Mindbreak :: Lyla
2009.12.28. 12:10
CHAPTER IX.
Egy alkalommal eléggé összekaptunk Lynnel és igaziból mondhatjuk, hogy szakítottunk. Először fura volt, kétségbe voltam esve, hogy most mi lesz? Az egyetlen ember aki megértett, hozzá kell tenni, hogy azért, mert nem ismert ő se, de végső soron már megszoktam és megszokott engem és mindketten azt kaptuk a másiktól, amit szerettünk volna.
Mikor rövid úton elküldött a picsába és még csak azt se tudtam kimondani, hogy "had magyarázzam meg" - amúgy szerintem ez a legrosszabb szöveg. Pontosan tudja mindkét fél, hogy ez után valami olyan szöveg jön, ami nem fedi teljesen a valóságot..
Szóval nem volt túl sok befolyásom a dolgok menetére, mire kettőt pislogtam már egy rám csapott ajtó volt csak előttem, a saját lakásomban. Őszintén megvallva elég fura érzés volt, hogy a saját lakásom ajtaját csapják rám. Még akkor is ha én voltam belül.
Az első szint mikor még siratod. Aztán a második szinten rájössz, hogy ez nem is te hibád, mert hát Lynette nem engedte, hogy megmagyarázzam, miért is feküdtem le Lylaval.
Mondjuk itt már én is kezdem elveszteni a fonalat, hogy mi is volt előbb, mert hogy úgy mondjam Lyla se volt ártatlan kislány. Ha nem lennének ilyen elcseszettek a kapcsolataim az emberekkel, vagy ha valami macsó lennék, biztosan letepertem volna rögtön azután, hogy egyszál tangában kijelentette, hogy ő elmegy zuhanyozni.
Megint elkalandoztam.
A dolog lényege az lett volna, hogy miért kellett megölnöm Lylat. Mint mondtam egy kurva volt. És mint már azt is elmondtam, utáltam is érte, hogy a mosolyával és a kis szoknyácskáival, na meg a szoknyácskáiból kilógó lábaival tudja manipulálni az embereket.
A dolgot közte és köztem igyekeztem a lehető legjobban kezelni, és minél hamarabb lerendezni, főleg, hogy pár hét után már nem volt szükségem Lynette babusgatását pótoló szeretgetésekre. (Dugásra) Lyla és persze az összes nő nagyon rossz néven tudja venni ha nem kapja meg azt amit akar, főleg akkor, ha az a szex.
Ő egy darabig csak a barátaim által manipulált, aztán rájött, hogy ezzel még nem tud kellően megfogni, hát bevette a képbe a családomat. Ez mondjuk így elég mártírosan hangzik, inkább úgy mondanám, hogy az élettársamat Lynettet.
Ahol csak tudott keresztbe tett és elintézte, hogy még a rendőrség is szaglászni kezdjen körülöttem.
Végül eléggé elfajult a helyzet, és elhagyta az országot. Nem ment messzire, csak északnak, Kanadába.
Mondanom sem kell már vártam rá.
Ahogy belépett az elvileg biztonságot nyújtó otthonába, árnyékként nyomtam be az epidurális morcaint a gerincébe. A legjobb dolog a morcainben, hogy tudatánál van az alany az egész közben. Pontosan tudta, hogy mi történik körülötte, csak éppen semmit nem tehetett ellene.
Sokat gondolkoztam mi lehetne a megfelelő fegyver a megölésére. Többek között a pisztoly/puska is felmerült, de túl sok dologra kell vele figyelni. A hangereje, a puskapor maradványok, töltényhüvelyek, na és persze maga a golyó. Ha a golyó megvan, megtalálják a pisztolyt is.
Ebből következik, hogy valami olyan kellett, ami nem hagy nyomot, vagy ha hagy is, akkor azt el tudjam tűntetni. Ja meg persze a baleset fogalma is felmerült, de végülis minek álcázni, egyszerűbb, ha simán megölöm és eltűntetem.
