantva ez így jó, ahogy volt. A befejezés egyszerre epic, gyönyörű, és cliffhanger is. Ilyet alkotni nem lehet.
A LOST zsenialitását már az előző évad végén is himnuszi magasságokba emeltem, de most, hogy az egészen végigtekinthetek, nem változott a véleményem: a kedvenceim örökranglistáján letaszíthatatlanul az első, legkirályabb, legprofibban összerakott sorozat a LOST.
Hát nem vagyok az a tévéműsorba beleélős típus, és soha ilyen még nem történt, de tudtam előre, hogy ez lesz, és azt is tudom, hogy még egyszer ilyen nem lesz: be kell vallanom, az utolsó részeknél néha eléggé nehezen vagy duplán láttam a feliratot, hát ja…izzadt a szemem. Nagyon ritkán könnyezek meg sorozatot, de a LOST vége olyan lett, amit érdemes, és nem egy helyről hallottam, hogy kik hullattak könnycseppeket, amikor vége volt. Én ezt büszkén vállalom, ez egy nagy kapocs, jól mondja a szám: “It’s just a show, but it feels like losing a friend”. Valóban. És annyira tudtam, hogy csakazértis keretbe foglalják az egészet, megtippeltem volna hogy Jack lecsukja a szemét a végén. De hát a készítők is előre tudták, hogy ez lesz, az utolsó jelenet már meg volt tervezve, csak a hozzá vezető út nem. Amikor Jack lerogyott a bambuszoknál, már biztos voltam a tippemben. Mint ahogy amikor CS kinyitotta az ajtót, és beáradt a fény, tudtam, hogy ez egy ilyen befejezés, és azt mondogattam magamban: “nem lehet így vége, ne már, hogy ez lesz a vége”…és de. Nem csalódtam, és különben is: halottról jót vagy semmit.
Köszönöm. Fel sem tudnám sorolni, hogy mennyi mindent köszönök, hogy mennyire beleépült az életembe, a mindennapjaimba, a gondolkodásmódomba. A kifejezéseim, az emailcímeim, a jelszavaim, az életem rengeteg kisebb-nagyobb alkotóeleme viseli a LOST motívumait. A számok, a szereplők, a színészek, a sorozat összes dolga nagyon sokat jelent, és soha nem fogom elfelejteni. Biztos vagyok benne, hogy 42 év múlva is álmomból felkeltve felsorolom a számokat, és még jó pár évig bárki kikérdezheti a főszereplők listáját, sőt, még talán az epizódokét is.
6 évad 6 év alatt. Nekem csak 5, mivel még az RTL Klubon kezdtem el nézni. Emlékszem halványan az első buszmegállós poszterre, ahol „A zuhanást túlélték,de ez még csak a kezdet” vagy valami hasonló mondat megragadott, és olvastam, hogy ez mekkora sikersorozat, és aug. 26.-án indul itthon az RTL-en. Még halványabban rémlik valami, egy AXN-es tartalom a tévéújságból, ahonnan csak valami Jack, tábortűz, meg nem tudom mi maradt meg, de akkor arra gondoltam: “de jó lenne nézni ezt a sorozatot, ha lenne AXN-ünk…”
Szóval 2005. augusztus 26., egy pénteki nap. Aznap ünnepeltük 14.szülinapomat, így hétvégén néztem meg a pilotot, és onnantól nem volt megállás. De furcsa is visszagondolni a haverokkal való beszélgetésre 8.-ban, hogy “Te, ennek lehet hogy nem csak 12 része lesz, hanem több”, a találgatásra, hogy mi döntögeti a fákat. Máig fogalmam nincs, mikor hallottam először a számokról, de tudom, hogy az első két évadban még igencsak belefutottam spoilerekbe akaratlanul (Így pl. tudtam hogy AnaLu és Libby meg fog halni), és a 3.évadnál váltottam AXN-re. Az első 8 részt haverral néztük, a további részeket nem is tudom már, hol láttam, talán gépen néztem, de tudom, hogy a 4.évadtól kezdve vagy AXN-en, vagy gépen néztem a LOST-ot.
