Nálunk mindig is nagy hagyománya volt a karácsonyfa díszítésnek. Amit én mondjuk furcsálok, hogy sok családnál az a szokás, hogy a fát is a Jézuska hozza. Nálunk ez mindig úgy volt, hogy mi vettük meg a fát közösen, apuval és karácsony reggelén szépen közösen befaragtuk a talpba. 
Ezek után közös feladat volt a nővéremmel, hogy fel kellett díszíteni a fát, amíg anyuék a konyhában sürögtek forogtak - mert ugye ha nincs legalább 5 fogás, akkor az már régen rossz.
Az ajándékok meg érdekes módon mindig alávándoroltak a fának, amíg én fürödtem az esti családi összejövetelre. Ilyenkor mindenki kicsípte magát és felvette az "ünneplős" ruháját. A mama is át szokott jönni, sőt, néha még nagybátyámék is.
Egészen más idők voltak. Azt hiszem jó volt kicsinek lenni. Akkor még nem láttam bele annyira a háttérbe és nem is foglalkoztam semmivel. Csak az volt a lényeg hogy legyen Lego az ajándékok között.

A lényeg, amire amúgy ki akartam térni, az a karácsonyfa. Mint mondtam, mi minden éven rendes igazi fát vettünk. Szerintem van egy igazi karácsonyi hangulata. Az illata, na meg ugye az a tudat, hogy én faragtam be a talpba. 
Sokan műfenyőt vesznek, de én ragaszkodom az igazihoz. Igaz hogy ezzel még egy fát kinyírok, de a többségét úgy is erre termesztik - vagy ez nem is indok?
Mondjuk mostanában már egész szép műfenyők is vannak. Talán majd ha nagy leszek. 
A tovább után van egy tök izgi statisztika arról, hogy melyik ország mennyi fát vesz, és hogyan és mikor, és minek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.