Nálunk mindig is nagy hagyománya volt a karácsonyfa díszítésnek. Amit én mondjuk furcsálok, hogy sok családnál az a szokás, hogy a fát is a Jézuska hozza. Nálunk ez mindig úgy volt, hogy mi vettük meg a fát közösen, apuval és karácsony reggelén szépen közösen befaragtuk a talpba. 
Ezek után közös feladat volt a nővéremmel, hogy fel kellett díszíteni a fát, amíg anyuék a konyhában sürögtek forogtak - mert ugye ha nincs legalább 5 fogás, akkor az már régen rossz.
Az ajándékok meg érdekes módon mindig alávándoroltak a fának, amíg én fürödtem az esti családi összejövetelre. Ilyenkor mindenki kicsípte magát és felvette az "ünneplős" ruháját. A mama is át szokott jönni, sőt, néha még nagybátyámék is.
Egészen más idők voltak. Azt hiszem jó volt kicsinek lenni. Akkor még nem láttam bele annyira a háttérbe és nem is foglalkoztam semmivel. Csak az volt a lényeg hogy legyen Lego az ajándékok között.

A lényeg, amire amúgy ki akartam térni, az a karácsonyfa. Mint mondtam, mi minden éven rendes igazi fát vettünk. Szerintem van egy igazi karácsonyi hangulata. Az illata, na meg ugye az a tudat, hogy én faragtam be a talpba. 
Sokan műfenyőt vesznek, de én ragaszkodom az igazihoz. Igaz hogy ezzel még egy fát kinyírok, de a többségét úgy is erre termesztik - vagy ez nem is indok?
Mondjuk mostanában már egész szép műfenyők is vannak. Talán majd ha nagy leszek. 
A tovább után van egy tök izgi statisztika arról, hogy melyik ország mennyi fát vesz, és hogyan és mikor, és minek.

 Van benne néhány nagyon durva dolog, amit nem is gondoltam volna, de a többségük azért reálisnak tűnik. 

 A mai comic rovat anyagát Zozz küldte nekem mailben. Mindig nagy öröm, hogy ha az olvasók ajánlanak nekem valamit, hogy tegyem ki. Nem volt ez máshogy ennél sem. Szóval köszönjük Zozznak a nagyszerű képet. 
Mivel elég hosszú a képsor, ezért a tovább után tekinthető meg a teljes.

 Azt hiszem teljesen jól szemlélteti az itthoni problémákat is. "Szia, segíthetek? - Ronald McDonald"