Furcsa. Ez a sorozat volt az első igazi SOROZAT, amit úgy komolyabban néztem. Azóta hányat kezdtem el, és hány van félbehagyva most is, te jó ég…
Ez volt az első, amit letöltöttem, így bevezetett egy új világba.
Ez volt az első, amihez néztem rajongói oldalakat.
Köszönet a Lost.hu-nak, Pálmafának, Molnigee-nek, és a többieknek, hogy egy igényes és profi fansite-ot hoztak létre, ami méltán kiérdemli azt, hogy lost.hu legyen.
Aztán kb. az 5.évad körül kezdtem el lostspoilers.org-ra járni. Köszönet a Josh-féle oldalért, nagyon fontos állomás lett a sorozat “kinti” világában.
Ez a két oldal törzshelyemmé vált, habár nem gyakran írogattam, inkább csendesen nézegettem, olvasgattam, magamba szívtam minden infót a kedvencről.
Most így visszanézve olyan fura, valahogy az összes gépen levő lostos cucc olyan réginek, elavultnak tűnik, feleslegesnek is, habár nem dobom ki őket, jók lesznek emlékezni.
Emlékezni és továbblépni: most ezt kell tennie minden igazi fannak. Biztos, hogy még több éven át annyi minden fog emlékeztetni a Lostra, legyen az egy hűtőmágnes, egy kisbusz, egy ankh, vagy egy tenyérre filccel felírt szöveg. Nagyon sokszor fogunk emlékezni “de jó is volt”, “emlékszel, mikor…?”, és nagyon sokszor mondhatjuk, hogy köszönöm.
Köszönöm ezt a hat évadot, a zseniális részeket, a sokkoló cliffhangereket, a várakozásokat az évadok vagy a részek között, ami egy nagyon furcsa érzés volt, és hiányozni fog.
Köszönöm, hogy a LOST vezetett rá arra, hogy figyeljem a színészi játékot.
Gratulálok Michael Emersonnak, Terry O’Quinn-nek, Henry Ian Cusicknak és a többieknek, akik elengedhetetlenül jó formát hoztak. Köszönöm J.J. Abramsnek, Damon Lindelofnak, Carlton Cusenak, Jeffrey Liebernek, Bryan Burknek, és a teljes stábanak ezt a felejthetetlen, nagyszerű élményt. Megmarad bennem még sokáig, hogy a vizuális effektekért Kevin Blank felel, hogy a castingot April Webster csinálta, hiszen 120 részen át akarva-akaratlanul láttam a stáblistát.
Megmarad Faraday, Locke, Sawyer, vagy épp Ben stílusa, vagy az az érzés, amit a sokkoló befejezések után éreztem, mint például az 5. évad vége, és (bármily meglepő) az Exposé.
Kicsit zavaró volt, hogy akit megkedveltem, azt kinyírták még abban az évadban, (Boone, Eko, Libby, Paulo, Nikki, Faraday, Charlotte, Juliet) de ez sem tántorított el.
Köszönöm az emlékezetes pillanatokat – Ana-Lucia és Eko összeborulása, Des és Penny telefonos jelenete, és sorolhatnám, de nem lenne vége.
Köszönöm – férfiként – a szép csajokat, az eyecandy részeket (főleg hogy még Charlotte-nak is csináltak egyet, de nem mellékes Kate, Juliet, Nikki, Shannon, vagy még Achara sem), köszönöm a brilliáns poénokat, amikből majd’ minden részre jutott, hála főleg Hurley-nek, Miles-nak és Sawyer-nek, köszönöm a csodás zenéket, amelyekre talán nem is figyelünk, de ha nem lenne ott, hiányoznának, Michael Giacchino mindig is az első zeneszerző lesz aki eszembe jut.
Soha nem felejtem el azokat a jeleneteket, amik valahogy nagyon megfogtak, pl. Charlie halála, vagy éppen Boone látomása.
