CHAPTER VIII.

- Fekete haja van, volt. A neve megint L-el kezdődik, de ez most nem számít. A dolgot valami egészen más mozgatja. Mozgatta. Legbelül tudta, hogy ez nem erről szól, inkább valami alantas és mocskos vágy a két ember között. Nem tudod megmondani, hogy mi is ez. Csak vágy? Vadászösztön? Kihívás? Vagy csak  a változatosság friss íze, amit összekeversz a jelennel.?
Egész fura arca volt. Egy picit talán keleti vonásokkal, de nem mernéd rá mondani teljesen. A haja is ezt sugalta: vékony, és egyenes. Néhol egykét hullámmal.
Azt hiszem mégiscsak jobb lesz, ha elmondom hogy hívják, elvégre is már nincs jelentősége. Lila volt a neve.
Nem tudom, hogy miért, vagy hogy van-e oka, vagy valami beteged agyrém áll-e e mögött, még soha nem gondoltam bele hogy mi lehet az oka.
Szóval Lilanak egy régi autója volt. Valami performance művész volt ő. Mint ahogy én sem, úgy mások sem értik, hogy ez mire jó. Ő művésznek mondta magát, holott csak összegyűjtötte mások szemetét, majd egy kupacba hordta, leöntötte festékkel és műalkotásnak hívta.
Igaziból egy kurva volt. Na nem az a fajta aki pénzt is kér. Ő csak hobbiból szedett fel pasikat. Köztük engem is. Utáltam is emiatt, mert pontosan tudtam, hogy mi lesz a vége, de nem tudtam magamra hatni akármennyire is akartam. Csak ő tudott. Igaziból megdöbbentő volt látni, hogy minden gondom, amiről azt hittem, hogy soha senki nem fog tudni róla, neki feltűnt, sőt.. Pontosan átlátott a szitán, pontosan tudta, hogy ki vagyok.
Ezért kellett meghalnia.

*

Lynette még ott ült az asztalnál. Nem igazán kérdezősködött, hogy hol volt Jack, logikusnak tűnt, hogy előbb levegye a vizes ruhákat és csak aztán beszéljék meg a nap dolgait. Pár perc elteltével Jack is csatlakozott a konyhai kávészünethez.
Szokásos dolgokról beszéltek. Hogy vagy? Milyen napod volt, és ehhez hasonló közhelyek, amik persze az adott helyzetben nagyon együtt érzően tudnak hatni, de sok jelentőségük nincs. Olyan mint egy simogatás, hogy érezze a másik, hogy törődsz vele.
A közös elmefuttatás és törődés után Jack aludni tért, lévén, hogy egész este nem volt itthon. Carol pedig csak annyit mondott, hogy el kell mennie valakihez, fel sem tűnt Jacknek, hogy valakihez megy és nem valamiért, talán mert túl fáradt volt.
Ekkor még Jack sem tudta, hogy Lynette sem az akinek képzelte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.