Ma át kellett mennem orvoshoz, mert apunak el kellet hozni a leleteit, csak ő nem ért rá, és mivel csak négyig vannak, ezért enyém volt a megtiszteltetés.
Azt már korábban kifejtettem bővebben, hogy tulajdonképpen én az emberek miatt nem szeretek dokihoz járni, legalábbis eddig tudtam hogy utálok a gyerekorvoshoz járni, de most már azt is tudom, hogy a rendes dokihoz is utálok.
Már egy jó ideje át vagyok jelentve a rendes dokihoz, mert gyerekdokinál csak 19 éves korig lehet ugye, de még nem voltam a rendesnél azóta.

Az ember azt gondolná, hogy a rendes orvosi rendelőbe nem lehet nagy baja az embernek, mivel ott már érett felnőttek vannak, akik tudnak kulturáltan üldögélni egy székben és kussban kivárni a sorukat.
El kell, hogy szomorítsak mindenkit: NEM KÉPESEK ERRE!

A mai rendelésen hála istennek nem voltak sokan, de ez is épp elég volt. A legrosszabb az az egészben, hogy a mi rendelőnk az idősek otthona alatt van, szóval ha Piroska néni leeszi magát, és később észreveszi, akkor már rohan is le, hogy neki rákja van, mert bőrelváltozást talált.
A normál emberek meg órákat várnak egy sima antibiotikumra, ami annyi lenne, hogy "Sóhajtson egyet! Köszönöm. Ez lesz a gyógyszer, napi 2*2-t bevenni. Viszlát!". De nem. 

Itt a fő problémát, mint mondtam, az idősek jelentik. Nem tudják mikor van rendelés, nem tudják hogy be kell jelentkezni az oltásokra, és a legrosszabb az egészben, hogy nincs kivel beszélgetniük, és ezért ilyenkor, mikor más közegbe kerülnek, úgy jár a szájuk, mint a kacsa segge.

Nekem volt szerencsém megtudni, hogy a mellettem ülő néni például influenza oltásért van itt, mert tegnap este hallotta a tévében, hogy jövő héten már itt a járvány. Persze már tegnap este le akart jönni, de este 7-kor már nem volt doki. Mondtam is neki, hogy ez azért micsoda pofátlanság, nem? Mikor kéne, akkor nincs orvos, aztán holnap meg itt a h1n1.

A másik néni oltást kapott és a kardigánja alá benyomta a kis vattapamacsot ami a(z) - amúgy sem - vérző sebre van. A következő pillanatban arra lett figyelmes a váró, hogy a néni saját magát tapogatja és kétségbeesetten keres valamit. Biztosan a fiatalságát nem találta.
Mint végül kiderült, a vatta pamacsot kereste - a nem vérző kezére - mert neki az kell. Szóval pár másik öregasszony nekiállt vattapamacsot keresni a rendelőbe. 
Én meg nem segítettem, mert egyrészt semmi közöm hozzájuk, és még ha le se akarnék öreg nénis, (nem)véres pamacsokat fogdozni.

Ennyi volt a mai kibeszélőshow. Induljon a fal..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.