Másik nagy érdem a készítőknek: ügyesen hoztak vissza szálakat korábbi évadokból, főleg az utóbbi két szezon folyamán, már-már megszámlálhatatlan mennyiségben, akár csak egy mozdulat vagy egy mondat alkalmazásával. Sok trükköt játszottak el újra és újra: szemfelnyitás, koporsófelnyitás, stb., és ezek megint csak emelnek a sorozat színvonalán.
Egyszóval bármely elemét nézem a LOSTnak: zseniális. Nem tudom elégszer alkalmazni ezt a szót, pedig lenne rá szinonima rendesen. Óriási rajongótábor, “kattogás”, szálak összekuszálása, elmés váltások, az idősíkok összevissza ugráltatása, az apró dolgokra figyelés, az ismeretlen színészek magaslatokba emelése, az alternatív valóság-játékok által kitalálható dolgok, a Via Domus, a bravúros színészi játékok, zenék és forgatókönyvek, szövegek, poénok, nyelvi játékok, effektek, és egy kis rejtett történelem- illetve filozófiaóra. Az élet legalapvetőbb kérdései kerültek fókuszpontba a legegyszerűbb tinédzser rajongók számára, és százezrek örülhettek, ha bejött egy teóriájuk.
A várakozás a részekre, feliratra (kösz, doreus, chetory, BlaiseCT), az alap másnapi beszédtéma, a kibeszélők, a sok fanmade videó és kép, a versenyek, karakterpárbajok, ARG-k, minden, olyan méretű univerzumot teremtett a LOST köré, ami a legtávolabbi embereket is összekötötte, és nem lehet belőle kiszakadni.
Annyi dolgot írhatnék még, remélem, mindenre emlékezni fogok, sőt fogunk, mindannyian, akiket egy dolog köt össze: egy sorozat, A SOROZAT rajongói vagyunk. És most búcsúbeszédeket írunk, találgatunk, reménykedünk az el nem jövő folytatásért, filmekért, barátok ülnek össze egy italra, hogy megbeszéljék, hogy is volt, sokan elgondolkoznak, magukba néznek, átgondolják, megbeszélik a téziseket, a híres idézeteket, amik remélem évek múlva is feltűnnek valahol, meghallgatják a régen hallott zenéket, és eszükbe jut a bunker, az odaégő sütik Julietnél, és sok más minden, mindaz, ami 6 év alatt összegyűlt, mindaz, ami emberi mértékkel felbecsülhetetlen.
Éppen ezért nagyon nagy tisztelet azoknak, akik mégis megpróbálják összeszedni akár a halottak listáját, próbálnak egy összefoglaló videót csinálni, vagy éppen idővonalat.
Köszönet a szerethető és gyűlölhető karakterekért, és még annyi mindenért mondhatnék köszönetet, de csak annyit szólnék még, hogy ne hagyjuk, hogy ez a kialakult társaság szétszéledjen. A sorozatnak sajnos vége, de a szelleme, az univerzuma, a rejtélyei tovább éltetik, és bőven van benne kihoznivaló.
Oly sokmindent összegondoltam, hogy mit is akarok mindenképpen beleírni ebbe a búcsúbeszédbe, amely hosszabb már, mint a 6.évados kibeszélős posztjaim együtt, de szerintem a lényeges dolgokat elmondtam.
Fáj a búcsú, de ahogy egyszer mindenki meghal, ugyanúgy egyszer minden sorozat véget ér.
Soha többé nem lesz ilyen, vagy ahogy a Lost-himnusz refrénjének utolsó sorában fogalmazzák meg: “life goes on, but I’ll never be LOST again”
Azaz az élet megy tovább, de soha többé nem leszünk “elveszve”.
Én kívánom, hogy maradjunk elveszve, jó értelemben, de mindenki lépjen tovább a sokkállapotból, és az emlékeiben tartsa fenn a LOST feledhetetlen pillanatait.
Mivel is zárjam…4 8 15 16 23 42?…Everything happens for a reason? We have to go back?
Inkább…remember and let go.
Köszönök mindent, L O S T. Életem kitörölhetetlen része lettél, és ez így van jól.
R. I. P.
Köszi, ha végig bírtad olvasni!