Tisztában voltam azzal, hogy mit is csinálok. Hogy úgy mondjam megvan hozzá a kellő szakértelmem. Rengeteget olvastam, na és megvoltak a forrásaim is, a JEK, ahonnan gyerekjáték volt 0,075-ös morcaint szereznem. A korboncnoki tudásom, már csak a hab a tortán..
A váratlan morcain hamar lenyugtatja az embert, így nem kell olyanok miatt aggódni, mint például a kapálózás, vagy hogy erősebb az ellenfél mint én.
Ez persze Lyla esetében nem volt probléma, mert összesen nem volt ruhástól 50kg.
Lefektettem egy ágyra és nekiálltam. Csak egy kést és az ampullát vittem magammal. Egy szúrás.
*
Elég hideg volt a szél, de a nap kellemesen sütött. A víztükrön pattogtak a sugarak, valami helyi rádió szólt a kölcsönzött kocsimban. A kesztyűtartóból kivettem a csokis sütimet és fél kezemet a kormányon lógatva elkezdtem enni és közben a piros motorháztetőn tükröződő napot figyeltem ahogy játszik a csíkokkal.
Mindbreak :: L
2009.11.17. 20:11
CHAPTER VIII.
- Fekete haja van, volt. A neve megint L-el kezdődik, de ez most nem számít. A dolgot valami egészen más mozgatja. Mozgatta. Legbelül tudta, hogy ez nem erről szól, inkább valami alantas és mocskos vágy a két ember között. Nem tudod megmondani, hogy mi is ez. Csak vágy? Vadászösztön? Kihívás? Vagy csak a változatosság friss íze, amit összekeversz a jelennel.?
Egész fura arca volt. Egy picit talán keleti vonásokkal, de nem mernéd rá mondani teljesen. A haja is ezt sugalta: vékony, és egyenes. Néhol egykét hullámmal.
Azt hiszem mégiscsak jobb lesz, ha elmondom hogy hívják, elvégre is már nincs jelentősége. Lila volt a neve.
Nem tudom, hogy miért, vagy hogy van-e oka, vagy valami beteged agyrém áll-e e mögött, még soha nem gondoltam bele hogy mi lehet az oka.
Szóval Lilanak egy régi autója volt. Valami performance művész volt ő. Mint ahogy én sem, úgy mások sem értik, hogy ez mire jó. Ő művésznek mondta magát, holott csak összegyűjtötte mások szemetét, majd egy kupacba hordta, leöntötte festékkel és műalkotásnak hívta.
Igaziból egy kurva volt. Na nem az a fajta aki pénzt is kér. Ő csak hobbiból szedett fel pasikat. Köztük engem is. Utáltam is emiatt, mert pontosan tudtam, hogy mi lesz a vége, de nem tudtam magamra hatni akármennyire is akartam. Csak ő tudott. Igaziból megdöbbentő volt látni, hogy minden gondom, amiről azt hittem, hogy soha senki nem fog tudni róla, neki feltűnt, sőt.. Pontosan átlátott a szitán, pontosan tudta, hogy ki vagyok.
Ezért kellett meghalnia.
*
Lynette még ott ült az asztalnál. Nem igazán kérdezősködött, hogy hol volt Jack, logikusnak tűnt, hogy előbb levegye a vizes ruhákat és csak aztán beszéljék meg a nap dolgait. Pár perc elteltével Jack is csatlakozott a konyhai kávészünethez.
Szokásos dolgokról beszéltek. Hogy vagy? Milyen napod volt, és ehhez hasonló közhelyek, amik persze az adott helyzetben nagyon együtt érzően tudnak hatni, de sok jelentőségük nincs. Olyan mint egy simogatás, hogy érezze a másik, hogy törődsz vele.
A közös elmefuttatás és törődés után Jack aludni tért, lévén, hogy egész este nem volt itthon. Carol pedig csak annyit mondott, hogy el kell mennie valakihez, fel sem tűnt Jacknek, hogy valakihez megy és nem valamiért, talán mert túl fáradt volt.
Ekkor még Jack sem tudta, hogy Lynette sem az akinek képzelte.