 Már pár éve gondolkozok rajta, hogy be kéne nevezni, már csak a kíváncsiság kedvéért, de eddig nem gondoltam, hogy elég színvonalas lenne az oldal. Na nem mintha most aztán a plafont verdesné, de most már alakul. Legalább tudnám hogy mennyi is az annyi. 

A dolog lényege, hogy lehet szavazni blogokra, hogy melyik szerepeljen a versenyben és értelem szerűen a legtöbb szavazatot kapó blog nyer.
Ki is raktam egy widgetet, hogy aki akar - mindenki akar! nyomassátok mint az állat! -  az szavazhasson. Remélem egy pár szavazat összejön, bár azt nem hiszem, hogy elvernék fullos indexhasábos blogokat...

De ne így álljunk hozzá. A nyeremények között van laptop is, szóval azt kéne megnyerni. 

Aki kedvet kapott hozzám az bátran hirdesse és nyomassa a blogot. A widget itt van fent oldalt a baloldali sidebarban. Hajrá weinie blog..

 Soha életemben nem voltam foci rajongó és ez az évek során nem is változott. Ez így mondjuk nem igaz, mert korábban még megnéztem a VB-t de most már azt sem. Ettől függetlenül viszont szeretem a jó fotókat és most találtam párat a VB kapcsán. A tovább után a folytatás. Tessék lesni, szerintem kurva menő..

 Már multkor is raktam be egy ilyen levezetős videót, akkor nagy sikere volt. Most is találtam egyet, szintén Yummie-n. Nagyon jók, imádom őket. Az egyetlen baj, hogy high skill angol kell hozzá. Aki mégis rendelkezik ilyennel, vagy hasonlóval az feltétlen checkolja, mert kurva jó. Nem beszélve a vicces animciókról..

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

 Meg volt az évzáró is, most jöhet a folytatás..

Ott hagytam abba hogy a programok elég szarul voltak megszervezve. Naponta általában 2-300 km utaztunk, de volt hogy 400-at, ami azért elég sok. A legbosszantóbb nem is ez volt, hanem az, hogy volt olyan nap, amikor ekkora táv ellenére csak egy dolgot tudtunk megnézni. Szóval igaziból nem nagyon voltunk oda a programokért na. Sőt az első 1-2 nap után konkrétan már parasztfelkelések voltak a tanárok ellen. A legvicessebb az egészben az volt, hogy nem csak mi voltunk kiakadva a tanárokra, hanem a buszsöfőrök is, sőt még a tanári karon bellül sem volt teljes az egyetértés..

A buszsöfőrök felajánlották, hogy segítik úgy átirni a programot, hogy szisztematikusabb legyen, meg hogy ne legyen olyan fárasztó. Erre persze a führer kijelentette hogy ők csak ne pofázzanak, mert megvették őket egy egész hétre és nekik csak az a dolguk hogy vezessenek... 
A tanári kar pedig két csoportra bomlott. Az erős mag, akik szerint csak a diákok hibája hogy nem érünk oda időre. Akik szerint normális hogy felszállunk a 60 fokos buszba úgy hogy a banda 80%-a még nincs ott, akik szerint a fogmosás csak ürügy, hogy a fürdőben legyünk - miért szeretnék én egyébként is a fürdőben lenni..? A szaros wc-ken kívül nincs más.. Akik szerint bűn megállni pisilni két és fél óra után az autópályán. Egyszóval a vezetőség. ők nem mások mint: "A Führer", "Rozmárgeci", Pintye aka. Fenykenaci, és a törpeklán alapítói: a Saáry család.
Ők természetesen mindent tiltottak, ami jó. Ha 50 fokba kértünk egy hideg sört, akkor mi voltunk az iskola szégyenei.. de ha a kilencedikesek ittak és cigiztek mint a gyárkémény, akkor azért nem volt semmi csak: "de ne sokat.."
Azt is hajlamossak voltak elfelejteni, hogy nem mi hánytunk ki a 3-ról - bár azt nem tudom, hogy ezt egyáltalán tudják-e.. Nem mi tűntünk el a kollégiumból hajnal 3 kor, és nem mi löttük ki egymás szemét kínai gagyipisztollyal..
És persze mi tudtunk kultúráltak lenni, de az mindegy volt, mert hajnal 2-3 körül azért ránktörték az ajtót - bazzmeg az ipse kajakra leszabta a tokot zárral együtt, mert bekpogott és hajnal 3 kor nem nyitott senki ajtót.. Csak nekem nem fura, hogy hajnal 3 kor alszik már mindenki..? (hajnal 1 után már rendszerint mindenki aludt..) 
A Führerbe pedig rendszerint több pia volt mint a mi szobánkba együttvéve. 
Ja és érdekes módon a "szesztilalom" a tanárokra nem vonatkozott, de az is mindegy, hogy volt olyan a tanárok közül, aki olyan matt volt, hogy nem tudott beszélni és egy helyben megállni..
Ők voltak azok, akik mindenféle ép érvek ellenére bizonygatni akarták, hogy csak a diák a fasz - tudom hogy volt tanárok is olvasnak és nekik mondom, hogy nem diák lázongásról van szó.. Tényleg ment a baszakodás. Erre nem is lehetne jobb példa, mint a másik fele a tanári karnak.

Ők voltak a mi pártunkon - a normális oldalon. Somesz baszott rá az egészre, mert tudta hogy ebből parasztlázadás lesz, ezért hamar átpártolt a mi oldalunkra. Együtt néztünk meccset, együtt szidtuk a tanári kart, stb.. Persze nagyon szolidan jelezte egyetértését, hiszen elvileg ő tanár, és ő nem lázadhat..
Rempi mint a legfiatalabb tanár egyébként is inkább illett hozzánk, mint a tanári kar közé, szóval vele se volt baj :) Főleg hogy őt is szinte kiközösítették, mert ő se tudott soha semmit..
Offő meg vitte a balhét. Pár napig próbálta szépíteni a dolgokat, de aztán rájött, hogy mindenki baszik rá magasból, szóval egy idő után már ő se foglalkozott vele, csak túl akarta élni..

Most elfogyott az ihlet, meg közbe mindent lesni, meg intézni, meg stb.. De holnap szerintem folytatom. Meg ugye holnap érettségi megnyitó és egy tételt se tudok még.. Asszem itt az ideje tanulni. 

Aki nézgelődni  akar addig, annak itt van a picasa accunk:

http://picasaweb.com/jedlikerdely2010

 Ez lett a facebook csoport neve, ha valakit érdekel. Na és akkor most jöjjön a nagy megmondós, elmondós, végignézős értékelés arról, hogy milyen is volt.

Első körben ugye 23:00 kor indultunk, ami utólag visszanézve kurva nagy hülyeség volt. Ugye egész nap fent van az ember, és ugye 23 környékén már aludni szokás menni, mi meg ilyenkor indultunk. Aki nem tudná, hogy miről beszélek annak, mondom, hogy az út kb 18 óra pihenők nélkül, kb 20-21 óra pihenőkkel, és mi kb odaértünk 25 óra alatt. Ez abból adódott, hogy mi Romániában még 10 szer eltévedtünk. Nade ne ugorjunk ennyire előre..

Megvártuk mig mindenki megérkezett, a csomagokat is sikerült becihelődni a buszba, szóval lassan sikerült tényleg elhelyezkedni. Persze ahogy azt nagyon sokat eltervezték, rögtön piás üvegek elő, dumaparti és persze ment a zene telóról is - afféle raj módon.
A legmenőbb szám nem volt más mint a we no speak americano Jolandától..

Még a Szent István őton voltunk, amikor elfogyott az első üveg házi pálesz. Mondanom sem kell, hogy közbe ment az öblítés sörrel és borral, vagy épp whiskyvel. Én maradtam Cinky pezsgő-cobra kombójánál, de mint említettem sokan a töményebb dolgokat választották.

Ennek persze lettek következményei is. A fiatalabb hölgyek is előszeretettel kóstolgatták a piákat, aminek persze az lett a következménye, hogy kb a 3-4 sorban ülő Martina elővette Vukos mesekönyvét. Erre persze az ott ülő banda hátrajött hozzánk a busz hátuljába, hogy ne kelljen elviselni a szagot. Rebekea nem tudott máshova űlni, ezért Szilágyi ölébe űlt. Mondanom sem kell, hogy a már amúgy is töltött Sziszi ezt nem annyira díjazta, ha mással nem, hát egy kiadós hányással ő is. Itt már jó volt a hangulat, elöl-hátul hányásszag, mi lesz még..?
A sötétben észre se vettük, hogy mi történt, aztán hirtelen nagy szentségelések közepedte Balage is felfedte magát: Szilágyi fejbe hányta! én is szentségelnék a helyében ha a fülemről csorogna a szar. Persze hamar előre ért a dolog a tanári karhoz is a busz elejébe, főleg a szag miatt, meg ugye a kiabálások h "Bazmeg fejbehánytál!".

Pest elött  meg kellett állnunk, nem volt menekvés. Mindenki le a buszról, a háyók maradnak takarítani. Gábor normális volt és segített takarítani, de a kolléganő nem nagyon mutatott aktivitást. 
20 perc röhögést és "és azt láttad.." után összehívták a bandát. A - félrészeg - tanári kar elmondta hogy mit képzelünk mi ilyet, meg a buszon vannak rendszabályok. Ez jogos is volt, csak fura volt olyan tánároktól hallani, akik előtte 10 percel még borgőzben ültek. A hányás után már sokkal szigorúbb volt a légkör a buszon, mindenki nyugisan ült, talán még aludtak is páran. 

A busz inntentől nyugis volt, inkább már az utazás érdekelt minket. Hamarosan el is értünk Erdélybe, ahol ugye tömérdek programunk volt. Kezdett is megmutatkozni, hogy milyen is lesz ez a nagy kirándulás. Először nem is tudom hol voltunk, de talán városba mentünk szobrokat nézni. 

Most mondom, hogy a legtöb hely nevét nem is tudom, mert ugye nem volt programterv, és basztak elmondani, hogy hova megyünk, ezért inkább random szinten néha kiszálltunk a buszból, felmentünk a várba vagy épp egy templomba és jól megnéztük.

A lényeg hogy ahogy leszálltunk az első helyen rögtön nyilvánvalóvá vállt, hogy ez már a keleti része Európának. Az utcák szemetesek, a házak omladoznak, kóbor kutyák és lerészegedett fazonok az utcán. A minőségi autómosást hirdető tábla mögött szakadt ruhás cigók - csak semmi rasszizmus - mosták a lepukkant Daciakat pár járólapon az udvar közepén. Elég fura látvány volt. Mondhatnám úgy is, hogy bizarr, vagy egész egyszerűen: undorító.

Az viszont látszott, hogy a város központokban azért igyekeztek odafigyelni arra, hogy hogy nézzen ki a város. Ezt mondjuk kisebb, nagyobb sikerrel sikerült elérni.. 
Volt fényképezés, meg körbemenés, meg ilyenek, de igaziból nem volt semmi olyan ami hűde durva lett volna. Ott is voltak szép templomok, meg piac, meg fura emberek, pont úgy mint itthon, vagy akárhol máshol. Azt hiszem az emberek többsége azért megy külföldre, hogy megnézze az ottani érdekességeket, de engem soha nem tudtak lekötni holmi emléktáblák - főleg mert a feliratról rendszerint úgy se derül ki, hogy honnan kéne tudni róla valamit.. - na meg temlomot is látott már az ember. Ennek ellenére néha még én is körbenéztem, meg persze ment a körbefényképezés, hogy legyen mit mutogatni itthon a partifotókon kívül.

De nem ez volt a lényeg a város nézésekben. hanem az, hogy nem a buszon kellett ülni végre. Az elbuszozgat, meg mit tudom én, de mikor már 10 órája utazol egy 60*60 as alapterületű helyen, akkor már nem annyira érdekel, hogy kinek a milyen szobra van a téren. Sokkal inkább az, hogy hol van hideg ital, és hogy mennyi ideig marad még nyújtva a lábad.

Most mondom hogy a programokról nem fogok sokat írni, mert nem nagyon lehet mit. El is mondom, hogy miért: a program nagyrésze random volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy kb 2-3 hét alatt lett összeállítva ezért kurvára nem volt szisztematikus. A legtöbb helyre odamentünk és vagy tudtak fogadni vagy nem. Vagy volt kaja, vagy nem.. Szóval elég érdekesen alakultak a programok. 
Déva vára nagyon szép volt pl kívülről. Felmentünk a hegy tetejére - 30 perc várakozás a 40 fokban míg sorra kerülsz - és mikor már fent vagy, akkor szembesülsz vele, hogy bazmeg, hát itt nem is lehet bemenni, csak körbenézni, mert épp renoválják a várat. Ez persze nem nagyon érdekelt minket, mert a táj szép volt és volt hideg sör a büfében.
A dolog mondjuk érdekes fordulatot vett, mikor kiderült, hogy  a felvonó beszart. 20 perc para, aztán megjavították. Lefelé menet azért érdemes volt figyelni az arcokat...

Mint mondtam a programok elég szarul voltak megtervezve, de az alap

BAZMEG! NEKEM EGY ÓRA MÚLVA ÉVZÁRÓ ÉS EGYSZÁL GATYÁBAN VAGYOK! AZ ISTEN B+!

Majd jövök..